A nőt a birodalomért vagy a birodalmat a nőért?
794-ben a tenger egy dühödt férfit vet ki magából a japán partokon. Nem közönséges halandó ő: a tengerek ember alakban rekedt istene, aki valójában sárkány. Egy nő megölte a legjobb barátját, őt pedig, a zöldfülű uralkodót, kijátszotta és letaszította a trónjáról.
Akuma évekig hánykolódott a tengeren, most pedig bosszútól vezérelve vissza akarja szerezni a hatalmát, és megmenteni a népét. Ehhez éppen kapóra jön a trónbitorló kebelbarátnője.
Tora búvár, szinte lételeme az óceáni közeg, és sokáig bírja víz alatt – tovább, mint a tengeristen jelenlegi alakjában. Egy tenger mélyére történő merülést azonban még ő sem élhet túl, halála pedig bosszúként szolgálna Akuma veszteségéért cserébe.
A tengeristen vak vándornak adja ki magát, és kihasználja Tora szimpátiáját és elszántságát, aki bármire hajlandó, hogy megtalálja halottnak hitt, elveszett barátnőjét.
Ráveszi a lányt, hogy vigye le őt a tengermélyi birodalmába – eltitkolva, hogy Tora nem élheti túl a veszélyes merülést.
Útnak indulnak az Édesvizű-tenger felé, ám mielőtt elérnék azt, olyan kalandba merülnek, ami mindent örökre megváltoztathat. Még az is lehet, hogy hiába földi halandó csupán, Tora lesz a sárkány végzete.
Add át magad a történet sodrásának!
Sárkányos könyv, ami Japán partjain játszódik a nyolcadik század környékén? Ennek, ha akarnék, sem tudnék ellenállni. S ha mindehhez hozzáteszem még, hogy Eszes Rita tollából született – aki számomra már bizonyította rátermettségét és széleskörű látásmódját a Tükör a felhőkön túlra című regényével e zsánerben –, akkor máris minden kétségen felül állva fogom forgatni A sárkány végzete című könyvet is.
A nyolcadik század végén Japán partjaira mos a víz egy különös férfit. Sárkánytetoválás díszíti testét, a szeme és a nyelve pedig árulkodik valódi kilétéről. Isten volt ő egykoron, tengeri birodalmak ura, ám egy nap legyőzték és megfosztották a kiváltságaitól. Most eljött az idő, hogy visszavegye azt, amit elragadtak tőle. Ahhoz viszont, hogy esélye nyíljon a megtorlásra, vissza kell térnie élete fordulópontjának színhelyére, a víz mélyére. Ez a lemerülés azonban semmihez sem fogható kockázatot rejt magában. A terv végül kialakul a fejében, s nincs is sok mindenre szüksége a kivitelezéshez. Csupán egy emberre, aki gyakorlott merülő, s akit csaliként használva megfelelő mennyiségű levegőhöz tud jutni – még annak élete árán is. Ó, de az emberi érzelmek gyakorta írják felül a terveket.
Lassú víz partot mos – tartja a mondás. Talán ez lehetne ennek a regénynek az egyik szlogenje, és nemcsak a szójáték végett. Eszes Rita története alaposan kitalált és körbejárt, mindemellett pedig semmit nem siet el. Nem lehet azt mondani, hogy egyhelyben áll, mivel a cselekmény folyamatos mozgásban van, de ahhoz, hogy a szerző által átadni kívánt érzelmek hitelessége ne kerüljön veszélybe, sőt, megfelelő alátámasztást kapjon, szükség van erre a csendes és megfontolt építkezésre, ami e történetet jellemzi.
Az Akuma és Tora között nem is igazán kapcsolat bontakozik ki, hanem egy közös egység. Finoman, szinte észrevehetetlenül kezdenek kapcsolódni egymáshoz, s minden elért szint tökéletesen alá van támasztva a környezet által. Nagyon különleges és ritkán tapasztalt élményt kaptam ezáltal a könyvtől. Hiteles és őszinte a köztük kibontakozó kapcsolódás – még annak ellenére is, hogy első perctől fogva tudjuk, hogy hazugságra épül. S pont ez a keserédes tudat az, ami az olvasó lelkét folyamatosan cincálja, mégsem tud tőle szabadulni.
A történet folytonos, nincsenek benne nagy megszakítások, sem kiugró pontok. Ez a kötet egyfajta bemelegítés, kellemes és csendes és pont annyit ad át, amennyit a fülszöveg sejtet – se többet, se kevesebbet. Bár alapvetően elismerem a lezárás pontjának jogosságát, jó helyen lett elvágva a sztori, az aktuális olvasási állapotomban ez kevésnek bizonyult. Ez a regény a lelassulást és a koncentrációt segíti, én pedig épp pörgésre vágytam. Csupán emiatt nem adott annyit, mint amennyit tudott volna.
Véleményem szerint a szerzőnek leginkább a japán mondák és hiedelmek világa áll jól. Nagyon jól szövi e témában a gondolatait, izgalmasan tudja átadni, kellő varázslattal és pikantériával meghintve. A sárkány végzete című könyv már az előszavával is meggyőzött, de a szerző által kifundált játék is még tovább színesítette az összképet. Jó élmény volt ezt a kötetet olvasni és kíváncsian várom, innen hogyan tovább vezet a karakterek sorsának fonala.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Az emberek túlontúl veszélyesek, már tapasztaltam. Ha kicsit is kedvezőbb helyzetbe kerülnek, mint ahogyan egyébként élnek, egyből olyanokká válnak, akár a tűzijátékkal játszó gyerekek."
"Akármit mondhatnak a szavak, a vágyat nem lehet színlelni – suttogja rám. – Ettől olyan erős és félelmetes. Mert mindent őszintén megmutat."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés ideje: 2025. december 2.
Terjedelem: 320 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése