Niitaabell Világa: Csoma-Lőrincz Tamara: Perszephoné és az alvilág arénája

Fülszöveg:

– Ugye te senkinek nem mondhatod el, amit írok neked?

– Ne aggódj, Fruzsi, pszichológusként kötelességem megőrizni a titkaid. Miben segíthetek?

– Hát, az egész egy hétköznapi randinak indult. Csak időközben kiderült, hogy a srác az alvilág ura. De komolyan, csonttrónnal, para barátokkal, meg mindennel… És most, ha akarok, ha nem, meg kell küzdenem a történelem valaha élt legkegyetlenebb csajaival egy alvilági arénában, csak mert bejövök neki. Nincs valami terápia, ami visszarántana a valóságba?

– Fruzsi, most az a legfontosabb, hogy bízz magadban. Hádész nem véletlenül választott téged. Ha elnyered az alvilág uralkodónője címet, ígérem, a következő 600 évben ingyenesen segítek feldolgozni a traumáid.

A történetről:

2025-ben méltán nyerte el Csoma-Lőrincz Tamara Hádész, az alvilág tini kalandora című könyve ifjúsági kategóriában a Merítés-díjat. Újvonalas szerző, aki a mostani fiatalok figyelmét hivatott megragadni modern eszközökkel - s mindeközben észrevétlenül némi tudást is átad a könyvforgató részére. 2026 februárjában folytatódnak az alvilági kalandok, a korábbi szereplők visszatérnek, hogy újabb isteni galibába kerüljenek.

A sztori ott folytatódik, ahol az előző részben zárult. Alex éppen bátorságot merítve, megszólítja a kiszemeltjét, akivel ezt követően megejtik az első spontán randijukat. Persze, ez sem maradhat hétköznapi keretek között, hiszen az Alvilag szívén viseli a vezetőjük sorsát, így már a könyv elején olyan nonszensz helyzetek merülnek fel, amelyek hangos kacagásra késztetik az olvasót. A helyzet pedig csak bonyolódik, mikor megjelenik Fruzsi telefonján a Perszephoné applikáció, s míg ő igyekszik eltávolítani, mi már kaján vigyorral az arcunkon várjuk a bonyodalmakat; mert kétségtelen, hogy ez az út oda vezet, megkerülhetetlen.

Én már most jelölöm ezt a kötetet ifjúsági kategóriában mindenféle versenyen. Bárhol, bármit láttok, szóljatok, küldöm be. Aki esélyt ad neki, az tuti nem fogja elégedetlenül letenni e kötetet - legyen tinédzser vagy épp olyan felnőtt, akiben még él a gyermeki varázs. Hogy miért? Mert végtelenül szórakoztató, laza, modern és addiktív. Egy nap alatt elolvastam, s közben prüszkölve nevettem rajta. Ennél a résznél már nem éreztem egy minimális határátlépést sem - bár lehet már én szoktam hozzá az Alvilág furcsaságaihoz. No, meg azért érződik a szerzői fejlődés is a sorok között.

A különböző korokból merített karakterek mindegyike más-más üzenetet képviselt. Ezek a kis gondolatok kis gondolatébresztő magvakként vannak elültetve a sztoriba. A szerző nem bontja ki őket maximálisan - felesleges is lenne, ez nem az a könyv, amiben ennek helye van -, de nem is bagatellizálja el. Az olvasó pedig szépen felcsipegeti és hosszú távon engedi, hogy a megfelelő pillanatban virágot bontson a lelkében. Vagy nem, de a lehetőség minden esetre adott.

A sokszínűség nemcsak a szereplők tájékán van jelen. A görög mitológiai elemek evidens jelenléte mellett a behozott szereplők korára jellemzők is megjelennek, valamint a felvonultatott tudás sem egyhangú. A szerző szeretettel merít a különböző irodalmi művekből, s csókolom a kis kezét avégett, hogy végre túllépünk a Büszkeség és balítéleten. Eszes Rita munkásságát külön öröm volt felfedezni a sorok között, a többi címről nem is beszélve.

Csoma-Lőrincz Tamara abszolút megérdemli a figyelmet. Méltán lehetünk rá büszkék, hogy ilyen tehetséges szerző erősíti a magyar kortárs szórakoztató irodalmat. Ha idén csak egyszer térsz el a megszokottól, akkor kérlek, vedd kézbe a Hádészt vagy a Perszephonét. Adj neki egy esélyt, és ha tetszett, vidd hírét te is, hogy minél inkább el tudjon terjedni. Vétek lenne, ha elveszne a túlkínálatban, mivel pontosan ez az, ami a minőségi olvasás irányába tudja terelni a fiatalokat. Mert lehet humoros, könnyed és kaotikus is az, ami mellette értéket képvisel.

Értékelés: