Csak akkor tudod meg, milyen erős vagy, ha rákényszerít az élet…
Marina di Natale a kórházban tér magához. Döbbenten látja, hogy a haját leborotválták, a fején húzódó vörös sebhely jelzi, hogy komoly műtéten esett át. Rövidesen világossá válik, hogy nemcsak az egészsége, de az egész élete összeomlott. Majdnem a nulláról kell újrakezdenie, mégsem adja fel, hisz bár a férje elhagyja, a szüleire sosem számíthatott, és a munkáját is gyűlöli, a kislánya megmaradt neki – érte pedig a lehetetlenre is képes.
Gyógyulása után Marina a festői tengerparti kisvárosba, Anzióba költözik a gyermekével. Kis kora óta vonzották az izgalmas ízek, rajongott nagyanyja különleges, rendhagyó süteményeiért, szinte kívülről fújta a recepteket, melyek a világ lenyűgöző tájait idézték, így rövidesen megszületik a fejében a terv egy saját pékségről.
Csakhogy mindez kapcsolatok és elégséges pénz nélkül meglehetősen kilátástalan vállalkozásnak tűnik… Ekkor azonban váratlanul támogatást kap, mintha a sors sietne a segítségére. Szerencséjére vagy szerencsétlenségére megjelenik egy férfi is az életében, de Marina nem bízik benne, ami nem csoda, hisz Domenico nem más, mint a volt férje Franciaországban élő bátyja, akivel ő soha nem találkozott. Úgy tűnik, Domenico di Natale célja az, hogy kihúzza Marinát a magánélete romjai alól…
De vajon mit akar valójában a rejtélyes múltú férfi? És lehet-e bizalmat építeni, ha az ember mindent elveszített, amiben hitt?
R. Kelényi Angelika új regénye egy igazi harcos története, tele vággyal, tervekkel, ízekkel és illatokkal. A Manna Marina egy erős, kitartó nőről szól, akit bár megtépáz a sors, nemegyszer padlóra küld az élet, mégis feláll, összeszedi magát, és a végsőkig küzd az álmaiért.
Újrakezdés, változás, nehézségek. Egyszerre igaz ez R. Kelényi Angelika Manna Marina című regényére és az október elejére, amely megkésve, de csak elhozta számunkra a valódi ősz érzését. Egyik reggel kissé borzongva ébredtem a hűvösebb levegő hatására és a szemem a nappaliban két Álomgyáros kötetre esett. Mindkettő esetén központi téma a női szerepek hátrányos megkülönböztetése és az elkerülhetetlen változás, így kérdés sem merült fel bennem azzal kapcsolatban, hogy most jött el az idejük. Mindig is szerettem a kedvemhez és a környezetemhez illeszkedve kiválasztani a következő olvasmányomat. S ha ez annyira sikeresnek bizonyul, mint a jelenlegi esetben, akkor ad számomra egy plusz elégedettségi fokot, amely által még nagyobb hatást tud gyakorolni rám amellett, hogy valós kikapcsolódást és relaxációt biztosít. Pont azt, amiért ennyire szeretek olvasni.
Marina története egyszerre egyedi és egy a sok közül. Egyedi, mert kevés olyan házasság van, ahol egy magyar nincstelenségből származó lány gond nélkül beházasodik egy olasz, hatalommal és gazdagsággal bíró, nagy múltú családba. Tömeg, mert hány olyan házasságot látunk és hallunk, ahol kiderül, hogy a vélt szerelem nem létezik, az egyik fél megszégyeníti a másikat, majd kisemmizve utcára hajítja, mikor már terhes neki a jelenléte. Nehéz téma, ami gondos kezeket kíván ahhoz, hogy a megfelelő üzenetet hordozza magában és azt megfelelő módon el tudja ültetni az olvasó lelkében. A részletek nagy odafigyelést igényelnek, hiszen ezek garantálják a hitelességet, hogy ne menjen el egy teljesen átlagos, esetleg fiktív irányba. R. Kelényi Angelika, hatalmas tapasztalattal a háta mögött, könnyedén lavírozik a megfelelő csatornán. Ad, de nem túl sokat, kér, de nem mértéktelenül. Ennek köszönhetően Marina története egy, a felszínen könnyed hangvételű, de mélységében tekintve tartalmas és csodálatos történet az önkeresésről és az újrakezdésről.
A szerző nem csak fogott egy történetet és elhelyezte azt egy számára tetsző környezetbe, hanem az elképzésébe aktívan beleszőtte a környezeti és kulturális hatásokat. Az olasz virtus erőteljesen megjelenik a lapokon, legyen szó a megválasztott hangnemről vagy épp a bevetett eszközökről. Marina jól asszimilálódott az itt töltött évek alatt, ám a bőrébe van ivódva, hogy nem ez a szülőhazája. A reakciói, a gondolkodásmódja mind tagadhatatlanul magyaros. Ez a kettőség azonban jól kiegyenlíti egymást, így a regény tökéletesen belesimul a háttérbe, egymást támogatva lélegzik a történet. Szüksége is van erre, mert elég komoly életutat kell bejárnia Marinának, egymást váltják a hullámhegyek az életében. Bár valóban nincs könnyű dolga, de egy olyan egyszerű, mégis lényeges dologra világít rá, amit nem lehet elégszer tudatosítani az emberekben: önmagunk megtalálása adja a siker felé vezető első lépést. Lehet, hogy Marina nem él olyan fényűzésben, mint korábban, de nincs is rá szüksége, hisz boldog ott, ahol van. Nyilván kell egy, a biztonsághoz elengedhetetlen pénzmennyiség, de nem annak kell lennie az elsődleges célnak, hogy minél többet halmozzon fel, hanem hogy magából és a környezetéből kihozza a legtöbbet úgy, hogy az elégedettséggel töltse el. Mert nem a pénz az érték, hanem mi magunk.
A regény engem leginkább a pékséggel nyert meg magának. Nagyon szeretem az enyhe gasztronómiai beütéssel bíró történeteket, imádom érezni a lapokon átszelelő frissen sült kenyér illatát. Képtelen vagyok betelni a leírásokkal, a fűszerek és ízek megjelenítésével. Ez számomra egy teljes mentális megtisztulást okoz – és ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Marina történetében szükség is volt erre az apró feloldási módszerre, mert túl könnyen el tudott volna veszni az önhibáztatás és a depresszió spiráljában – hiába van vele a lánya. Bár más esetben több fordulat esetén is erőteljes szemöldökráncolásba kezdtem volna a túlzott egyszerűséggel történő megoldást követően, jelen helyzetben inkább az „ennyit igazán megérdemel” vonal volt bennem erős. Hiszen a gyors és hatékony problémamegoldásnak volt köszönhető, hogy a regény lélektani vonatkozásában kellőképp ki tudott teljesedni. Külön piros pont jár pedig azért, hogy a romantika sem ment a minőség rovására. Pont annyit csepegtetett bele a szerző, amennyit a történet elbírt.
Elfogytak a szavak. Apró, felhőtlen boldogságot csempészett a szürke hétköznapjaimba. Jól esett a lelkemnek és az elmémnek egyaránt; ezért szeretek R. Kelényi Angelikától olvasni.
Szereplők: A főszereplő Marina, további fontosabb mellékszereplőnek pedig a lánya, Adriana és a sógora Domenico tudható be. Bár a könyv meglehetősen szűk a karakterek számában, a hozzáadott tulajdonsághalmaztól nem érződik. Elsőre kissé felszínes, de végül belátható, hogy jól megformált karakterekről beszélhetünk.
Történet: A történet szép ívvel rendelkezik. A tömör tényállás vázolásos felvezetést követően már egy lágyabb eséssel bíró irányvonalon haladhat az olvasó, amely végül egy nem túl magas, de határozott tényállásban csúcsosodik ki.
Nyelvezet: A regény többnyire belső monológokból és elbeszélésekből áll. Meglepően kevés élőszavas kommunikáció jellemzi, de ennek ellenére jól működik. A nagyobb betűméretnek és a hozzá tartozó megfelelő sorköznek köszönhetően a tömörség nem ment az olvashatóság rovására, így kellemes élményt nyújt. A nyelvhasználat egyszerűen csodás. Gazdag szókincstár jellemzi, megfelelő mennyiségű olasz kifejezéssel tarkítva, melyek leginkább a „lefordíthatatlan” kulturális dolgokból fakadnak.
Besorolás: Kortárs világirodalom, romantika.
Esztétika: A regény keményborítós változatban jelent meg. A borítóterv a tengerparti homok színével meglehetősen jól harmonizál a beltartalommal. A részletes és igényes megjelenés kellőképp előrevetíti a sztori hangulatát. Könnyen forgatható, kevésbé sérülékeny és minőségi.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A gyerekek nem hülyék, csak kicsik, néha tisztábban látnak, mint a felnőttek, néha élesebbek a megérzéseik, mint a tapasztalt vén rókáknak. Még ártatlanok, nem kombinálnak, csak azt mondják, amit valóban éreznek."
"Amikor az embernek kialakult jövőképe van, amikor biztos abban, hogyan és kivel öregszik majd meg, amikor azt hiszi, pontosan látja előre az életét, semmi előjele nincs a változásnak, majd elvesznek tőle mindent, amiben biztos volt, akkor a világ összeomlik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése