A szerelmet nem lehet szerződéshez kötni.
DECLAN
Arra születtem, hogy a családi médiabirodalom vezérigazgatói székébe üljek. Az egyetlen gond a nagyapám végrendelete. Utolsó kívánsága szerint meg kell nősülnöm, és örököst kell nemzenem. A feladat lehetetlennek tűnik, amíg a titkárnőm fel nem ajánlja a segítségét. A házasságunk tökéletes megoldást jelenthetne a problémánkra, de minél tovább játsszuk a szerelmespár szerepét, annál kevésbé bízom a szerződésünkben. Nem lenne szabad közel kerülnöm Irishoz, főleg, mivel a végén menthetetlenül összetöröm a szívét.
IRIS
A tervem, hogy hozzámegyek Declanhez, egyszerűnek tűnt. Összeköltözünk, összeházasodunk, gyereket szülök. Szabályokat hozunk, hogy elkerüljük a buktatókat. Ezeket nem lenne szabad megszegnünk, bármekkora is a kísértés. De mi történik, ha a megjátszott kapcsolat valósággá válik? Sosem terveztünk egymásba szeretni. Én legalábbis biztosan nem.
Lauren Asher Az apró betűs rész című könyve a tavalyi évem egyik kedvence lett, így tűkön ülve vártam a sorozat következő részét.
A feltételekben a nagyobb testvér, Declan kerül középpontba, akinek az elhunyt nagyapa igencsak szélsőséges kitételt szabott az örökségének megszerzése érdekében: azt várja el tőle, hogy az üzleti profil mellett a magánéletében is sikereket arasson egy feleség és egy gyermek személye által. Mivel a férfi eléggé magának való, így szerinte ez a feladat is csak úgy oldható meg, ahogy az összes többi dolgát intézi: szabályokkal, szerződéssel és rengeteg pénzzel. Igen ám, de mi van, ha még ez sem elég ahhoz, hogy valakit maga mellé rendeljen a sorsa beteljesítése érdekében? S mi van akkor, ha a végső pillanatban az asszisztense lesz az, aki beugrik a menyasszony helyére?
Rettenetesen nagy kíváncsisággal vártam, miként fogja elkezdeni a szerző a sztorit felépíteni, hiszen azért a merész alapötlet igencsak stabil alapokat kíván meg. A félelmeim valamelyest beigazolódtak, túl gyors és magától értetődő volt. Declan karaktere sokáig nem volt hiteles és önazonos, emiatt a kialakuló románc sem tudott magával rántani eleinte. A regény felénél azonban mintha észbe kapott volna a szerző és újra hozta a korábbi részben megszokott stílust. A tetőpontnál pedig már nem bírtam a véremmel, végig vigyorogtam és kacagtam.
Bár nehezen találtunk egymásra a történettel, azért ez idő alatt is bőven volt benne érték, ami odaszegezett a kanapéhoz. A szerző jó és fontos témákat hozott be a könyvébe, amikkel mindvégig szépen dolgozik. Nem kapkodta el, mindennek megadta az időt.
Közepes indítás után tartózkodó középrészen nyargalva jutott el a csillagos ötös végkifejletig, így összességében jó élményt nyújtott A feltételek is. Mindezek után igencsak kíváncsian várom a harmadik kötetet is. A szerző szerintem tehetséges, érdemes rá odafigyelni. Így is fogok tenni.
Szempontok szerint:
Szereplők: Mindkettő főszereplő határozott jellemrajzzal rendelkezik, amely által a közöttük lévő erőviszony is megfelelő módon beáll. Declan karaktere azonban erőteljesen elkezd megváltozni a lapokon, amely egyfelől jó, hiszen ebben rejlik a fejlődés útja, másfelől azonban elég sokáig nem éreztem úgy, hogy ez akár valóságos is lehetne. Nem tudtam összeegyeztetni a rideg, számító igazgatót a birtoklási vágytól fűtött férfit és a lelki éhségben szenvedő srác szerepét. Bár a tagadás bőszen megjelent a lapokon, de ettől még az átalakulási folyamat számomra nem volt megfelelően alátámasztott.
Történet: A sztori már önmagában véve is érdekes, hiszen egy álházasságon alapul, egy olyan férfival, aki nem épp a szívjóságáról ismert. Ez okoz némi izgalmat és bonyodalmat, főleg, mikor az asszisztens ugrik be a menyasszonyi szerepbe. Az irányvonal egyértelmű, de az odáig vezető út azonban nem adja könnyen magát, ami kifejezetten jó. Ez a kapcsolat nem olyan, mint a legtöbb romkom filmben, hogy mindkét főszereplő rájön, hogy igazából mindvégig rajongásig imádták egymást, hanem az érzelmek fokozatosan nyernek teret azáltal, ahogy a múltból magukkal hozott traumákat fokozatosan feldolgozzák. Ez pedig egy csodálatos ívet ad a történetnek.
Nyelvezet: Eleinte elgondolkodtam azon, hogy másik fordító dolgozott-e a sztorin, de nem, Barthó Eszter foglalkozott ezzel a történettel is, akinek a stílusát szerettem az első részben. Ezt követően azt gondoltam, hogy a szerző sem mozgott eleinte kényelmesen a maga sztorijában. Végül pedig rá kellett jönnöm, hogy téves elképzelésekkel állítottam szembe a könyvet. Declan története cseppet sem hasonlíthatott Rowanéhez, hiszen teljesen más beállítottságú ember, akinek az életét más dolgok alakították és bonyolították. Az érzései a sajátjai, azzal kell dolgoznia, ami neki adatott. Így végül azt mondom, hogy mindössze a fókusz került eleinte máshova, más egységek felépítése kapott nagyobb hangsúlyt eleinte, emiatt alakulhatott ki bennem ez a furcsa érzés. Minden esetre a humor és a reakció most is erős a könyvben, így kétségekre nem ad okot.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, romantikus.
Esztétika: A borító nagyon szép, kellemesen illeszkedik az előző kötethez és a tartalomhoz is egyaránt.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Megbocsátani éppolyan fontos, mint megbocsátást kérni."
"– Nyugodj meg, és áldozz rám tíz percet!
– Tíz másodpercet sem érdemelsz.
– Legyen tíz szó.
– Arra kíváncsi leszek – nevetek.
– Azt hiszem, hogy őrülten és menthetetlenül beléd szeretek, Iris Elizabeth Kane."A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése