Ikernővérem, Tabra Aryd igazi királynője. A sivatagban rejtőzik a biztos halál elől, miközben én hamis királynőként uralkodom a szörnyűséges Eidolon király mellett. Aranykalitkámból egyetlen kiút kinálkozik: Reven. Az Árnylidércem. A szerelmem. Csakhogy a benne lakozó árnyak egyre baljósabbak, egyre erősebbek. Csak idő kérdése, hogy ellene forduljanak… majd ellenem.
A szökés sem hozza el a szabadságot, hiszen Eidolon megállíthatatlan seregei elől nincs menekvés. És amikor rádöbbenünk, hogy áruló rejtőzik közöttünk, nem marad más választásom: azzá a királynővé kell lennem, akinek sosem szánt a sors.
Egyedül az árnyak menthetnek meg… ha előtte nem végeznek velem.
Az elsöprő sikerű The Liar's Crown – A hazug koronája folytatása az első résznél is sötétebb, feszültebb és forróbb olvasmány.
Ebben az évben úgy érzem magam, mintha folyton karácsony lenne, mivel sorra jönnek a várva várt sorozatok folytatásai. Abigail Owen A hazug koronája című könyvét tavaly télen olvastam és nagyon megszerettem a szerző által életre hívott világot. Most pedig itt Az ellopott trón, hogy megtudjuk, miként folytatódik az ikerpár élete.
Az előző kötet végén elég húzós helyzet bontakozott ki, mikor is Merennek királynőként kell Eidolon oldalán helyt állnia. Tűzvonalban kell szerepet játszania, hiszen a lebukás túl nagy áldozatot követelne meg - aztán pedig kiderül, hogy a király sokkal többet tud, mint azt gondolták. A könyv nyitójelenetében éppen Meren kiszabadítása folyik, sikeresen, majd ezt követően megkezdődik a vesszőfutás nem kisebb cél érdekében, mint a gonosz férfi hatalmának eltörlése.
A regény központi karaktere most is Meren, aki egyre határozottabb alakot ölt. Eleinte csupán egy célszemély volt, akinek a sorsa már a születésekor elrendeltetett, s emiatt elnyomta a lelkében megszülető vágyakat, de miután Reven elrabolta, megengedte magának, hogy érezzen és önálló entitás legyen. Ebben a kötetben még inkább felszínre kerül a saját személyisége, még annak ellenére is, hogy most is a birodalom és a testvére sorsát helyezi önmaga elé. Rengeteg minden omlik a nyakába, nem is viseli elegánsan, de szerintem pont ettől volt jó és hiteles.
A szerelmi szál a folytatásos regényekben már megszokott irányba fordul: a szerelmespár az egymásra találást követően átlép a “nem lehetünk egymáséi” fázisba. Alapvetően ezt szükségszerű rossznak élem meg, de most legalább a szerző egy igencsak nyomós okot helyezett e mögé, mégpedig az, hogy Reven egyre instabilabbá válik. Ó, de még mennyire! Szinte fizikai fájdalmat éreztem, hogy ennyire mellékszerepbe lett kényszerítve, mert bőven tudott volna még érdekességet szolgálni az ő jelenléte. Azért voltak erősebb kontextusok, ahol teret engedett neki a szerző, főleg a közepén és a végén, de nekem ez nem elég, nem tudok vele betelni. Szóval a szerelmi szál hanyatlóban van, de a következő részben tuti megkapjuk majd azt a lángot, ami ebből hiányzott. A hamis szerelmi háromszög, ami Cain karaktere által képződik, viszont nem tudtam megfelelően kezelni.
A sztori ugyanolyan felépítéssel rendelkezik, mint az első rész: nem rohan fejvesztve, de mindig történik valami a lapokon. Én szeretem, hogy a szerző hagyott magának időt és helyet arra, hogy kifejtse a dolgokat úgy, hogy közben azért ezt nem viszi túlzásba. Nincsenek oldalakon átívelő felesleges leírások, de azért részletekbe menően leírja, milyen érzések és gondolatok uralkodnak Meren fejében és lelkében. Szerettem látni, ahogy fokozatosan ébred rá az összefüggésekre, s arra, hogy milyen útra kell lépnie. Emiatt nem lett elhamarkodott vagy épp kifejtetlen. Másnak lehet kissé túlhúzott, de én pont ezt csípem.
A végső jelenet hatásos és erőteljes, megfelelően épít a korábbi hétszáz oldalra. A szerző úgy vágta el a történetét, hogy mindenképp akarjam majd a folytatást, de egyelőre beérjem azzal, ahova eddig eljuttatott. Mint egy kiadós lakoma után, úgy teltem el ettől a sztoritól.
Számomra ez a sorozat még mindig hozza a szintet, így kíváncsian várom, mit fog magába foglalni a harmadik kötet.
Szempontok szerint:
Szereplők: A karakterábrázolás az első részben megalapozottak alapján épül tovább.
Történet: A korábbi kötet felépítéséhez hasonló. Részletes és ötletgazdag, nem rohan, de mindig van egy gondolat, amibe bele lehet kapaszkodni. Meren fejlődése a lapokon meghatározó, a helyzetük azonban elég siralmas ahhoz, hogy minden lehetséges megoldásba belekapaszkodjanak.
Nyelvezet: Könnyen és egyszerűen olvasható. Az elején volt csupán egy rész, amely elég nagy gubancot okozott a fejemben, a névnap-születésnap kapcsán, hogy most akkor mit is ünnepelnek, de ezt leszámítva abszolút gördülékeny volt.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, fantasy.
Esztétika: A borító IA-generált. A kötet egyféle verzióban, puha táblás, élfestett kiadásban kapható. A megvalósítás szép és részletgazdag. Nem spórolták ki belőle az anyagot, aminek egyfelől örülök, mert az ember a pénzéért legalább minőséget kap, viszont ebben a terjedelemben már nem egyszerű forgatni a könyvet. Borzasztó nehéz és a közepén nehezen olvasható, ha az ember retteg attól, hogy megtöri a gerincet. De még mindig azt mondom, hogy inkább legyen ilyen, mint holmi silány kiadvány.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A félelem olyan, mint a homok.
Lehetetlen megszabadulni tőle, ha egyszer megérint."
Lehetetlen megszabadulni tőle, ha egyszer megérint."
"A rossz ötletek történetében valószínűleg a legrosszabbak között szerepel elrabolni a nőt, akiről mindenki azt hiszi, hogy Aryd birodalmának királynője, annak a hatalmas királynak az orra elől, akit a férjének hisznek, különösen úgy, hogy közben nem használhatom az erőmet."
A könyv adatai:
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Megjelenés ideje: 2025. május 9.
Terjedelem: 704 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése