Szabadítsd fel a varjakat, Fallon, és királynővé tesznek!
Mielőtt egy titokzatos látnok megjósolta uralkodói jövőmet, soha nem gondoltam volna, hogy több lehetek, mint aki most vagyok: egy varázslat nélküli félvér, akit bár a vadállatok szeretnek, minden tisztavérű tünde gyűlöl a királyságban. Nos…, kivéve egyet.
Dante Regio, Luce hercege birtokolja szívemet, mióta neki adtam az első csókomat. Ha a vasereklyék összegyűjtése segíthet megdönteni a jelenlegi király hatalmát, és trónra juttatni a testvérét, hogy aztán együtt uralkodjunk, akkor kincsvadászatra indulok.
Bárcsak a jós figyelmeztetett volna, hogy egy szárnyas démont szabadítok a világra!
És arra, hogy én leszek a rögeszméje.
Olivia Wildenstein első magyarul megjelenő könyvét imádni fogják a Sarah J. Maas- és a Mary E. Pearson-rajongók. Ez a cselszövésekkel, varázslatos lényekkel, árulással és megtévesztő szerelemmel teli nagyszabású fantasy teljesen magával ragadja az olvasót.
Tudom-tudom, a tartalom a lényeg, nem a külcsín, de láttatok már szebb élfestést, mint ami Olivia Wildenstein Verdeső szárnyak című könyvét díszíti? Teljesen elvarázsolt. Rengetegszer forgattam, szinte nagyító alatt néztem meg. Részletekben gazdag, kiváló színkompozícióval. Ezt követően azért a tartalmat is megvizsgáltam és abszolút felkeltette az érdeklődésemet, így nem is volt kérdés, hogy a megjelenést követően hamar el kell olvasnom.
Fallon félszerzet, akinek a varázsereje nem mutatkozott meg annak rendje és módja szerint. A családja más okból is a közösségük peremére szorult, így mondhatni, többszörösen hátrányos helyzetben tengeti a mindennapjait. Egy kocsmában dolgozik, melynek felső része bordélyként is funkcionál, valamint a herceg iránti elhivatottsága nemcsak a hálából adódik, hanem az iránta tanúsított érzelmeiből táplálkozik. A hétköznapi rutinját jelentősen felborítja, mikor közlik vele, hogy királynővé válhat, amennyiben felszabadítja a hat vasba zárt varjút. Fallon tehát új célt lebegtetve maga előtt veti bele magát a kalandokba.
A történet ígéretesen veszi kezdetét. A klasszikus tünde-félvér-ember felálláson felül a varázslat különböző formái gazdagítják a szerző rendelkezésére álló lehetőségeket. A megszokott képességeken felül akár tűzmágiával, vagy árnyékvarázslással is találkozunk a lapokon, valamint az állatokhoz való kapcsolódás is szerves részét képezi a történetnek – főként a vízi kígyókat és a hollókat illetően. A sztori felgöngyölítése dinamikus, sok rizikós helyzettel tarkítva. Tetszett a létrehozott világ és a történet irányvonala egyaránt, ám van egy dolog, ami számomra abszolút tönkretette végül az olvasási élményt. Ez pedig nem más, mint maga Fallon.
Mintha egy félresikerült casting áldozatai lennénk. Már az első perctől ki kellett volna őt írni a történetből és a helyére egy értelmes karaktert rakni, aki megfelelően helyt tud állni. Olyan, mint egy elkényeztetett, hiszékeny tinédzser, aki azt hiszi, hogy a világ az ő lábai előtt hever. Nem látja meg az egyértelmű tényeket csupán azért, mert él a fejében egy idealizált kép arról, neki hol lenne a helye. Szívem szerint megfogtam volna a kezét, a szemébe néztem volna, hogy közöljem vele: Aranyom, a butaságod csupán nyomorba taszítani tud, nem királynői szintre emelni. S mégis mindenki ott liheg a nyomában és bármit megtennének érte; ilyen-olyan okokból, de a lényegen nem változtat.
Borzasztóan sajnálom, hogy egy ilyen női karakterre pazarolták el Lore-t. Ha egyszer folytatom a sorozat, az csak és kizárólag miatta lesz. Az ő szerepkörét nagyon jól eltalálta a szerző. Ő volt az egyetlen, aki megmentette számomra ezt a könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése