Veronika Mörk tizenhét éves, anyja tengerparti panziójában dolgozik unokatestvérével, Francie-val együtt. Francie színésznő akar lenni, Veronika háziasszonyképző iskolába készül. Csakhogy 1955 augusztusában, amikor extrém hőség tombol Svédországban, és a panziót megszállják a méhek, a húszéves, szobrásznak készülő Bo személyében váratlanul bekopogtat a kaland – és a szerelem. Az unokatestvérek vetélytársak lesznek, és a háziasszonyképző már nem is tűnik olyan csábító jövőképnek.
Ebba Lindqvist nemrég még Svédország legsikeresebb párkapcsolati tanácsadója volt, saját talkshow-val és számos nagysikerű könyvvel. De amikor házassága egy hirtelen fellángolt romantikus szerelem miatt véget ér, majd rövidesen a szerelem is ellobban, Ebba élete összeomlik. Elveszíti a munkáját is: ugyan ki kérne párkapcsolati tanácsot a botrányos válásától meggyötört, magányos és elhagyatott coachtól, ha a saját életét sem tudja kézben tartani?
A két nő élete összekapcsolódik, amikor Ebba 2019-ben interjút akar készíteni az idős Veronikával hatvan évig tartó, boldog házasságáról, de az interjú újra és újra kisiklik: Veronika nem a házasságáról mesél Ebbának, hanem fiatalkori szerelméről. Ebba nyomozni kezd, és ezzel a két nő élete gyökeresen és visszavonhatatlanul megváltozik.
A Bogáncsméz Sara Paborn hatodik, nagy sikert aratott regénye, amelyet egy év alatt tizenkét országban adtak ki szerte a világon.
Bár nem idei megjelenésről beszélünk, még mindig minden egyes alkalommal elvarázsolódom, mikor megpillantom Sara Paborn Bogáncsméz című könyvét. A borítóterv annyira csodálatos és különleges, hogy minden pillantás alkalmával újra és újra beleveszek. Imádom a matt színek játékát, ahogy krétarajzként egymásba olvadnak, s a vele szemben erős kontrasztot alkotó aranyozott, mintás keretet. Süt belőle az az egyszerű elegancia, amire oly nagyon áhítozom. S pont így került a polcomra. Komolyan mondom, hónapokig csak azért nem vettem kézbe, mert beértem azzal, hogy gyönyörködjek benne. Nem akartam idejekorán felfedni a titkát, ezzel is növelve az általa nyújtott élmények időtartalmát. Ha létezik borítószerelem, akkor ez most kőkeményen az.
Végül azért csak kézbe vettem, mivel azért a szép külcsín ki tudja mit rejt magában. Most, a regény elolvasását követően azt kell mondanom, hogy a történet jól harmonizál az általa életre hívott csendélettel. Kissé sötét, szomorkás, de mindenki számára ismert, és nem tartalmaz oly nagy meglepetéseket. Pont, mint egy vadvirágos tarka rét. A regény két idősíkon játszódik. 2019 és 1955 között fejezetenként váltakozva nyerhetünk betekintést két nő életébe. A korábbi évek során a fiatal Veronika ismerszik meg, aki az édesanyja hoteljében dolgozva tengette kamasz éveit, s a kor eszményeinek megfelelő életpályát vetített maga elé. Az élete elég egysíkúnak bizonyult mindaddig, míg egy fiatal szobrász hallgató meg nem jelent náluk. A két fiatal között lassanként kibontakozott egy kapcsolat. Ezzel szemben a jelenben egy olyan nő jelenik meg, aki már túl van egy házasságon és egy komolyabb kapcsolaton, éppen egy erősen depresszív időszakát éli. A döntései teljesen szétcincálták és most egyedül van önmaga ellen is. Az idős Veronikával megismerkedve pedig a múlt és jelen eggyé olvad, s a különbözőségek ellenére is a két nő összekapcsolódik.
Veronika történeti szála egy rövid utazásra viszi az olvasót a 20. század közepére. Valójában ez egy kellemes kikapcsolódás, semmi több. A lány nem él bohém életet, igyekszik besimulni a hétköznapi normákba. Az ő története leginkább aranyos, kellemes, de megvan benne a sajátos tragédia, ami meghatározza a végkimenetelt. Ebba története már kicsit erősebb. Az egyértelműsített, de soha ki nem mondott mentális betegség már az első lapokon felüti a fejét, hiszen éppen a pszichológusánál várakozik a sorára. A szerző elsőnek bemutatja Ebba lelki állapotát, hogy együttérzést váltson ki az olvasóból, majd utána tér csak ki részletesebben arra, hogy miként került az élete válságba. Én úgy gondolom, hogy az általa megjelenített minta nem egyedi, így vannak, akik kellőképp tudnak az érzéseivel hasonulni, legyen szó a házassága felbontásáról, az új kapcsolatáról vagy épp annak elvesztéséről szó. A mögöttes életrajz pedig csak egy újabb fricska, amivel a szerző mindinkább kiélezte ezt a már amúgy sem könnyű helyzetet.
A két nő megismerésén felül még egy történet rajzolódik ki a szemek előtt, ahol a karakterek egymásra találnak. Ebba és Veronika között igazából nem alakul ki bensőséges viszony, de hatással vannak egymásra, s erre építve mutatja be a szerző a két nő múltját és a jelenbéli rövid történéseket. Tényleg nincs benne semmi világmegváltó dolog, sem nagy gesztusokkal alátámasztott fordulat, de a maga gyengéd és egysíkú módján azért kellő tanulsággal szolgál az olvasónak. A vége pedig egyik oldalról aranyos és szívet melengető, a másik részről pedig kellően elhatározott. Összességében azt mondanám, hogy egyszer megéri elolvasni, mert nagyon jó gondolatok vannak benne.
Szereplők: A regény valójában két szereplővel dolgozik, Veronikával és Ebbával. A többiek mind mellékszálon futnak, csupán betöltik a felesleges űrt.
Történet: Számomra ez a többet is ki lehetett volna belőle hozni kategória. Az alapkoncepció jó, a szereplőkre ruházott problémakör is érdekes, helye van a jelenlegi piacon is, de az egész mögött futó történet már kevés. Egy kicsivel több dinamizmusra lett volna szükség, nagyobb átgondoltságra, amely által élesebben kivehetők lettek volna a fordulópontok. A jelenlegi állapotában egy kellemes, de egysíkú regény csupán, amely elveszik a tömegben.
Nyelvezet: A szerző szépen hajlítja a gondolatait, lényegre törően és viszonylag sallangmentesen fogalmaz. A mondanivaló mindig szem előtt van, legtöbbször rövid életbölcsesség formájában. Az életre hívott képekkel szépen dolgozik, jól leírja a köröttes vidéket és a cselekményt.
Besorolás: Kortárs világirodalom, szépirodalom.
Esztétika: Csodás, egyszerűen csak csodás. A borító első pillantásra szerelem. Kidolgozott, igényes munka, a legapróbb részletig gondosan megtervezett, miközben nem veszíti el az egyszerűségét és hétköznapiságát. Harmonizál a történettel is, így még nagyobb plusz pont illeti.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
„Egyetlen ember sem tűnik el, amíg van, akinek a lelkében él. Nem így van?”
"Azt hisszük, mindig emlékezni fogunk arra, milyen egyedül lenni. Az hisszük, mindig emlékezni fogunk arra, milyen, ha szeretnek minket. Egyik elképzelés sem igaz."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése