Akármilyen bőrbe bújsz, kellesz nekem!
Japán az 1600-as évek vége felé. A határok lezárva, a császár túszként él saját palotájában, a hatalom valódi gyakorlója a sógun. Az árva Szorana mindent, amit tud, az őt befogadó nindzsáktól tanult, ám mivel hófehér külsejével feltűnő jelenség, talán sosem válhat a láthatatlanság mesterévé. Ő azonban még ennél is többről álmodik: a szamurájok kasztjához szeretne tartozni, és valami fontosat tenni jelentéktelen életében.
Renmu alakváltó nyestkutya. Egy megkeseredett varázstanuki, aki megtanulta, hogy az emberekkel pusztán üzleti kapcsolatokat ápoljon: mellettük él, de sosem velük. Napról napra éli az életét, kergeti a gyönyöröket, és semmit nem akar kevésbé, mint valami jelentős dolog részesévé válni.
Egy küldetés, egy találkozás, egy alku – és elindul a kaland, amely mindkettejük életét fenekestől felforgatja. Miközben halálos szörnyek elől menekülnek, szenvedélyes és tiltott vonzalom alakul a két számkivetett között – azonban senki és semmi nem az, akinek vagy aminek eleinte látszik.
Ha felszikrázik a levegő, és elszabadulnak a vágyak, vajon létrejöhet-e akár csak egyetlen igaz dolog is egy rendszerszinten hazug világban
A japán folklóron alapuló történelmi fantasy egy olyan írótól, aki maga is Japánban élt.
Hagyd, hogy lenyűgözzön!
Ahogy sokan mások, magam is aktívan követem Eszes Rita #szörnyesszerda poszt sorozatát, amit a facebookos írói oldalán szokott heti rendszerességgel megosztani. Egy kis üde színfoltként van jelen a hét közepén, érdekes és rövid informatív módja kölcsönöz egy kis erőt a hétvégéig hátralévő időre. A szerző legfrissebb története is erre a szálra lett felépítve, ugyanis legújabb könyvében, amely a Tükör a felhőkön túlra címet viseli az általa bemutatott lények egy részét sorakoztatja fel, s rendezte őket egy izgalmakkal teli, vérbeli kalandregénybe, ahol a romantika sincs parlagon hagyva.
Mielőtt első látásra beleesnénk a csodálatos borítómunkába - amely Nistor Evelin alkotása - és ész nélkül magunkhoz ragadva szaladnánk a könyvvel a pénztárhoz, érdemes egy pillantást vetni a jobb alsó sarokban található pöttyre, ami jelző értékkel bír a tartalom besorolására vonatkozóan. A zafír pöttyös könyvek között olyan történeteket találhat az olvasó, amelyek már inkább a fiatal, fantasy szerető felnőttek korosztályától fölfelé célozza meg a könyvmolyokat, tehát előfordulhat benne erőszak, erotika vagy épp a kettő vegyítve. Jelen könyv esetén szükség van egyfajta nyitottságra, ugyanis az egyik főszereplő egy tanuki, pontosabban egy bake-danuki, ami konyhanyelven megfogalmazva egy alakváltó lényt takar, akinek elsődleges formája nem emberi, hanem egy emberi adottságokkal rendelkező állat, mint például jelen esetben egy nyestkutya. Szóval nem vagyok semmi jó elrontója, szívem szerint minden könyvszerető embernek ajánlanám ezt a könyvet, mert fantasztikus élmény volt olvasni, de tisztában vagyok vele, hogy ez a zsáner azért nem fekszik mindenkinek. Ám ha nem jelent gondot, akkor sprintbe érdemes megtenni az utat hazáig, hogy minél előbb elkezdhessük a történetet meglehetősen biztosított körülmények között felütni, ugyanis itt a megzavarás nem opció. Aki ebbe a könyvbe fejest ugrik, egyhamar nem menekül.
A regény az 1600-as évek utolsó szegmensében játszódik Japán területén. A szerző a kitalált történetébe átemelte az akkori kor sajátosságai mellett az aktuális politikai helyzetet is, tehát az olvasó rögvest a császár és a sógun közötti hatalmi harc korlátaival szembesül. A teljes sztori erre a tényre van felépítve, de a szükségesnél jobban szerencsére nem kerül kibontásra. Néhány intrikai megjegyzésen és a röviden és érthetően elmagyarázott alapozáson kívül nem tartalmaz erős történelmi irányvonalat. Leginkább az akkori folklór jelenik meg, hiszen ez adja a regény valódi vázát; így kerül a megfelelő keretek közé Szorana és Renmu utazása.
E két szereplő az olvasó szeme előtt találkozik először és a lapokon fokozatosan bontakozik ki a közöttük lévő kapcsolat. A regény leginkább Szorana oldaláról kerül bemutatásra, de nem sokkal marad el mögötte Renmu hangja sem; a szerző kényelmes egyensúlyt teremtett, amiben mindketten jól tudnak érvényesülni és a megfelelő módon tudják szemléltetni a saját gondolatmeteiket is. Ezen történet esetén valóban nagy szükség van a váltott nézőpontra, mert a kézenfekvő magyarázat mellett, vagyis, hogy az olvasó roppant kíváncsi arra, mi zajlik egy kissé túlfűtött tanuki fejében, csak így tud megfelelően érvényesülni a felépített cselekményszál. Mivel két külön világ szülöttei, más prioritással rendelkeznek és a saját vérmérsékletüket, valamint a múltjukat is figyelembe véve, teljesen eltérő módon gondolkodnak és reagálnak. Természetesen ez sok összezörrenéshez vezet, ami az olvasót végtelenül szórakoztatja, valamint a túlfűtött érzelmi állapotok kipárolgásának ködében még inkább elkezd szikrázni a levegő. Ennek köszönhetően a regény teljes terjedelmében fokozott hangulat van jelen, ami olyan mértékben magával tudja rántani a könyvforgatót, hogy a külvilág nem csak megszűnik a számára létezni, hanem a puszta ténye is feledésbe merül. Csak a szemek előtt futó szavak számítanak.
Bármennyire is merült el a szerző a regény központi témájában, azért le kell szögezni, hogy nem volt egyszerű dolga. Hisz jelen esetben nem elég a tudás, mert mindezt egy olyan köntösbe kell csomagolnia, ami teljesen közérthető azok számára is, akik eddig egyáltalán nem mutattak érdeklődést a japán folklór irányába - s van egy olyan érzésem, hogy ebben a csapatban vannak többen. Példa értékű az, ahogy ezt kivitelezte. Felesleges lábjegyzetek és bonyolult fejtegető leírások nélkül tudta a tudását egyszerű, de hatékony mondatokba tömöríteni, s képes volt a szereplőit is oly mértékben megformálni, hogy eggyé váltak a létezésük céljával.
Mint már említettem, a könyv egy valódi kalandregény, amelyben nem kevés romantika és egy csöpp erotika is megtalálható. A karakterek jól kiegészítik egymást, a vágyak és az alaptulajdonságok a maguk módján jól harmonizálnak, így a közöttük kialakuló kapcsolat teljességgel elkerülhetetlen, s pont ezért tudnak megfelelően, csapatként működni még a hazugságok és nézeteltérések ellenére is, mikor a helyzet megköveteli. Márpedig sokszor adódik olyan szituáció, mikor két lábbal kell a földön állniuk - pontosabban ezek váltják csak egymást. Az egymást szorosan követő kalamajkák kissé azt az érzést keltették bennem, mikor gyerekként egy animációs sorozatot néztem, melynek minden része ugyanarra a sémára volt felépítve. Ez a kellemes nosztalgikus irányvonal volt a segítségemre a tekintetben is, hogy ne érezzem a leírtakat túl soknak. A regény játszódási ideje rövid, hozzávetőlegesen nincs két hét, s ebből több nap is elveszik a semmiben, így a cselekmény sűrű és folyton pörgő. Ugyanakkor értem ennek a szükségességét is, hiszen a történet jelleme megköveteli ezt a fokozott, pattogós stílust, különben hamar ellaposodhatna. A cselekményben gazdag jelenetek biztosítják azt, hogy a megteremtett hangulat ne induljon el a lejtőn lefelé, valamint ennek köszönhető, hogy a karakterek között kialakuló kapcsolat is merően dinamikus. Nincs idő felesleges szócséplésre és gondolkodásra, hiszen az ösztönös reakciók mutatják be a valós személyiségeket. Egyedül a regény utolsó nagyobb lélegzetvételénél éreztem úgy, hogy kicsit több szóra lett volna szükség. A végső megoldást szemlélve, bennem elég sok kérdés maradt, amire úgy érzem, választ kellett volna kapnom, mert így kissé megrezgett alapjaiban nézve a történet, ugyanakkor hajlandó vagyok ezen pár vállrándítással túllendülni, mivel fantasztikus olvasási élményben volt részem. Romantikus történet rég nem ragadott ennyire magával, mint a Tükör a felhőkön túlra.
Szereplők: Ritkán találkozni ennyire tudatosan megalkotott és a bennük rejlő potenciált maximálisan kihasználó karakterekkel. A szerző olyan jellemet biztosított Szorana és Renmu számára, amely által a közöttük feléledő vonzódás valódi, nem erőltetett. A karakterekhez csatolt múlt még inkább igazolja a jelenkori tetteiket és a látásmódjukat. Szorana egészen közel került hozzám. Rajta keresztül olyan, a mai világban is jelen lévő központi kérdések bukkantak felszínre, amelyek a tinédzserek nagy részét foglalkoztatja, mint a kívülről jövő megerősítés, a társasági élet és a minőségi kapcsolat utáni vágyódás. Renmu ezzel szemben sokkal tapasztaltabb és bölcsebb, ahogy annak lennie is kell, tekintettel révén arra, mi és ki is ő, ám ettől még megjelennek az ő gyengeségei is, amelyekkel szintén könnyű azonosulni. Mindkettőjüket nagyon megszerettem és nehéz elengednem őket a regény végére érve.
Történet: A történet egy klasszikus típusa a kalandregényeknek: a kezdeti helyzet megismerése után a szereplők egyre nagyobb volumenű eseményekbe találják magukat, miközben a sajátos céljaik irányába haladnak. Ahogy a veszélyhelyzetek egyre inkább fokozódnak, úgy derül ki, hogy a szentnek hitt küldetés sem olyan fekete-fehér, mint amit feltételeztek, s ez új nézőpontokat hoz be a történetbe. Az izgalmas részekkel egyenértékűen növekszik a romantikus irányvonal ereje is. A közös utazás mindinkább összehozza a szereplőket, akiknek sorsuk mintegy előre eldöntetett - s a maguk módján ez ellen erőteljesen lázadnak is. Így az olvasó végül kap egy roppant izgalmas, kalandos, de emellett érzelmes történetet.
Nyelvezet: A regény sok, a japán folklórra jellemző szót tartalmaz. A szerző ezekkel kifejezetten szépen bánt, így nem érzi az olvasó kirekesztettnek magát, könnyen felveszi a fonalat és nem okoz neki problémát egy-egy új, számára eddig nem ismert karakter vagy helyzet leírása. A történet átlagos, hétköznapi nyelven íródott, így ez is pozitívan hat az olvasási élményre. Ugyanakkor tartalmaz néhány visszatérő elemet is, melyek jelenléte mindinkább fokozza a regény alaphangulatát.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom; történelmi fantasy, romantikus.
Esztétika: A borító szemet gyönyörködtető, egyszerűen csodálatos és a történettel is jól harmonizál. Jól hozza az életre hívott helyszín sajátosságait és kellemesen vegyíti a szerző által megalkotott történet elemeivel. A cím megfelelő kontrasztban van a háttérrel, így könnyen olvasható, ugyanakkor nem hivalkodó. Igazán szép és igényes munka.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Tudja, azt beszélik, Sikokun mindez néha lehetséges. Hogy az istenek szeretik ezt a helyet, és sok követük itt is él elváltozott alakban. És bizony alkalmanként előfordul, hogy csodás jelenéseknek lehetünk tanúi. Hogy megáll az idő és ilyenkor még a szitakötők szárnyának erezetét is meg lehet figyelni a levegőben. Hogy a szél elnehezül és rátelepszik az ember bőrére, mint egy mohó szerető simogató keze. Hogy a hold mosolyog és egyedül ő látja a megállt idő titkait, amit aztán felhők mögé rejt, mintha sosem történtek volna meg."
"Komolyan megorroltál miatta, hogy a nem létező feljebbvalód eltanácsol a nem létező munkádból, te nem létező nő?"
"Az utam elejét úgysem ismerem , és már nincs is, aki elmesélje.Legalább menet közben ne veszítsem el azt, akit megtaláltam önmagamban.
Hátha még lehet belőle valaki."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés ideje: 2023. szeptember 29.
Terjedelem: 344 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése