A Padavano nővérek nem csupán testvérek, hanem egymás legjobb barátnői is, akik érzelmekkel és energiával töltik meg az 1980-as évek Chicagójának egy színes szegletében álló házukat. William Waters pedig egy tragédia miatt elcsendesült otthonban nőtt fel, ahol a fájdalomtól sújtott szülei képtelenek voltak szeretettel fordulni felé. Így amikor találkozik a temperamentumos és ambiciózus Julia Padavanóval, a világ egyszerre mintha kivilágosodna körülötte.
Juliával együtt érkeznek a testvérei is: Sylvie, a család álmodozója, aki akkor a legboldogabb, ha egy könyvet bújhat; Cecelia, a szabad szellemű művész; Emeline pedig türelmesen gondoskodik mindannyiukról. Ám amikor a William múltjából áradó sötétség kezdi elhomályosítani a jövője fényét, nem Julia, hanem Sylvie lesz a fiú bizalmasa. Így azonban nem csak William lelke törik darabokra, hanem a négy nővér öröknek hitt szövetsége is.
Vajon vissza tudnak-e találni egymáshoz? És a szeretet képes-e egy széthullott családot újra egésszé varázsolni?
Mély tartalommal bíró, érzelmi szinten többrétegű könyvet keresel, amelyben a családi kapcsolatok, a személyiségek különbözőssége és maga az élet kerül terítékre? Hello, gyönyörűm!
Ann Napolitano regénye négy lány életét meséli el, valamint egy férfiét, aki a család részévé vált a legnagyobb testvér által. Eleinte azt hihetné az olvasó, hogy William a történet főszereplője, de idővel rá kell ébrednie, hogy a regényben megjelenő karakterek mindegyike pont ugyanannyira fontos. Ebben a könyvben csak lélegző emberek vannak, alá és fölérendelt viszony nélkül. A történetnek mégis valahol kezdetét kell venni, így először a férfi lép színpadra, akit szorosan követnek a nővérek. Ezen maréknyi ember élete tele van szeretettel és fájdalommal. A velük történő léleksimogató és szívtörő dolgokra adott helyzetreakcióik formálják a történetet, gyakorta drasztikusan. S mindeközben fennhangon hirdetik, hogy ilyen az élet az, ahol menny és pokol mindennap találkozik.
Ez a könyv nem tartozik a könnyen és gyorsan olvasható kategóriába. A történet végtelenül lágyan hömpölyög előre, amely által elsőre felszínesnek tűnhet, pedig egyáltalán nem az, csupán a szerző a nyilvánvalót nem fogja feleslegesen magyarázni. Az érzelmekkel visszafogottan és tömören bánik, még a legnagyobb kiábrándultság során is. A regény a sztoikus nyugalom példaképe, de valójában az oldalakon a háborgó tenger jelenik meg.
A könyv első fele pontosan ezért nem nyert meg magának. Több horgot is kivetett a fejemben, de nem tudott közel húzni magához. A legvégére azonban nem bántam meg, hogy időt szántam a forgatására és a megemésztésére. Legtöbbször nem értettem egyet a karakterek gondolatmeneteivel, nem voltak számomra szimpatikusak, de egy idő után ráébredtem, hogy nem is ez a célja. Az életet sem én formálom, hanem ő engem.
Ebben a könyvben hihetetlen erő munkálkodik. A családért, mentális egészségért, belső viharok értés az életünkben elszenvedett veszteségekért és legfőképp az elfogadásért szóló ima.
Szempontok szerint:
Szereplők: A négy lánytestvér más-más személyiséggel rendelkezik, így a véleménykülönbség elkerüllhetetlen bizonyos témák esetén. Tetszett, hogy a szerző nem hazudtolja meg a karaktereit és akkor is a saját fejük után viszi őket, mégha külső szemmel tudjuk, hogy ez nem célravezető, vagy egyenesen ellenszenves. Sokáig pont emiatt álltam hadilábon ezzel a könyvvel, mert nehéz volt elfogadni, hogy az én értékrendem sem egyezik az övékével és különösebben nem is lettek a legvégére sem kedvesek számomra.
Történet: Bár a karaktereket a legvégéig nem fogadtam a szívembe, az általuk tanultak mélyen a bőrömbe ivódtak. Lassan csordogáló történet, ami mélységesen életszagú. Több esetben is úgy éreztem elsőre, hogy az adott fordulat hatásvadász, de mindig rá kellett döbbennem, hogy nem így van, a sors tényleg pont ennyire szeszélyes. Elfogadásra és önmonitorozásra buzdít.
Nyelvezet: A betűméret és a sorköz sem segíti elő a könnyed olvasási lehetőséget, ám a tartalom sem tudja az olvasó figyelmét tartósan megragadni. Ez az a fajta könyv, amiből az ember inkább csemegézik, semmint a kanapéhoz szegezve szünet nélkül forgatja. Maga a nyelvezete csilingelő és egyszerű.
Besorolás: Kortárs szépirodalom.
Esztétika: A könyv borítója kissé szokatlan. Figyelemfelkeltő, de mégsem hivalkodó. A tartalmi összefüggéséről sem azonnal hull le a lepel. A sztorihoz kellőképp passzol.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Egész gyerekkorában azt várta, hogy végre felnőjön, és itt tartson, ahol most, a felnőtt élete legeslegelején."
"Most először az jutott eszébe, hogy ha az ember soha nem gondol valakire, az még nem jelenti azt, hogy nem él a bensőjében."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése