Violet Powell huszonkét éves, fiatal nő Maine állam egyik kisvárosából. Éppen most engedik ki a börtönből, miután huszonkét hónapot ült ittas vezetés által okozott halálos balesetért, amelyben meghalt egy helyi óvónő.
Harriet Larson nyugdíjas angoltanárnő, a börtön könyvklubját vezeti elítélt nőknek, eközben az üresfészek-szindróma nyugtalanító kilátásaival néz szembe.
Frank Daigle nyugdíjas gépész, aki még mindig nem tudta feldolgozni a Violet által megölt feleségével töltött házasságának bonyodalmait.
Amikor egy reggel egy portlandi könyvesboltban ők hárman találkoznak egymással, mindhármuk élete megváltozik.
A Szeretni annyi, mint kíméletlenül őszinte és mélységesen reményteli történet arról, hogyan lehet elengedni a bűntudatot és megragadni a második esélyt. Monica Wood a könyveire jellemző empátiával, szellemességgel, jóindulattal és mély megértéssel világítja meg a sorsfordító döntéseket, és a jótetteket, amelyek miatt érdemes élni.
Az Európa kiadó kínálatában jelent meg nemrégen Monica Wood regénye Szeretni annyi, mint címmel. Ránézésre egy kedves könyvesbolti sztorinak tűnik, de ennyivel jellemezni olyan lenne, mintha a lédús, mézédes és roppanós dinnyére egy forró nyári napon mindösszesen annyit mondanánk, hogy egynek elment.
Ennek a könyvnek egy több sebből vérző lelke van, amit az olvasóval együtt igyekszik meggyógyítani. Ne úgy állj neki az olvasásának, hogy most felkapok egy regényt, egy könnyed sztorit, ami úgy is tele lesz vicces szituációkkal, könyvekkel és mókás karakterekkel, ne, még véletlen se, mert akkor csalódni fogsz. A Szeretni annyi, mint egy belépőszintű szépirodalmi alkotás, ami odafigyelést és empátiát igényel. Azért megijedni sem kell tőle, bőven megvan a maga élvezeti értéke is.
A történetnek három kardinális szereplője van, Violet, Harriet és Frank. A két nő a börtönben találkozik, a könyvesklub berkein belül. Violetnek és a többi elítéltnek ezek az alkalmak jelentik a külvilággal való legfőbb kapcsolódási pontot. A sorsuk a Kinti világban is összefonódik. A büntetés letelte után a fiatal lány igyekszik megküzdeni a társadalomba való visszailleszkedéssel és a magánnyal, mikor az útja pont abba a könyvesboltba vezet, ahol Harriet épp a következő rendelését adja le, amit vinne a foglalkozásra. A helyszínen tartózkodik még Frank, aki Violetben arra a lányra ismer, aki a tárgyalóterem túlsó oldalán, vele szemben foglalt helyet, a vádlottak padjánál. A Sors végül egy irányba tereli őket.
Ez a könyv a tettek következményéről és az elfogadásról szól, valamint magáról a színes életről. Semmi sem olyan fekete és fehér csak, mint aminek elsőre tűnik, a megannyi árnyalatnak köszönhetően minden szituáció csak nézőpont kérdése. Violet egy rossz döntés következtében került a rácsok mögé, s bár az életének marginális pontjává vált az a pillanat, nem ez határozza meg a jelenét. A szerző tudatosan mögé építette az embert, akinek joga van újfent érezni és tapasztalatot gyűjteni. Aki mindennek ellenére szerethető.
Számomra értéket képvisel ez a kötet, tágította a látásmódom és fejlesztette az empatikus készségem. Nem fogja mindenkiből ugyanezt kiváltani, sőt, akik téves elvárásokkal kezdenek bele, valószínűleg csalódnak is majd, de az a kis réteg, akit legalább annyira megszólít, mint engem, örülni fog, hogy a sors összehozta ezzel a történettel.
Szempontok szerint:
Szereplők: Nagyon érdekesnek tartom, hogy valójában a karakterek függetlenek egymástól, az életük külön-külön is számottevő, de az apró összefonódások nyomot hagynak az életútjukon. Láthatatlanul kapcsolódnak össze, később viszont nem lehet őket különválasztani.
Történet: Megfelelően felépített, elengedő információval ellátott. A kezdeti hirtelen bemutatást követően a sztori lecsendesedik, összeszedettebbé válik. A tárgyilagos fogalmazás miatt néhány mondat még inkább üt, s így a mögötte gomolygó érzelmek is anélkül tudnak érvényesülni, hogy túlzottan felszínre törnének. A papagájos irányvonal bevallom meglepett, újdonság volt és roppant érdekes. Kellőképp megszínesítette a sztorit. A lezárás megfelelő helyen történt, az epilógus kellő magyarázattal szolgál hozzá.
Nyelvezet: Hétköznapi megfogalmazást alkalmaz a szerző, azonban van benne egyfajta távolságtartás, amellyel a karakterek kétségbeesését vagy épp bizalmatlanságát támassza alá. Erre a célra szolgál a sokszoros ismétlés is, amellyel a szerző nyomatékosítja azon gondolatokat, amelyek nem eresztik a szereplőket sem.
Besorolás: Kortárs szépirodalom.
Esztétika: A borító szép, hatásos, de szerintem kicsit kellett volna még rajta alakítani, hogy jobban illeszkedjen a tartalomhoz. Engem kicsit félrevitt a látvány.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Az író írja a szavakat. Az adott olvasó elolvassa a szavakat. És a könyv, az egyedi és megismételhetetlen könyv addig nem létezik, amíg az adott olvasó a lapokon nem találkozik az íróval."
"-A könyvek nem oldják meg a problémáimat , Harriet.
-Nem, de perspektívát adnak a problémáidnak. Lehetővé teszik, hogy a problémáid lélegzethez jussanak."
-Nem, de perspektívát adnak a problémáidnak. Lehetővé teszik, hogy a problémáid lélegzethez jussanak."
A könyv adatai:
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Megjelenés ideje: 2025. június 10.
Terjedelem: 408 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése