Harry Potter szokásos rémes vakációját tölti Dursley-éknél, ám a helyzet úgy elfajul, hogy Harry elviharzik a Privet Drive-ról. Így köt ki a Kóbor Grimbuszon, ami elviszi őt abba a világba, ahová egész nyáron vágyott. Az Abszol úton ijesztő hírek járják: az Azkabanból, a gonosz varázslókat őrző rettegett börtönből megszökött egy fogoly. A Mágiaügyi Minisztériumban tudják, hogy a veszélyes szökevény a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába tart. Harry pedig egy véletlen folytán tudomást szerez róla, hogy az illető az ő nyomát követi.
Harry Potter… Nemzedékek cseperedtek fel vele, szinte mindenkit megbabonázott. Lelkesen, még felnőttként is várjuk a baglyot, mely elhozza a felvételi levelet. A Roxfort lett a vágyaink netovábbja. Jómagam is lelkes rajongók táborát erősítem, noha nem a fanatikusok szintjén. Gyűjtöm a kis relikviákat, Funko Pop figurákat, de nem verem el rá a teljes fizetésemet. Természetesen a polcomon van az eredeti sorozat mindegyik része és gyakorta forgatom őket. Máskor a filmeket nézem újra. Sokat jelent számomra ez a sorozat, de találkoztam jelentősebb művekkel is könyves pályafutásom alatt. Mindenesetre sosem vonnám kétségbe az erejét. Páratlan sorozat!
Mostanság a sok új megjelenés miatt bőszen háttérbe szorultak eme remekművek. Régen volt már, hogy a teljes sorozatot újraolvastam. Egyfelől vágytam rá, újra szerettem volna élni a történeteket, de a másik oldalról erős időhiány fenyegetett. Nem szeretem az ilyen fajta kettősséget, így egy köztes megoldáshoz folyamodtam: félévente egy kötet újraolvasásában állapodtam meg magammal. Ez egy teljesen reális, tartható verzió. Ezt a döntést az első rész tavalyi évfordulóján hoztam meg, így pont most érkezett el az idő, hogy a harmadik kötet is sorra kerüljön. Így hát egy szép délután levettem a polcról a Harry Potter és az azkabani fogoly című könyvet, felütöttem és újraéltem a kalandot.
Minden egyes újraolvasás alkalmával rácsodálkozok J. K. Rowling stílusára. Meseszerű, olvasmányos megvalósítása miatt csak úgy pörögnek a kezeim között a lapok. De nem csak nálam: a fiatalabb olvasók számára is könnyen befogadható, noha sok kitalált szó tarkítja. De aki már eljutott a harmadik részig, annak már semmi nem cseng idegenül, sőt beépülnek a szókincsünkbe a különböző kitalált kifejezések, mint például a mugli. A mondatok egyszerűek, nélkülözik a szemet gyönyörködtető leírásokat és gazdag metaforákat. Pontosan olyan, mint egy ifjúsági fantasy regénynek lennie kell: lényegretörő, élvezetes és humoros. Pont erre volt szükségem ezeken a szürke napokon. Téli depresszió ellen biztos ellenszer!
Harry immáron a harmadik évére készül a Roxfort Boszorkány-és Varázslóképző Szakiskolában. Ha lehet, még nagyobb várakozás előzi meg a tanévet, mint tavaly, hiszen idén már a Roxmortsba is tehetnek látogatást, mely egy kizárólag varázslók által lakott falu, tele csodás dolgokkal. Ehhez mindössze egy rokon által aláírt igazolás kell. Ugye, hogy könnyen megszerezhető? Ám Harry számára ez nagy kihívás, hiszen Dursley-ék nem éppen arról híresek, hogy mennyire szerető gondviselők lennének. S itt kezdődik a következő izgalmas iskolába menetel. Észrevehettük már, hogy Harrynek egyik évben sem sikerül zökkenőmentesen eljutni az iskolába. Mindig volt egy kis csavar, amit a szerző közbeiktatott, hogy az utazás se legyen unalmas. Jelen esetben ez az Abszol úton kezdődik, ahova Harry idő előtt jut el, majd a vonaton folytatódik, amikor egy dementor ellenőrzés miatt megállásra kényszerülnek.
J. K. Rowling folyamatosan bővítette ki a világot. Ezen részben is apró, teljesen jól beilleszthető újdonságokról rántotta le a leplet. Kaptunk új helyszíneket, szereplőket, lényeket és eszközöket. Nem is tudom, melyik az izgalmasabb!
Olvastam a könyvet, éreztem, ahogy az idegeim szépen kisimulnak és teljesen elvesztem ebben a varázslatos világban. A kötetben a kedvenc jeleneteimmé azok léptek elő, mikor Lupin színre lép. A kedvessége és odaadása teljesen levett a lábamról. Számomra ő a legszerethetőbb karakterek egyike. Az én listámon sokkal magasabb helyet foglal el, mint Dumbledore, akármilyen szentségtörésnek is hangzik ez a tény sokak számára.
A másik nagy kedvencem pedig Hermione, aki mindig is motivált. Tudásvágya végeérhetetlen. Nincs még egy olyan ember vagy épp karakter a könyvek, filmek vagy épp a játékok birodalmában, aki ennyire szeretne minden információt magába szívni. Noha Hermione ebben a könyvben még nem kap olyan szerepet, mint a későbbiekben, nincs is teljesen háttérbe szorítva. Tudása most is megmutatkozik, mint ahogy az előző részekben is. Egyet kell értenem Lupin professzorral: Hermione a legtehetségesebb diákok egyike. De a tudásnak is megvan az ára. Áldozatokat kell hozni a siker életében. Bizony, oda kell ülni és magolni kell, tanulni, akár éjszakákon keresztül. Ha csak fele annyi lelkesedés és akaraterő lenne bennem, mint ebben a lányban, azt hiszem, már rég nem lenne gondom a nyelvvizsgámra.
A Harry Potter és az azkabani fogoly rész sokak számára a nagybetűs kedvenc. Noha elismerem a sikerét, számomra sosem ez volt a kiemelkedő kötet. Az újraolvasás során ez az érzés újfent erősödött bennem. Lehet akármilyen jó, mégsem a legjobb. Ha úgy nézzük, a könyv kétharmadában csak az általános események zajlanak, melyet néha, kivételes esetekben megszakít egy-egy váratlan fordulat. Harry az iskolások mindennapjait éli. Próbál jól teljesíteni az órákon és az edzéseken egyaránt. Barátkozik, új ismereteket szerez és próbálja elkerülni a bajt, noha az mindig megtalálja. Aztán az utolsó negyed első felében beindulnak az események és olyan titkok derülnek ki, melyek az egész eddigi elgondolásunkat megváltoztatják. Ezután következik a csúcspont, a végső fordulat, melynél kiderül az is, Hermione miként tudta teljesíteni a félévet és… itt csúszik el az egész. Valójában innen nem történik sok minden. A szerző is viszonylag rövid idő alatt lerendezi, pedig itt áll be igazi változás az eseményeket tekintve. A végső percekben sokkal szívesebben emlékszem a filmre, mint a könyvre, ugyanis ott néhány eseménnyel kibővítették a történetet, hogy kellő izgalmat csempésszenek bele.
Harry Potter immáron a harmadévesek évfolyamába lépett, ahol újabb kalandok várnak rá. Sok szempontból ez egy lazább, gördülékenyebb év volt, mint az előzőek, de úgy érzem, kellett is ez a fajta feloldás a történetben. Ugyanakkor, ha a másik oldalról szemléljük az eseményeket, akkor láthatjuk, hogy igenis lényeges események következtek be. Nagy titkokról rántották le a leplet, hogy való igazságukba csillogjanak, miközben sok új dologgal ismerkedhettünk meg. Megjelentek a dementorok, akik kiszipolyozzák az emberből a boldogság legutolsó szikráját is. Láthattunk hipogriffet szárnyalni az égen. Hallottunk jóslatokat, melyeknek lehet, hogy semmi alapja nincs, de az is megeshet, hogy valódi volt. Felfedeztük az iskola poros zugait és a környezetét. És még sorolhatnám napestig.
Ez a kötet egyszerre nevezhető átlagosnak és különlegesnek. Átlagos, mivel Harry most nem rosszalkodik annyira, mint szokott, sokkal inkább a tanulmányaira és a hobbijára koncentrál, de különleges is, mivel sorsdöntő események indítják be a cselekményt.
Noha nem érzem tökéletesnek, ettől független ugyanolyan közel áll a szívemhez, mint a további kötetek. Itt még Harry egy ártatlan kisfiú, még a lelke tiszta. A következő részben lesznek már sorsdöntő fordulatok, melyek megváltoztatják a jellemét és a dolgokhoz való hozzáállását. Ha lehet ilyet mondani, akkor az első három rész még az, ami igazán gyerekcipőben jár. A negyedik éppen a határon egyensúlyoz: ott már megbillen a mérleg nyelve. Az ötödiktől pedig már egy hirtelen felnőtt fiú mellett küzdünk egy jobb jövő reményéért. Reméljük, hogy sikerrel jár.
"– Lupin nagyon jó tanár – szólt elismerően Hermione. – Csak azt sajnálom, hogy én nem állhattam ki a mumus ellen.
– Neked milyen alakban jelent volna meg? – kérdezte vigyorogva Ron. – Fogadnék, hogy mint egy dolgozat, amire tízből csak kilenc pontot kaptál!"
"– Potter, maga minden jel szerint kitűnő egészségnek örvend, úgyhogy ha nem haragszik, nem mentem fel a mai házi feladat alól. Megígérhetem, hogy amennyiben elhalálozik, nem kell beadnia."
"Ne hagyd, hogy a muglik kikészítsenek!"
"– (…) A tetteink olyan bonyolult, olyan szerteágazó következményekkel járnak, hogy jóformán lehetetlen azokból a jövő eseményeire következtetni…"
"– Hát nem tudod, hogy akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket? Nem tapasztaltad még, hogy ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban?"
Kiadó: Animus Kiadó
Megjelenés éve: 2000.
Terjedelem: 400 oldal
A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése