Brooke Sullivannek három nagyon fontos szabályt kell betartania, mint új ápolónőnek, egy férfiak számára fenntartott büntetés-végrehajtási intézetben:
1. Minden fogvatartottal tisztelettel kell bánnia.
2. Soha nem adhat ki személyes információkat magáról.
3. Soha, de soha nem barátkozhat a rabokkal.
De a személyzet közül senki sem tudja, hogy Brooke már megszegte a szabályokat. Senki nem tud a Shane Nelsonhoz fűződő szoros kapcsolatáról, aki a fegyház egyik leghírhedtebb és legveszélyesebb foglya. És természetesen azt sem tudják, hogy Shane a nő középiskolai szerelme volt – aki most egy sor borzalmas gyilkosság miatt életének hátralévő részét rács mögött tölti. Vagy hogy Brooke tanúvallomása juttatta őt oda.
De a férfi tudja. És soha nem fogja elfelejteni…
A New York Times, USA Today, Wall Street Journal és #1 Amazon bestsellerszerző Freida McFadden letehetetlen fordulatokkal teli thrillere egészen a végéig elhiteti velünk, hogy tudjuk, mi a végső csavar, azonban rá kell jönnünk, hogy ebben a történetben senki sem az, akinek látszik…
Melyik volt a legutolsó könyv, ami beette magát a bőröd alá és napokig kattogott rajta még a tudatalattid is? Nos, nekem ez Freida McFadden legújabb kötete, A fogoly volt. Konkrétan annyira lefoglalta az agykapacitásomat, hogy félig szemlehunyt mesefelolvasás közben akaratlanul beszúrtam egy saját gondolatot a sztoriba, aminek következtében a kislányom, meg én is csak pislogtunk, hogy hát igen, ez nem az a sztori, menjünk is tovább. Szóval csak reménykedni tudok, hogy nem okoztam neki mélyenszántó traumát.
Amúgy rájöttem, hogy jobb a szerző könyvei között nagyobb szünetet tartani és nem egymást követően darálni. A könyvei hasonló sémára épülnek, így amikor friss az élmény, sokkal inkább kikövetkeztethető, mi fog történni, ellenben, ha már régebb óta nem forgattad egyik regényét sem, sokkal inkább alvó üzemmódban marad a benned éledező gyanú, s így hatásosabb a sztori. A fogoly esetén is voltak olyan fordulatok, amiket ki tudtam találni, de megint voltak olyan dolgok is, amiken ledöbbentem - s ezek az apróságok miatt pörög annyira a fejemben a sztori, ébren és álmomban egyaránt. A legjelentéktelenebb gondolatok, apró félszavak, mégis kicsinálnak. Hallatlan.
Az alapsztori jó. Brooke visszatér a szülővárosába, ahol a börtönben vállal munkát, mint szakápoló. Nem veszélytelen, de a legcidrisebb része, hogy az exe is bent van élethosszig tartó büntetéssel - s hát mivel ő juttatta oda, így nem valószínű, hogy olyan vállra borulós lesz a találkozás - amely elkerülhetetlen, ha te vagy a leghírhedtebb rab a környéken, ezért sokszor próbálnak megleckéztetni. Brooke biztos abban, mi történt vele tíz évvel ezelőtt azon az estén, de azért bevallja, hogy vannak olyan részletek, amik megrengethetik a meggyőződését. S hát egyre inkább úgy néz ki, rossz embert juttatott a rácsok mögé. Lehet, hogy a gyilkos még mindig szabadlábon van?
A történet két síkon kerül bemutatásra, jelen és múlt váltja egymást. Ez az elbeszélési mód megfelelően teret enged a feszültség kibontakozásának. A szerző lassanként csepegteti az infókat, így az olvasónak is bőven akad ideje arra, hogy elbizonytalanodjon a saját téziseit illetően. Hisz tudjuk, hogyha Freida McFadden a szerző, akkor ziher, hogy nem az a bűnös, akire a jelek mutatnak. Vagy ha mégis ő, akkor is van mellette valami plusz, ami meglepetéséként ér. Szóval próbálkoztam rájönni, ki és milyen indítékkal gyilkolt egy évtizeddel ezelőtt. A szereplőgárda igencsak apró, így valódi spekuláció nem adódott túl sok, de mégsem tudtam a teljes sztorit kikövetkeztetni előre. S pont ettől jó, pont ettől működnek a szerző könyvei, mert mindig van valami, ami elhozza a hűha érzést.
Mondjuk érdekesnek tartom, hogy ennyi könyvvel a háta mögött sem sajátította el még az írás megfelelő formáját. E kötetben rengeteg ismétlés található, egyszerűen vérlázító mennyiségben. Értem én, hogy az eredeti ténymegállapítás a múltban volt, de rohadtul nincs szükség arra, hogy az azt követő jelenkori fejezetben is elhangozzon. Illetve adódott benne más baki is, ami akaratlanul is elősegítette a központi szál felsejlését.
Az biztos, hogy több fronton is elmondható, hogy hatással volt rám ez a könyv - pozitív és negatív értelemben egyaránt. Ami azonban nem kérdőjelezhető meg, az a szerző könyvpiacon való szükségessége. Szomorú lennék, ha nem ismerném a munkásságát. A továbbiakban is nagy érdeklődéssel fogok bármit várni, ami az ő tollából származik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése