Hat rózsa. Hat fiola vér. Hat látogatás egy vámpírnál, aki a megváltása lehet… vagy a végzete.
Lilith születése óta haldoklik. De míg saját közelgő halálával már régen megbékélt, addig mindazok halála, akiket szeret, egészen más tészta. Ahogy városa lassan elsorvad egy titokzatos, isten általi átokkal sújtott betegség karmai között, Lilith saját kezébe veszi a dolgokat.
Kétségbeesetten keresi a gyógymódot, és alkut köt az egyetlen dologgal, amit az istenek még a falujánál is jobban gyűlölnek: egy vámpírral, Vale-lel. Hat rózsát ajánl fel neki hat fiola vámpírvérért cserébe – a város megmentésének egyetlen reményét.
Ám amikor az egyszerűnek induló ügylet fokozatosan valami többé válik, Lilith ijesztő felismeréssel szembesül: És egy olyan helyen, ahol már így is egy isten haragját szenvedik, még veszélyesebb beleszeretni egy vámpírba.
Még csak február volt, amikor már a második Carissa Broadbent könyvet olvastam. Célom, hogy idén behozzam a “lemaradásomat” és minden megjelent kötetét forgassam. Túlságosan megszerettem ahhoz, hogy ne így legyen. Jelen kötet kapcsán visszatértem a Nyaxia koronái sorozathoz és górcső alá vettem egy mellékszálat, amely inkább a környezethez, semmint a központi eseményhez tesz hozzá - de ettől még nem kevésbé fontos. A Hat megperzselt rózsa szösszenete Lilith és Vale történetét meséli el.
A főszereplő páros a sorozat második kötetében bukkan fel és több ízben is fontos szerepet játszanak a történet alakulásában. Ennek ellenére, bevallom, eleinte nem tudtam hova tenni őket, hogy kik is voltak ők, hogy kapcsolódnak a főszálhoz. Ez legfőképp annak köszönhető, hogy földrajzilag nagy mértékben elhatárolódik az eredeti helyszíntől, valamint a karakterek még közel sem azonosak azokkal, akiket a másik könyvben megismerhettünk. Dehát pont ez a jó benne, hogy láthatjuk, miként és hogyan válnak azzá, akik.
Lilith világa haldoklik. Minden szerette és a faluja minden lakója előbb-utóbb elhuny a megállíthatatlan járvány következtében. Ő maga mindig is a halál árnyékában létezett, születése óta ott liheg a sarkában, de megtanulta elviselni ezt a tudatot, azonban, mikor a testvérén mutatkoznak a végzetes jelek, nem tudja tehetetlenül végignézni a leépülési folyamatot. Igyekszik megtalálni, egyenesen feltalálni az ellenszert, ami megállíthatja ezt az undorító kórságot, s nem rest ehhez minden erőforrást felhasználni, még akkor sem, ha az történetesen egy vámpír lecsapolt vére. Vale-lel köt egyezséget, aki az egyetlen elérhető egyede belátható távolságon belül e fajnak. A kapcsolatuk eleinte zord, ám idővel változik. Ugyanakkor Lilith sosem felejti el, egy percre sem, hogy az ő ideje csak kölcsönkapott, nem maradandó.
Nem gyakran olvasok kisregényeket, mert több ízben is úgy éreztem, hogy a történet pontatlan vagy kifejtetlen. Kevés szerző tud hatásos sztorit alkotni kis felületen, de úgy néz ki, Carissa Broadbent nem tartozik közéjük. Ez a vékony könyv roppant tartalmas és mindvégig olvasmányos. Egy szóval sem több vagy épp kevesebb, mint ami szükséges és megfelelő kiegészítéseként szolgál a fő sztorinak.
Lilith karaktere valódi meglepetés volt, végtére is ritkán választanak a szerzők olyan központi alakot a sztorijukban, akire ennyire apatikus. Azt hinnénk, hogy így vagy a sztori, vagy maga a személy nem fog működni és elrontja az olvasási élményt, de abszolút nem erről van szó. Lilith erős és borzasztóan érdekes karakter, aki abszolút nem vádolható meg napfényes jókedvvel és optimizmussal. Vale sem az a fajta férfi, akiért általában az ember oda lenne, de a párosuk roppant jól működik.
A sztori felépítése sem lagymatag. A feszültség folyamatosan fokozódik, a tetőponton pedig a szerző több mindenről is lerántja a leplet. Tudjuk jól, hogy mi lesz a vége, hiszen a Nyaxia koronái második része elspoilerezi a részünkre, de ez egy fikarcnyit sem von le az élvezeti értékéből.
Maximálisan szerettem ezt a történetet (is). Úgy néz ki, ez a sorozat engem megvett kilóra, minden szavát áhítattal fogadom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése