Az éjjelen, amikor Rune élete örökre megváltozott, vér lepte el az utcákat. Mostanra a borzalmas forradalmat követően a boszorkányok nagyhatalmú vezetőkből számkivetetté lettek, akikre könyörtelen vadászat folyik egyre csak fogyatkozó mágiájuk nyomán, Rune pedig kénytelen elrejteni, mi is ő.
Miután napjait azzal tölti, hogy eljátssza, nem több sekélyes, ifjú úrihölgynél, Rune a Bíbormoly nevű boszorkány-igazságosztóként járja az éjszakát, aki megmenti fajtájának tagjait a tisztogatástól. Amikor egy mentőakció balul sül el, Rune úgy dönt, azáltal tereli el magáról a boszorkányvadászok gyanúját és jut hozzá ahhoz az információhoz, amire kétségbeesett szüksége van, hogy incselkedni kezd a jóképű Gideon Sharpe-pal. A hírhedt és könyörtelen boszorkányvadász a végletekig hűséges a forradalomhoz, Rune mégis képtelen megállni, hogy bele ne habarodjon a fiúba.
Gideon gyűlöli mindazt a dekadenciát és felszínességet, amit Rune képvisel, viszont amikor megtudja, hogy a Bíbormoly Rune teherhajóit használva csempész ki renegát boszorkányokat a köztársaságból, beszivárog a lány köreibe, és úgy tesz, mintha udvarolna neki. Hamarosan aztán rádöbben, hogy a gyönyörű és sekélyes felszín alatt egy pengeéles elméjű és gyengéd lány rejtőzik, aki tökéletes társa lehetne. De mi van, ha Rune pont az a gonosztevő, akire vadászik?
Vitt magával a hype és a látvány, nincs mit ezen szépíteni és tagadni sem fogom. Sokszor választok borító és külső benyomások alapján olvasmányt, s mivel oly sokan szerettétek Kristen Ciccarelli Szívtelen vadász könyvét, én is beszereztem a Libri különleges kiadást. A szerzőtől amúgy olvastam már korábban és az nagyon magával ragadott, így hát tényleg nem kellett sokat győzködni a beszerzés kapcsán.
A főszerepben Rune található, aki a közösség részére csupán egy butácska kis úrihölgynek tűnik. Ezt a szerepet tudatosan alakítja nap mint nap, hogy még véletlen se sejtse meg senki, hogy valójában mágia folyik az ereiben, amit nem rest a jó szolgálatába állítani: ártatlan életeket ment a törvény karma közül ki, hogy ne végezzék ki őket pusztán avégett, amik. Gideon, a leghírhedtebb boszorkányvadász azonban közel kerül a rejtély megoldásához, ezért a lány egy meglepő lépéssel igyekszik elterelni magáról a gyanút: incselkedik a fiúval, igyekszik az ujja köré tekerni, hogy információt tudjon belőle kicsalni. A játszma kétoldalú, s úgy néz ki, hosszútávon nem lehet győztese. Sérülni fog valaki. Mindenki.
Alapvetően ez egy jó könyv, jó elképzeléssel. Nagyon tetszett a kiindulópont, a múltból fakadó sérelmek és traumák továbbgörgetése, s az ebből fakadó karakterfejlődési lehetőség. Rune színjátszása is jó ötlet, a két főszereplő között kibontakozó macska-egér harc pedig briliáns. Imádtam, hogy maguk sem tudták sokszor, hányadán állnak a másikkal szemben, s hogy most épp ki van fölérendelt viszonyban. A körítés azonban számomra sok volt. Egyszerűen nem tudom felfogni most már, hogy a fantasy könyveknél miért lett kötelező elem a bál. Oké, jelen esetben a kor szokásaiba beillik, de az már kevésbé, hogy egy fiatal lány egyedül éljen, folyamatosan férfiak látogassák úgy, hogy nem éri szó a ház elejét jobban és még partit is tart, amely esetén bárki bármely részét megszemlélheti az otthonának. Szóval a világfelépítésben éreztem egy elég erős disszonanciát, illetve Gideon karakterében is. A rettegett férfi, aki a porból tört fel igazi magaslatokba és félve ejtik ki a nevét... a célja elérése érdekében bőszen varrogat. Imidzsromboló hatása volt, még ha a szerző megfelelően próbálta alátámasztani is.
Ezen könyv esetén úgy éreztem, hogy elcsúszott a fókuszpont. A szerző nem mindig a megfelelő elemeket emelte felszínre, a végső csavar pedig nem tartalmazott a számomra semmi meglepetést, mivel abszolút kiszámítható volt. Mélyen sajnálom, mert nagyon szerettem volna szeretni ezt a sztorit, de nálam közepes élményt tudott csak nyújtani.
Szempontok szerint:
Szereplők: Biztos vagyok benne, hogy ezen könyv esetében számomra az is negatívum volt, hogy minden karakter még gyerek. Nincs bajom az ifjúsági szekcióba tartozó történetekkel, de itt az alapelgondolást egy sokkal komolyabb háttérbe beillesztve hatásosabban elő lehetet adni. Azzal, hogy kiskamaszok bújnak felnőtt jelmezbe, számomra erősen csökkentette a sztori színvonalát.
Történet: Az alapelképzelés nagyon jó, a megvalósításba azonban már van némi eltérés az én ízlésemhez képest. Ezen felül azonban elismerem, hogy mindvégig élvezettel forgattam, vitt előre a sztori, főként a két főszereplő között kibontakozó érzelmi háló végett.
Nyelvezet: Egyszerű és közérthető, fiatalos és lendületes.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, fantasy.
Esztétika: Mind az eredeti, mind a különkiadás gyönyörű. Igényes, a tartalomhoz köthető.
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"Ő volt az őz, aki éppen a belőle lakomázni kívánó farkas szemébe meredt.
Buta őz."
Buta őz."
A könyv adatai:
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Megjelenés ideje: 2025. július 17.
Terjedelem: 480 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése