Korunk egyik legnépszerűbb dark fantasyjében egy emlékeitől megfosztott nő próbál túlélni egy háború sújtotta világban, ahol nekromancia és alkímia uralkodik – miközben múltjának legmélyebb titkai lassan a felszínre törnek.
Helena Marino egykor ígéretes alkimista volt, most azonban a korrupt céhbárók és kegyetlen nekromanták foglya. A képességeit elfojtották, ellenálló barátait és szövetségeseit pedig brutálisan kivégezték. A világ, amit ismert, darabokra hullott.
A feljegyzések szerint Helena csupán jelentéktelen gyógyítóként szolgált az Ellenállásban, azonban képtelen visszaemlékezni a fogsága előtti hónapokra, ami ellenségeiben gyanút ébreszt. Tényleg az az elhanyagolható figura volt, akinek tűnik, vagy igazából az ő fogságba kerülése jelenti az Ellenállás utolsó, kétségbeesett tervét?
Hogy feltörjék elméje zárt kapuit, Helenát a helytartóhoz küldik, a legnagyobb hatalmú és legkegyetlenebb nekromantához ebben az új világban. Az ő omladozó birtokán, egy magányos börtönben kezdődik a nő igazi harca – nemcsak múltja elveszett darabjaiért, hanem azért is, hogy megőrizze mindazt, ami még megmaradt belőle. Ám börtönének és fogvatartójának is megvannak a saját titkai… titkok, amelyeket Helenának bármi áron fel kell tárnia.
SenLinYu regénye 2025 egyik legnagyobb dark fantasy szenzációja: az Alchemised – Alkimisták háborúja megjelenésekor a New York Times sikerlistájának első helyén nyitott, mostanra több százezer rajongóra lelt, a megfilmesítési jogait pedig rekordösszegért adták el.
Mindig nehéz olyan könyvet objektívan szemlélni, amit nem csak te, hanem a magyar könyves közösség fele is egyaránt várt. Akaratlanul is „hergeled” magad és a külföldi reakcióvideók után egyre nagyobb elvárásokat támasztasz az irányába – gyakran irreálisakat. Tudd, nem veled van a probléma, ha nem tudod ezt magadról leválasztani. A külső nyomás nagy úr.
Pontosan így jártam SenLinYu Alchemised – Az alkimisták háborúja című könyv esetén. Eleinte még tudtam magam tartani, tudatosan meghúztam a fejemben a határokat, ám az utolsó hónapban áttört a gát és maradt az az igazi remegős várakozás – aminek valljuk be, kicsi az esély, hogy bármi is meg tud felelni. Pontosan ezért van az, hogy a könyv elolvasását követően szürke zónába tettem a kiváltott érzéseket egy időre, hogy amikor készen állok rá, megfelelő szemlélettel tudjam előszedni és összegezni. Jelentem, készen állok.
Én azok táborát erősítem, akik nem olvasták az eredetileg megalkotott fanfiction sztorit, sőt, mondhatni semmit sem tudtam róla. Ennek köszönhetően nem voltak téves viszonyítási alapjaim, nem kerestem akaratlanul sem az összefüggéseket, teljesen független sztoriként tudtam kezelni.
Helena története három felvonásban mutatkozik meg az olvasó részére. A szerző in medias res kezdéssel élve, mondhatni egy burokból indítja el a történetét. Ez oly szempontból szerencsés, hogy a komplex világépítés csak egy kis részével kezd el egyszerre megismerkedni az olvasó, amely még így is letarolja. Nem egyszerű összerakni a társadalmi helyzeteket és politikai viszonyokat, valamint a használt eszközöket, de ha egyszer megvagy vele, onnantól kezdve teljesen egyértelműnek érzed. Mondjuk ez nem az első részegységben fog megtörténni.
A történetnek megvan a maga sajátos hangulata. A lapokon megjelenő, hosszabb időszakon át elhúzódó háború nincs túlidealizálva. A köz érdekein eső csorba mellett nagy hangsúlyt fektet a személyes veszteségekre is. Helena rengeteg áldozatot hoz a hite érdekében. Többszörösen feláldozza önmagát a nagyobb cél érdekében. Külső szemmel könnyű okosnak lenni, de nem hiszem, hogy én képes lettem volna ennyire erősen ragaszkodni az elveimhez úgy, hogy nem ismerik el az egyéni jelentőségemet. Helenát a legvégsőkig kihasználják, a környezete, az ellenségei, az ellenállás, sőt, még a barátai és szerettei is egyaránt – ennek ellenére megingathatatlan kősziklaként áll és dacol. Bevallom, ez az elhivatottság számomra már irreális méreteket öltött és csalódással töltött el, hogy ennyire semmibe veszi önnön értékeit. S tudom, megvan ennek is az oka, hiszen a karakterének megtörése és lerombolása a történet határozott alapját képezi, de mégsem tudom azt mondani, hogy ez így rendben van. Lehet, hogy a túlidealizált lelkem okozza.
Bár a történet stabil és megingathatatlan, mégis úgy érzem, hogy a felépítés végett sokat veszít az erejéből. A második rész, amelyben elmerülünk a háború részleteibe olyannyira hosszúra nyúlik, hogy elvész mellette az első egység – márpedig erős ráhatással van a korábbiakban felvázoltakra, átértékelődik utólag a tartalom. Úgy gondolom, hogyha egymás mellett, váltakozva lett volna megosztva a két történetszál, erősebb lehetett volna a hatása, így viszont elnyomják egymást. A harmadik egységben pedig a történeti irányvonal alakulása végett túl nagy a hirtelen jött szemléletváltás, nem kellőképp megalapozott és a korábbiakhoz képest kissé túlidealizált és gyorsan lezárt.
Bár a történetnek fontos egységét képezi a romantika, nem arra építi fel a szerző a történetet. Szerintem ez jó döntés volt, ezáltal a fókusz megmaradhatott a lényegi témakörön, mint a politikai viszonyok egymásnak feszülése, a különböző nézetek többrétegűsége, az emberi gyarlóság és a hatalomtól való megrészegülés - s nem utolsó sorban a nők helyzete és minősítése a fronton és a társadalomban egyaránt. Ez utóbbi volt rám a legnagyobb hatással. Ezen sötét és nehéz témák között nem egy egészséges alapokon nyugvó, lélekemelő kapcsolat bontakozik ki a lapokon, amely ellensúlya lehet a sok szörnyűségnek, hanem pont ennek ellentéte.
Én úgy gondolom, hogy magában a történetben nem kevés erő rejtőzik. A szerző ötlete egyedi, a realisztikus megvalósításra való törekvés miatt – természetesen a fantasy irányvonalon felül - pedig erőteljes. Ugyanakkor néhol feleslegesen túlbonyolított és pont emiatt megbotlik a saját lábában. A kibontakozó kapcsolat is gyakorta túlírt és túlságosan egyirányba tekintő. Szerintem sokszor már maguk a karakterek sem tudták, éppen miről beszélnek és mit látnak bele a másik viselkedésébe. A karakterek lelke a kifejtések dacára sem lettek kellőképp bemutatva, felszínes marad. A leírt szavak nem adják vissza az adott szituációban megkívánt érzelmi reakciókat. A könyv kétharmada túlságosan tömör, a vége pedig a korábbi ütemhez mérten összecsapott.
Kicsit értetlenül állok a korábban látott reakcióvideók előtt. Nem vártam el tőle, hogy könnyekben fogok olvasás közben kitörni, mint oly sokan mások, de azért azt hittem, közelebb fog hozzám kerülni. Elismerem a benne rejlő potenciált, de véleményem szerint még lehetett volna dolgozni rajta ahhoz, hogy igazán hatásos legyen.
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"A világnak nem lett volna szabad szépnek lennie. Az ő szenvedését kellett volna visszatükröznie. De annak ellenére, hogy ő csapdába esett a hideg és halott télben, beköszöntött a tavasz."
"– A győztesek mindig azt állítják, hogy ők a jók, de akkor már csak az ő hangjukat lehet hallani. Ők döntik el, hogyan emlékezünk vissza a háborúra."
A könyv adatai:
Kiadó: Anassa Könyvek
Megjelenés ideje: 2026. március 24.
Terjedelem: 880 oldal
Terjedelem: 880 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése