Egykor az istenek szörnyekkel sújtották az öt királyságot, hogy emlékeztessék az embereket jelentéktelen mivoltukra. Nekem azonban nem volt szükségem az istenekre, hogy tisztában legyek saját jelentéktelenségemmel. Mellőzött hercegnőként egyetlen kötelességem volt: viselni a koronát és engedelmeskedni a királynak.
Sosem szántak uralkodásra. Sosem szántak harcra. És sosem szántak annak a lánynak, aki a vérével pecsétel meg egy ősi szerződést. De minden megváltozott azon a sorsfordító napon, amikor apám tróntermébe léptem. Azon a napon, amikor egy legendás szörnyvadász ért partot nálunk. Azon a napon, amikor egy herceg tönkretette az életemet.
Most veszéllyel és árulással teli földön járok egy harcos oldalán, ki épp annyira gyűlöl, amennyire én gyűlölöm őt, s egy mások által választott jövő és egy alig ismert férj felé tartok.
Mindenki más szerepet szán nekem: királynő, kém, áldozat.
De mi történik akkor, ha elutasítom a nekem szánt szerepeket? Mi történik akkor, ha saját szabályaim szerint élek? Mi történik akkor, ha kiderül, erő rejlik abban, ha alábecsülnek? És mi történik akkor, ha megragadom ezt a erőt?
Devney Perry fantasy zsánerben is alkot? Na, ide vele, ezt muszáj megvizsgálnom közelebbről! Noha a szerző könyveivel még nem teljesen végeztem, az Eden család még hátravan, ettől függetlenül igencsak megszerettem ahogy alkot. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen kalandokra hív, ha a terep eltér a korábbi színhelytől - minden szempontból.
Nem számítottam ekkora terjedelemre és őszintén, elsőnek kicsit meg is ijedtem tőle. A szerzőnek nem szokása ok nélkül szaporítani a szavakat, s nem is megszokott tőle sem a méret, sem a zsáner, így tartottam tőle, hogy beletörik a bicskája. Szerintem az akadályt nagyon jól vette. A Pacsirták oltalma egy fantasztikus könyv lett, amit az utolsó szóig imádtam.
Kezdjük ott, hogy már a főhősünk nevéről is ódákat tudnék zengeni. Imádom az Odessa nevet és olyan ritkán találkozom vele, hogy már ettől elérzékenyültem. A jelleme pedig további bajtársias érzelmekkel látta el a lelkem. Odessa az öt királyság egyikének a hercegnője. Hiába ő a legidősebb, nem ő a várományos, hanem a testvére. Mindig is ebben a tudatban élt, nem vágyott a hatalomra, nem álmodott valódi szabadságról. Tisztában van azzal, hogy hol a helye, mi a sorsa és már jó ideje elfogadta. Ám a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy kellett volna és a beleegyezése nélkül a testvére státsuzát kell magán hordania: ő lesz a következő Pacsirta, aki megpecsételi a régi varázslatos szerződést azzal, hogy nőül megy egy másik királyság hercegéhez. Odessa ismeretlenek között, ismeretlen helyszínen találja magát, erős elvárások között. Mindennek igyekszik megfelelni, de minél több szálat fejt fel, annál inkább rájön, hogy a korábbi tények nem olyan feketék és fehérek, mint ahogy vele megismertették.
Devney Perry tökéletesen tud környezetet és hangulatot teremteni, ezt már tudjuk; ahogy azt is, hogy a karakterei lelki világa roppant figyelemre méltó. Csodálos módon mutatja be Odessán keresztül, milyen az, mikor mindenki feledhetőnek és középszerűnek tart és ezt te is elhiszed magadról. Sőt, be kell ismerni, hogy jelen állás szerint valóban az is vagy, mert már olyannyira azonosultál a rád ruházott szerepkörrel, hogy fel sem merül benned a kérdés: ki vagy te valójában? S míg erre maga a főszereplő is rádöbben, az nem egy perc alatt történik. Sőt, miután rájön, akkor sem várható hirtelen pálfordulás, amely által ő lesz a világ középpontja, akit mindenki akar és mindenki elismer. A középszerűségből a saját lelki ereje és az elhivatottsága által tör ki. Edz, tanul, figyel, nem adja fel, s a fejlődése egy idő után tagadhatatlan. Odessa ezáltal számomra egy erős példakép lett, az életem minden területére nézve.
A sztori is viszi előre az olvasót. Borzasztó olvasmányos a könyv és a mérete ellenére (bár súlya van rendesen!), képtelen voltam letenni. Mindig kerestem egy újabb és újabb pozíciót, csak tudjam folytatni. Százával szaladtak el a lapok a szemem előtt. Eleinte tartotta tőle, hogy olyan trope-okkal lesz tömve, amiket ki nem állhatok, de a szerző olyan ügyesen kerülte el ezeket, hogy az állam leesett. A fordulatokról nem is beszélve! Aggódtam, hogyan fog a szerző egy bizonyos helyzetet megoldani, rosszabbnál rosszabb ötletek jutottak eszembe, de végül egy olyan csavart dobott be, amire abszolút nem számítottam és teljesen földhöz vágott. A sztori legvégére pedig már olyan mértékű rajongást váltott ki belőlem a sztori, hogy nyüszítve vonultam el a sarokba a folytatásért könyörögve.
Jelen pillanatban, nem tudom, hogyan fogom kibírni, míg jön a következő rész. Valószínűleg csak úgy, ha újra és újra elolvasom az első könyvet. Ez nálam folyton forgatós lesz, igazi komfortolvasmány!
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"– Kérlek! – fújtam. – Soha nem okoznék bajt!
– Ebben a kijelentésben az a legfélelmetesebb, hogy tényleg elhiszed.
Széttártam a kezemet.
– Hé, a baj talál meg engem. Nem én keresem."
"Éjszakák ezreit akartam a szíve dobbanásával a fülemben átaludni."
A könyv adatai:
Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Megjelenés ideje: 2025. október 27.
Terjedelem: 764 oldal
Terjedelem: 764 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése