Küzdelem a túlélésért
Dividiumban egyszerű a törvény: ha bűncselekményt követsz el, akkor örökre Végzár Börtönébe száműznek. Egy olyan helyre, ahol a gazdagok szórakozásból levadászhatják a rabokat.
Raven Thorne Dividium leghírhedtebb fejvadásza. Azonban amikor öccse, Jed Végzárba kerül, Raven bármit megtesz, hogy megmentse. Így most egy olyan börtönben reked, ahol minden sarkon veszély leselkedik rá. És nem csak a korábban általa oda juttatott rabok jelentenek számára fenyegetést…
Valami olyan is történik vele a rácsok mögött, amelyre soha nem számított. Találkozik egy börtönőrrel, aki mélyen felkavar benne valamit. Egy férfi, akit gyűlölnie kellene. Egy férfi, akinek indítékait lehetetlen megfejteni.
Egy olyan világban, ahol a bizalom fegyver, a szerelem pedig teher, Ravennek el kell döntenie, hogy mi mindent hajlandó kockáztatni egy elnyomó rendszer lerombolásáért!
Brooke Fast disztópikus regénye nyers, akciódús és forró romantikában gazdag. Készen állsz, hogy te is belépj Végzár kapuján? De vajon ki is jutsz?
Új disztópia a láthatáron, méghozzá nem is akármilyen! A korai visszajelzések alapján elég ígéretesnek tűnt, a külföldi fogadtatása is kifejezetten pozitív volt, így nem volt kérdés a zsáner rajongójaként, hogy jómagam is forgatni fogom. Brooke Fast Rabmadár című könyve nagyon könnyen és gyorsan forgatható, mivel fenntartja az olvasó figyelmét, így pikkpakk a végére fogsz érni, ha adsz neki egy esélyt. Azért lessünk kicsit közösen is bele, mégis miről szól – szigorúan tartalomleírás mentesen.
A szerzőben megszületett alternatív világban a társadalom három részre oszlik. A legalsó, telített réteg a szegénységet testesíti meg, akiknek a túlélés a mindennapos feladatok sarkalatos része. A középréteg már egy jobb életvitelt folytathat, de a csúcson elhelyezkedő vezetők azok, akik értelemszerűen leginkább bővelkednek az anyagi és egyéb javakban. A bűnözési rátát leginkább a Végzárba kerüléstől való félelem tartja kordában – ám nem szünteti meg, hiszen mindig vannak olyan okok, amik ezt felülírják, legyen az éhezés, személyes bosszú vagy bármely más indíttatás. Lényeg, a lényeg: aki lebukik, hogy törvényt szegett vagy vétséget követett el, a vadászok kezének köszönhetően a börtönben találják magukat, ahonnan nincs valódi kiút, hiszen a felsőbb réteg szórakozás céljából vadászatokat rendeznek, ahol a prédák az elítéltekből állnak össze. Főhősünk pedig önként vonul be e falak közé a szökés, illetve szöktetés reményében.
Eleinte kissé nehezen raktam össze Raven társadalomban elfoglalt helyét. Ellenmondásosnak hatott, hogy kvázi a sajátjait börtönzi be és küldi halálba, de nem lehet lázadónak sem titulálni. Senki földjén járt, mindenkitől tudatosan tartva a távolságot. Erre örültem volna, ha a szerző egy picivel több szót vesztegel, hogy ne vigye el a figyelmem feleslegesen. De nem tartott soká, így hamar a lényegre tudtam koncentrálni. A történet a maga módján dinamikusan halad előre. A cselekmény fő helyszíne a börtön, ahol elég vad dolgok eshetnek és esnek is meg. A szerző nem romantizálta túl a foglyok helyzetét, bár így is nagyobb mozgásteret biztosított a számukra, mint amit általánosságban megszokhattunk. Ez az intézmény eléggé sajátos elveket vall, s gyakran éreztem úgy, hogy túl sok kiskaput szolgáltat azok számára, akiket a rendszer ellenségeinek tartanak.
A romantikus szál mindvégig jelen van a történetben, ugyanakkor nem a legelején szökken szárba, amit jót tesz a sztorinak. Ha leszámítjuk, hogy kissé légből kapott ez a nagy imádat, eléggé élvezhetőnek bizonyul.
Mint disztópia, a történet jól megállja a helyét. Nem szűkölködik a világ a szükséges elemekben, jól ki lett találva, hogyan működik ez az alternatív életforma. Az emberekben rejlő kegyetlenségre alapozva pedig nem is olyan elképzelhetetlen ez az egész. Van benne kellő feszültség és izgalom, miközben kibontakozik némi jellemfejlődés is a lapokon. A vége abszolút várható volt, se többet, se kevesebbet nem képzeltem. Ugyanakkor Raven nem került közel hozzám, így nem lettem a könyv rajongója. Egy olvasmányélménynek, valamint a zsánerrel való ismerkedésnek eleget tesz.
Szempontok szerint:
Szereplők: Nem igazán került hozzám senki közel ebben a történetben, ami biztosan rányomja a bélyeget az olvasási élményemre. Nem vitatom a karaktereket, alapvetően jól vannak összerakva – bár Vale karaktere számomra abszolút kiábrándító volt. Nem hiszem, hogy az általuk képviselt álarcok ily módon fenntarthatónak bizonyultak volna hosszútávon, ebben van egyfajta szerzői szemhunyás a dolgok felett.
Történet: A világ megalapozásra véleményem szerint kicsit kevés szót veszteget a szerző a regény kezdeti részén, de később pótolja ezen hiányosságát. A cselekmény gyorsan kibontakozik és sikeresen megtartja maga körül a feszült légkört. A vadászmező feltárásával folytonos kíváncsiságot generál az olvasóban, valamint a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően a figyelmet is fenntartja. A történet tartalmazza a megszokott elemeket, mind sztorivezetés, mind karakterek szintjén. Evégett nem tartogat túl sok meglepetést, de jó olvasmányélményt ad.
Nyelvezet: Hétköznapi fogalmazásmód jellemzi, általánosnak mondható.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, disztópia.
Esztétika: Nagyon örülök, hogy a kiadó megtartotta az eredeti borítót és az élfestést is megfelelően harmonizálva készítette el. Kellemes látványra, könnyű forgatni. Kifejezetten jó munka lett.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Miért van olyan érzésem, hogy nem maradt már benned semmi, amit meg lehetne rontani?"
"– Felnőtt már. Nem óvhatod meg örökké. Neki kell meghoznia a saját döntéseit."
A könyv adatai:
Kiadó: Álomgyár kiadó
Megjelenés ideje: 2025. november 19.
Terjedelem: 528 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése