A Boszorkányszedő minden Arató Hold idején belovagol a völgyünkbe, és a halhatatlan Fagykirály otthonába hurcolja egyikünket, hogy mindörökre ott maradjon.
Ma érkezett el az idő: a Begyűjtés Napja.
De nem értem jött.
Én, Raina Bloodgood, huszonnégy éve élek a faluban, és ezalatt mindig elment mellettem.
Az ő hibája.
Raina Bloodgoodot egyetlen vágy hajt: megölni a Fagykirályt, és a Boszorkányszedőt, aki elrabolta a húgát. A Begyűjtés Napján kegyetlen bosszút akar állni, azonban egy sokkal baljósabb fenyegetés borítja lángba a világát. A hamvakból feltámad a Boszorkányszedő, Alexus Thibault, a férfi, akinek a halálára esküdött – az egyetlen, aki segíthet megmenteni a húgát.
A jég, a tűz és az ősi istenek évezredes történetébe keveredve Raina kénytelen feladni a bosszúvágyát, hogy segítsen a Boszorkányszedőnek, különben a birodalmuk – és a húga – az ellenség kezére kerül. Csakhogy jó és gonosz között elmosódnak a határok, és Rainának több vesztenivalója lesz, mint hitte. Mit tehet, ha a Boszorkányszedő többé már nem a gonosztevő, aki elrabolta a húgát, hanem a hős, aki a szívét lopta el?
A borítóba szerettem bele, de végül Barbi véleménye volt az, ami meggyőzött arról, hogy fejest kell ugranom Charissa Weaks világába. Március elején, mikor az első napsugarak megérintettek, jött egy hirtelen kattanásom, hogy nekem ezt a könyvet olvasnom kell. Barbi is épp az újbóli forgatásán gondolkodott, így megpróbáltuk az óráinkat összeegyeztetve, együtt elmerülni benne. Spoiler: nem sikerült, mert mire a drága barátnőmnek ideje engedte, hogy elkezdje, én már majdhogynem be is fejeztem. Hupsz. Hát, ez most így sikerült.
Mentségemre szóljon, hogy hamar magával ragadott a sztori, időm is volt épp, így igencsak dinamikusan tudtam vele haladni. Raina Bloodgood nem éppen az átlagos karakterek sorát erősíti, de még a közösségében is egyedülálló. Boszorkány, akinek a varázslásához szüksége lenne a hangjára, hogy énekelni és kántálni tudjon, azonban ő nem tud beszélni. Azért ez nem vetette túlzottan vissza: megtanulta a varázslatot a kezével szőni, így a maga sajátos módján ő is képes csodát teremteni. Fantasztikus, hogy a szerző mindezt úgy kezeli, mint valami teljesen hétköznapi dolgot: a társadalom abszolút teljesértékű tagja Raina, egy kicsit sem lóg ki közülük - látszólag. A szívében rejtőző célok azért túlmutatnak az átlagoson, ugyanis a testvére megmentése érdekében úgy dönt, hogy épp itt az ideje, hogy a Fagykirály élete leáldozzon, méghozzá az ő keze által. A sors azonban furcsa játékot űz vele és hirtelen egy olyan játéktérben találja magát, amiben az erőviszonyok jelentősen átrendeződnek.
A térképet meglátva azért kicsit felkacagtam. Nagyítóval lehetne esetleg böngészni, de az általános áttekintésre vajmi kevésbé alkalmas, szóval gyorsan tovább is mentem. A sztorit olvasva azért kicsit bántam ezt a hiányosságát, mert jó lett volna vizuálisan is végigkövetni a karakterek mozgását, ugyanis a könyv nagy részében úton vannak. Igen, a sorozat első része egy sok éjszakán átívelő, lóháton és gyalogosan megtett utazásról szól - de azért ennél sokkal több rejlik benne.
A szerző által kitalált világ végtelenül gazdag és érdekes. Kicsit több magyarázatra szorult volna néhol, nem mindig voltam teljesen képbe a dolgokkal, de üsse kavics, amíg sétálgattak és próbáltak nem meghalni, pont volt időm a kérdéseimet számba venni és átrágni. Nagyon tetszett a boszorkányok világa, a képességeik sokszínűsége és leginkább az aktuális politikai helyzet, amit a romantikus irányvonal nem nyomott el. A főszereplők között kialakuló kapcsolat nem volt túl gyors és emiatt testidegen, bár tény, hogy a Boszorkányszedő vonzalma számomra kicsit légből kapott volt – de inkább ez, mint a Stockholm-szindrómás összeborulások.
Ennél a könyvnél mindvégig észnél kell lenni, főleg a legvégén, mikor azért fokozatosan bukkannak felszínre olyan dolgok, amik újraalkotják az eddigi nézeteinket. Megdolgoztatott, de nem túlságosan - pont annyira, mint amit egy fantasy besorolású könyvtől elvárhat az olvasó. Szerintem rejtőzik még benne elég potenciál, nagy reményekkel várom a sorozat következő részét.
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"Máskor viszont villámok ívelnek át az égen, fehéren izzó, levendulába hajló fényükkel törik meg a lázas éjszakákat, és ez villanyoz fel a legjobban. Vadak és nyughatatlanok, akárcsak én."
"A legtöbb csatát nehéz megvívni. Valamit mindig el kell veszíteni azért, hogy nyerhess valami mást. Ne félj ettől! Soha nem jutsz előre, ha soha nem hagysz hátra semmit."
A könyv adatai:
Kiadó: Kossuth kiadó
Megjelenés ideje: 2025. április 8.
Terjedelem: 464 oldal
Terjedelem: 464 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése