Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben.
Agnes Aubert világát a listák tartják egyben. Ezek segítették át férje halálán, és most, a macskamenhelye vezetőjeként is úgy érzi, aprólékos szervezettsége az egyetlen dolog, ami megóvhatja a rá bízott cicákat – köztük Őfelségét, Sikolyt és az édes, öreg Thoreau-t – a teljes káosztól.
Amikor azonban kénytelen átköltöztetni a menhelyét, Agnes hamar rájön, hogy az új üzlethelyiségben valami nagyon nincs rendben. Főbérlője ugyanis álcaként használja a jótékonysági szervezetet: a menhely alatt bújik meg egy hírhedt, nemzetközileg ismert varázsbolt, amelyet a szétszórt, és nem mellesleg önimádó, bosszantó és fájdalmasan jóképű Havelock Renard vezet. Havelock mágus, bukott Boszorkánykirály és a fél világ által suttogott legendák főszereplője, akinek tiltott mágikus portékái messzi földről csalogatják a kíváncsiakat.
Agnesnek esze ágában sincs belekeveredni a férfi zűrzavaros ügyeibe. Neki cicákat kell mentenie, nem pedig varázslókat féken tartania. De amikor feltűnik a színen egy ellenség Havelock múltjából, a bolt és – ami Agnes számára sokkal fontosabb – a menhely sorsa hirtelen veszélybe kerül.
Hogy megvédje a menhelyet, vajon Agnes képes lesz-e félretenni a kényelmes rendet, és beengedni egy kis káoszt az életébe? Netán megengedni magának, hogy újra szeressen? Hamarosan ugyanis kiderül, hogy nem csak a megmentett cicák kaphatnak második esélyt.
Emily Wilde kalandjai után nem volt kérdés, hogy a szerző frissen megjelenő regényét is olvasni szeretném. Heather Fawcett új vizekre evezett e történetben, de az alapvető báját nem hagyta otthon: Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye egy kellemes és lélekemelő történet rengeteg bolyhos állattal és egy csipetnyi varázslattal.
Nem kell a szomszédba mennünk ahhoz, hogy tudjuk, mennyi nehézség árán lehet fenntartani egy menhelyet. Ez nem az a szakma, ahol az ember anyagilag meggazdagodhat. Hatalmas elhivatottság és erő szükségeltetik hozzá, s a legnagyobb visszajelzést a sok boldog újragazdisodott háziállat jelenti. Agnesnek a midnennapi nehézségeken felül most egy még nagyobb feladattal kell szembenéznie: új helyet kell találnia az alapítvány részére, ám a macskamenhely nem éppen az, amire a tulajdonosok szívesen rendelkezésre bocsátanák az üresen álló ingatlanjaikat. Agnes végól csak talál egy helyet, amitől óva intették és első ránézésre is fura, de nincs sok választása: kezet fog rá. A beköltözést követően hamar megmutatkoznak a hely furcsaságai, s hiába próbál szemet hunyni fölötte - egy idő után lehetetlen figyelmen kívül hagyni, hogy ugyan mi zajlik a pincében.
Habókos történet ez, az már egyszer biztos. Megmelengette a lelkem a hidegfront közepén. Heather Fawcettnek van egy stílusa, ami csak rá jellemző. Biztonságos közeget hoz létre, amelybe az olvasó szívesen elveszik már az első perctől kezdve. A cselekmény kellemesen hömpölyög, pont úgy, ahogy egy macska csapkod a farkával. A karakterek egyszerűek, könnyen megkedvelhetőek és jó dumával rendelkeznek. Nem egyszer prüszköltem fel egy-egy szócsatán, de pont ilyen örömmel olvastam a szerző leírásait is a cicusokat illetően. Ezekkel az apróságokkal tudja elérni, hogy minden betű mögött érezd a valódi varázslatot.
S ha már itt tartunk: a történet nagyban épít a mágiahasználókra. Kreatív és mutatós, vagy legalábbis nevetséges varázslatok sorával van tömve. Tetszett a kialakított világ is, a varázslat származásának körülményei, valamint a használatának következményei. Havelock Renard számomra egy igazi komédia volt. A valódi színrelépését követően nem tudtam komolyan venni - szerencsére nem is lett volna erre szükség.
A cselekmény megindító és humoros. A lapokat egy csipetnyi gyász lengi körbe Agnes által, de nem erre hegyezi ki a szerző a sztoriját. Mondhatni a karakter a továbblépés ajtófélfájának dőlve ismerszik meg előttünk. A történetvezetés logikus és egyszerű, mégis vannak benne olyan kisebb-nagyobb csavarok, amik meglehetik az olvasót. Jómagam az utolsó oldalig mérhetetlenül jól szórakoztam. Ja, és a könyv befejezése után arra jutottam, hogy szükségem lenne egy cicára.
Az egyik kedvenc hobbim a komfortkönyveim polcát gyarapítani. Legnagyobb örömömre szolgál, hogy ez a kötet is felkerült rá. Nem fogja megváltani a világod, nem lesz egy sorsdöntő olvasmány, de nem is törekszik erre. Kissé túlidealizált, de pont ettől olyan kedves. Ez a történet úgy ölelte körül a lelkem, mint egy pihe-puha, macskaszőrös takaró. Annyira gyorsan elolvastam, hogy szívem szerint azonnal újrakezdtem volna. Magával ragadó, imádni való.
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"– Havelock! – kiáltottam rá.
Elindultam felé, de nem ébredt fel. Túlságosan féltem megérinteni, ezért levettem egy könyvet a polcról, és hozzáhajítottam."
Elindultam felé, de nem ébredt fel. Túlságosan féltem megérinteni, ezért levettem egy könyvet a polcról, és hozzáhajítottam."
"Őfelségének nem állt szándékában barátokat vagy kegyenceket szerezni, de a fiatalabb macskák közül néhányan ettől függetlenül hűbéresküt tettek neki, és önként zaklatni kezdtek mindenkit, akivel a kandúr ellenszenvezett."
"– Micsoda szemforgató és leereszkedő némber! Bár hagyott volna elvérezni, és kímélt volna meg a fárasztó kioktatásaitól!
– Reggel találkozunk – mondtam neki, mert távozni készültem.
– Miért tűnik ez fenyegetésnek? – szólt utánam."
A könyv adatai:
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés ideje: 2026. március 31.
Terjedelem: 352 oldal
Terjedelem: 352 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése