A lány az egyetlen, aki valaha szerette – és az egyetlen, aki sosem lehet az övé.
Jude mindent elveszített egy tavaszi napon, amikor autójával egy útszéli almafának hajtott. Egy ember meghalt, és kizárt, hogy valaha helyrehozza, amit tönkretett. Ha tehetné, örökre elkerülné a vermonti Coleburyt. Azonban egy leszokóban lévő kábítószerfüggő exfegyenc nem talál akárhol munkát.
Sophie Haines számára megrendítő élmény újra szembetalálkozni a férfival, aki összetörte a szívét. Hirtelen mindenütt ott van, akármerre fordul. Nehéz nem észrevenni, hogy mennyire megváltozott. A rosszfiúnak, aki egykor szerette őt, nem volt izmos felkarja és napcsókolta hajfürtjei. És sosem jelentkezett volna önkéntesnek a templom konyháján.
Sophie tudja, hogy őrültség egy olyan ember után vágyakozni, aki az összes, fájó szívvel írt levelét visszaküldte olvasatlanul a börtönből. Ám a fiú pillantásai az irányába minden ellenállását megrendítik.
Senki nem akarja, hogy Sophie és Jude újra együtt legyen, legkevésbé Sophie rendőrfőnök apja. Viszont Colebury egy kisváros.
És a tiltott szerelemnek saját szabályai vannak.
Négy évvel ezelőtt jelent meg a Könyvmolyképző kiadó kínálatában Sarina Bowen regénye, a Bittersweet- Keserédes. A szerzővel már találkozhattak korábban az olvasók, hiszen a közismert Elle Kennedyvel közösen írt könyvei közül már több megjelent a magyar piacon is. Ennek köszönhetően a Keserédes esetén már előre tudható volt, milyen kaliberű történetre számíthat az olvasó. A regény sokakat megnyert magának, de a folytatás jelentősen váratott magára. Egészen mostanáig. Mire a Steadfast - Rendíthetetlen megérkezett, sokan már lemondtak róla - köztük én is -, ezért volt olyan nagy az öröm a könyvmoly közösségekben, amikor végül megjelent a kiadó honlapon.
Mivel sorozatról beszélünk, így egyértelmű, hogy a két történet valahol összefügg. A kapcsolódási pont jelen esetben nem olyan szoros. A Rendíthetetlen főszereplője, Jude a Keserédesben egy mellékszereplő volt, aki nem emelkedett ki túlzottan a farmon dolgozó almaszedők közül, s épp ezért volt oly meglepő, hogy másodikként az ő története érkezik. Ennek köszönhetően azonban a regény különálló egységként is értelmezhető, megértéséhez nem szükséges ismerni a Keserédest - ám a teljes élmény érdekében felettébb javasolt. A regényben a Shipley család elég jelentős szerepet játszik, ők biztosítják a stabilitást, amire Jude-nak szüksége van ahhoz, hogy kitartson a céljai mellett.
A történet egy tabu témára épül. Bár sok regényben esik szó drogokról és a különböző szerhasználatokról, de alapjában véve kevés foglalkozik vele érdemben. Sarina Bowen nyíltan és őszintén beszél arról, milyen nehézségekkel szembesül egy leszokóban lévő, tiszta fiatal, aki előtte elég gyakran élt a különböző tudatmódosító szerekkel. Jude nagyon fiatal, a húszas évei elejét tapossa, de az élet már bőven pakolt rá terhet. A családi háttere nem jellemezhető odaadással és biztonsággal, ennek ellenére a középiskola évei a maga rendje és módja szerint teltek. Elég volt pár rosszul megválasztott barát és máris megtörtént az első gyógyszerfelszippantás, ami egyre gyakoribbá vált, majd ezen a spirálon elindulva egyre mélyebbre került ebben az elcseszett világban, ami egy végzetes balesethez vezetett. Emiatt három évet tékozolt el az életéből, amit börtönben töltött, majd ezt egy rehabilitációs központ követte. A történetbe az olvasó hat hónappal a szabadulása kapcsolódik be, amely hat hónap tisztaságot jelent a számára. A korábbi életébe tér vissza, apja otthonába, a műhely padlásterébe, hogy meg tudja alapozni a jövőjét, amire gondolni sem hajlandó, mert abszolút kilátástalannak tartja; de nem gondolkodik nagyban, elég minden percet megérni, megélni. A váltott szemszögös regényben Jude részei fölött minden található egy sóvárgásmérő, amely tömören, de erőteljesen illusztrálja, hogy mennyire nehéz minden egyes pillanat a számára, amely esetén a vágyai elleni kontrollt magának kell megszabnia, hiszen már senki nem fogja a kezét. A szerző nagyon erős gondolatokat iktatott be a regényébe, magára öltötte a karaktere teljes valóját, s túlzásmentesen mutatta be, hogy mennyire meghatározza az ember létét egy soha el nem múló függés. Mert Jude élete a továbbiakban egy örökös harc önmagával, hiszen minden egyes alkalommal tudnia kell nemet mondani a felkínálkozó szituációkban. A szerző arra is kellő tapintatossággal tér ki, hogy ugyanakkor léteznek bizonyos enyhítő körülmények, amelyek támogatják az elhatározást, mint például a barátok és a család jelenléte, s a kitűzött célok megvalósítása.
A regény másik központi karaktere Sophie, aki Jude gyerekkori szerelme. A kapcsolatukat a baleset, majd az azt követő következmények szakították meg, s az elvarratlan szálak azóta is erőteljesen húzzák őket egymáshoz. Sophie egy igazi tiszta lélek, aki sajátos természetességgel segít a rászorulókon. Jelenleg egy kórházban dolgozik, ami kétségkívül testhezálló munka a számára. Mellette pedig önkénteskedik minden szerdán és mindemellett ellátja a szüleit is, akik az elsőszülött elvesztése utáni gyász különböző fázisaiban megragadtak. Bár az utóbbi miatt nagy mértékű frusztráltságot halmozott fel – de ennek megvan az oka -, mégis elmondható róla, hogy a szeretet munkálkodik benne minden aktív pillanatában. Ha Jude-ról van szó, kicsit önző, de ez is egészégesnek mondható a jelenben. Ám van itt egy feloldhatatlan egyenlet: miként lehetséges, hogy egy ilyen csupaszív lány egyetlen gondolata sem irányul az iránt, hogy elvesztette a bátyját? Akárhányszor szóba kerül az a végzetes nap, mindig arra hegyezi ki, hogy őt csak a fiúja állapota érdekelte akkor, és az azóta eltelt minden pillanatban. Abból a kevésből, amit a szerző bemutat, látszódik, hogy nem volt különösen erős kapcsolat a testvérek között, ám azért egy közeli családtag elvesztése mindenkinek fájdalmas. Ezen a területen egy ordas nagy hiányosságot éreztem a szerző részéről, amely által Sophie karaktere hitelét vesztette a számomra. A továbbiakban pedig több tette és gondolatmenete is ezt erősítette, amely végül nagy minőségromlást eredményezett a számomra. Amennyi erőt fektetett a szerző Jude karakterébe, annyira elhanyagolt lett Sophie.
A könyv elsődleges irányvonala a romantika, a két fiatal között fennálló kapcsolatban rejlő ellentétek, nehézségek és valós kötődések bemutatása. A közöttük feszülő érzések erőteljesek, fiatalos hévvel élik meg a rendelkezésükre álló pillanatokat. Ha úgy vesszük, az egész világ ellenük van, ám a sors jelen esetben is bebizonyítja, hogy akiket egymásnak szántak, azok megtalálják azokat a pillanatokat, mikor együtt tudnak kiteljesedni. Miközben megismerjük Jude és Sophie újbóli egymásra találásának történetét, egy másik, nyomokban krimibe illő szál is kibontakozik a háttérben. A Jude által okozott baleset, melyben Sophie bátyja az életét vesztette, már három éve hatalmas kérdőjeleket hagy maga után, hiszen senki nem hajlandó róla érdemben beszélni, így hát a lány a tűrőhatára végén igyekszik felderíteni, hogy pontosan mi történhetett azon az estén. Miközben ő a múltban kutakodik, a jelenben is vannak intő jelek, amelyek mindkét fiatal részére valós fenyegetésként vannak jelen. A szerző ebbe a szálba kevesebb energiát fektetett, látszódik, hogy számára nem ez volt a fontos a regényírás során, de azért sikerült egy megfelelő keretet adnia általa a központi témáknak, jól összehúzza a szereplőket, valamint sokszor katalizátorként is szolgál.
A Rendíthetetlen egy vérbeli romantikus történet, ahol a két főhősnek sok megpróbáltatást kell kiállnia ahhoz, hogy őszintén egymáséi lehessenek; emellett pedig egy kicsit kalandos, kicsit krimis a kerettörténet miatt. A valódi szerelmen kívül mély érzékletességgel mutatja be azt is, milyen nehézségekkel kell nap mint nap szembenéznie egy volt szerhasználónak. Tökéletes megtestesítése a Rubin pöttyös besorolásnak.
Szereplők: A szerző nagyon sok időt és energiát fektetett Jude megformálásba. Érződik, hogy a fő célja az volt, hogy átadja az olvasó részére, milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy korábban szerhasználó és börtönbüntetést kapott fiatalnak. A többi karakter teljesen elmegy mellette, semlegesek.
Történet: A regényben a romantikus irányvonal dominál, a krimi rész csak kiegészítésül szolgál, a kapcsolat kiteljesedését segíti elő. A szereplők már korábbról ismerik egymást, így a közöttük feszülő érzelmek nem újkeletűek, így a megismerkedés és a kezdeti botladozás mindösszesen visszatekintésként ismerhető meg a lapokon. A jelenben a regény hangulata stagnált magas értéket mutat, amely az utolsó egységben emelkedik kicsit, mielőtt kihunyna a lezárással.
Nyelvezet: Általános hétköznapi nyelvhasználat jellemzi. A karaktereknek megvan a saját stílusuk, visszatérő mondataik, ami erősíti a közvetlenséget.
Besorolás: Kortárs világirodalom; romantikus.
Esztétika: A borító jól illeszkedik stílusban a sorozat első részéhez. Az illusztrátor figyelt arra, hogy az általa megjelenített férfi hasonlítson a könyvben leírthoz, például tetoválás tekintetében. A sötét színhasználat jól harmonizál a történetbe foglalt nehézségek sorával. Egyértelműen kiváló munka.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A kocsimat mindig tisztán tartottam. Eközben én annyi mérgező vegyületet pakoltam a saját szervezetembe, amennyit csak megengedhettem magamnak."
"Amúgy a férfiak hogy csinálják ezt? Különleges tehetséggel rendelkeznek, hogy pontosan akkor jelenjenek meg, amikor a munka már elvégeztetett."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés ideje: 2023. augusztus 1.
Terjedelem:400 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése