Megindító történet szerelemről, veszteségről és újrakezdésről, Dorset és Dél-Olaszország tájain.
Szívből ajánljuk Santa Montefiore, Jill Mansell és Veronica Henry rajongóinak.
Dél-Olaszország napsütötte dombjai között fekszik a Romano család olajfaligete, ahol Lara a lányával, Rose-zal és az unokájával, Beával él. Lara egy életen át próbálta elfelejteni azokat a traumatikus eseményeket, amelyek hetven éve arra késztették, hogy elmeneküljön Dorsetből. Ám amikor látja, hogy a szenvedélyes kerttervező Beát leveszi a lábáról Matteo, a jóképű, karizmatikus étterem-tulajdonos, Lara attól tart, hogy az unokája ugyanazt a hibát követi el, mint amit ő sok évvel ezelőtt. Emlékezve egy régi ígéretére, Lara megkéri Beát, hogy utazzon Dorsetbe, és állítsa vissza a család régi kertjének eredeti pompáját. Bea szeretne többet megtudni imádott nagyanyja rejtélyes múltjáról, de aggódik, Matteo megvárja-e? És vajon milyen baljós titkokra bukkanhat a dorseti házban? Eközben Olaszországban felbukkan egy régi szerelem Rose múltjából, és azzal fenyeget, hogy felfedi a régóta őrzött titkot, amely végleg szétszakíthatja a Romano családot.
Csodás könyvből nincs hiány, bővelkedik benne a jelenlegi könyvpiac, de láttátok már, hogy Az örök kert milyen különleges csoda még ezek között is? Egy bolti korzózásom során szúrtam ki és nem hagyott nyugodni, hogy nem jött korábban már velem szembe. Szóval úgy döntöttem, teszek vele egy próbát, lássuk mit rejt magában.
A történetben három generáció női tagjainak története elevenedik meg, szorosan összefonódva egymással. A jelenkori események elsőkörben Dél-Olaszország napsütötte olajbogyós lankáira vezetik az olvasót, ahol egy hatalmas birtokon együtt él a család, szeretetben, békességben. Rosehoz és a családjához tartozik a gazdaság, ahol édesanyja, Lara is sok évvel ezelőtt otthonra talált, valamint itt látott napvilágot a lánya, Bea is. Az idős hölgy gyakorta mesél egy csodás kertről, aminek visszhangja az olasz birtokon is megjelenik, ám a részletek ködbe vesznek az átélt traumák sora végett. Érzi már az élete hajnalát, ezért tudja, nincs lehetősége tovább húzni a titkok felszínre kerülését, ezért megkéri Beát, utazzon el Angliába, Dorsetbe és nézze meg, mi maradt korábbi otthonából és a kertből, amit oly szeretettel gondozott. A jelen és a múlt eseményei így kerülnek összhangba, transzgenerációs problémákat megfogalmazva, s csak a lány döntésén múlik, hogy képes-e mindezt megfékezni. S míg ő a múlttal elfoglalva igyekszik a saját életét is révbe tenni, addig az édesanyja is megküzd a saját szellemeivel.
Csodás családtörténet, ami több fontos problémakörre is hivatott felhívni a figyelmet a maga lassan csörgedező, kicsit sem tolakodó módján. A három nő története fejezetről fejezetre tárul fel az olvasó előtt, s egyre mélyebben gyökerező összefonódások és párhuzamok kerülnek felszínre. Gyönyörű példa arra, mikor valaki igyekszik megállítani a saját neveltetésének negatív oldalát, ám a legjobb szándékkal elkövetett változtatások sem biztos, hogy a kívánt eredményt hozzák, hiszen a kor, a lehetőségek és a személyes értékrendek is változnak, s ezek a változók azok, amik által sosem tudni előre, hogy az általunk elképzelt cél megvalósul-e.
Ez a történet mindvégig csendesen csordogál. A benne foglalt leírások csodálatosak, az olaszországi jellegzetességek és a letűnt angol elegacia közötti határ nem élesedik ki, jól megfér egymás mellett. A kertre a szerző roppant nagy hangsúlyt fektet – nem hiába ez a címszereplő is -, valamint Bea által maga a természet ereje, a kertészkedésben rejlő flow élmény is meghatározásra kerül. A cselekmény nem rejteget túlzottan nagy meglepetéseket, a karakterek sem kerülnek az olvasóhoz túlzottan közel, ám a távolságtartás nem veti vissza az érzékelést. Amíg olvastam, kényelmesen belesüppedtem, viszont tartós benyomást nem hagyott maga után. Egyszeri élménynek tökéletesen megfelelt.
Szempontok szerint:
Szereplők: Nem hagynak mély nyomot, de nem is céljuk. Egyszerű emberek, maguk mögött hagyott múlttal, s mégis pont a hétköznapiságukkal hordoznak fontos üzenetet magukban.
Történet: Bár nem érzem világmegváltó sztorinak, ettől függetlenül egy jó könyv, mély érzésekkel és megfelelő tartalommal. Sokkal több figyelmet érdemelne.
Nyelvezet: Egyszerű és könnyed, légies táncra hívja az olvasót. Könnyű belefeledkezni, magunk is érezzük olvasás közben a virágok illatait.
Besorolás: Kortárs szépirodalom, romantikus.
Esztétika: A könyv csodálatos. Egy kicsit sem hivalkodó, sőt, inkább kissé rejtőzködő, ahogy maga a kert is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése