„Szia, Szivi, mikor menjek hozzád legközelebb? Csók, Zsolt”
Beáta nem hisz a szemének, amikor a pár nappal korábban váratlanul elhunyt édesanyja,
Szilvia telefonjában ilyen és ehhez hasonló üzeneteket talál. Ezenfelül Szilvi táskája egy
különös kulcsot rejt, amelyen szintén az ismeretlen férfi neve köszön vissza.
„Ha megtalálod ezt a kulcsot, mielőbb add oda Kalosa Zsoltnak.” – olvasható a kulcstartón.
A család élete fenekestül felfordul, miközben a nyomozás során egyre több mindenre derül
fény az anyuka boldognak vélt életével kapcsolatban. Ez pedig nagy változásokat indít el a lányban, akinek életútja kísértetiesen hasonlít anyjáéra.
Tényleg ő sem vágyik másra az anyaságon kívül? És vajon miért vezet titokban naplót az éj
leple alatt?
Zubor Rozi háromgyermekes IgenAnya, újságíró, podcaster, a Micsoda történetek
könyvsorozat társszerzője. Megható és elgondolkodtató első regénye egy érzelmi utazásra invitál önmagunkba.
Zubor Rozi A kulcs című könyve többször is megvillant a látóteremben, mielőtt beadtam volna a derekamat és a beszerzése mellett döntöttem volna. A központi témaválasztás egyszerre minősült nálam húzó és taszító erőnek. Szívesen olvasok az anyaság tárgyköréről, de a gyásszal aktívan foglalkozó könyvek még mindig nehezen találnak utat hozzám a saját sötétségemen keresztül. Nehéz döntés volt ez, de végül csak az olvasás gondolata mellett tettem le a voksomat, s így, a regényen túl kijelenthetem, hogy jó döntést hoztam. Lélekben szegényebb maradtam volna e könyv nélkül.
Az olvasó több szemszögből és több idősíkon keresztül ismerheti meg egy anya és lánya páros, valamint az őket körülvevő család életét. Szilvi, a háromgyerekes édesanya tragikus hirtelenséggel életét veszti, s a fájdalmon túl egy felfedésre váró titkot is hagy maga után örökül. Elsősorban a lapokon az ő élete elevenedik meg, a múlt visszhangjai, az utolsó földi napjai, valamint a jelenkor fájdalmas valósága által, amelyben a hiánya lüktet a vérző szívekben. Szilvi a szó legszorosabb értelmében véve átlagos, így az olvasó nagyon könnyen ki tudja vetíteni a sorsát a sajátjára - s nem csak akkor, ha maga is anya, de való igaz, hogy akkor tudja leginkább átérezni a szavakban rejlő erőt. Az élete is jól alakul, a tervei a korszak szokásait figyelembe véve is megfelelő ütemben épülnek fel, ám hiába az idilli környezet, mégsem tud valóban boldog lenni. Elégedetlen? Nem. Csupán egy nő, aki minden elvárásnak és normának meg szeretne feledni, s amely kényszer következtében feladja önmagát. Megéri? Egyértelműen nem. De akkor miért is kerül bele annyi ember ebbe a spirálba? Erre ad egy jól összeszedett választ Zubor Rozi első könyve.
A kulcs című könyv esetén nem a cselekményen van hangsúly, hanem azon egymásra rakódó rétegeken, amelyek minden ember esetében megjelennek és személyiségformáló hatással bírnak. Valójában a történet nem túl nagy volumennel bír. Szilvi halálával megjelenik egy rejtélyes kulcs, amely lehet egy olyan ajtót nyit, ahova a lánya és a férje nem szeretne betekintést nyerni, ám a tudás hatalom, így meg sem fordul a fejükben, hogy ne járjanak a dolog végére - még akkor is, ha nagy fájdalmat hordozhat magában. A titok a történet végére felfedi magát és megfelelő lezárást biztosít az eseményeknek. Egyszerű, gyors és hatékony, amely által a szerző megfelelő mennyiségű kételyt csöpögtetett a lapokra, s amely által Szilvi karakterét kellőképp el tudta mélyíteni.
Beáta karaktere sem elhanyagolható a mondandó szempontjából, hiszen rajta keresztül statuál a szerző példát Szilvi életére vonatkozólag. Az örökölt sors és a generációs “betegségek” az ő kettősük által elevenedik meg a lapokon. Beátának nem csak ezekkel, a maga előtt is rejtett problémákkal kell megküzdenie, hanem az édesanyja elveszítésével is. Ahogy a legtöbb felnőtt, úgy ő sem teheti meg, hogy a gyászát az általa kívánt mélységben tudja átérezni, mivel anya, feleség és felelősségteljes gyermek, aki mindenkinek a támaszt szolgálja ebben a nehéz időszakban. Erősnek és összeszedettnek kell maradnia, s csak akkor engedhet szabad folyást a saját érzéseinek, amikor lehetősége nyílik rá: tehát legtöbbször az éjszakai sötétségében, a szuszogástól terhes falak között, mikor már mindenki alszik rajta kívül. Magam is átéltem ezt a szerepkört, így nehéz volt elhatárolni a saját tapasztalataimat a leírtaktól, de valamelyest balzsamként hatott a sajgó sebre a leírtak olvasása. Lehet, hogy újfent felszakította az emlékeim vékony fátylát, de elősegítette az újbóli hegesedés folyamatát is.
A szerző stílusa és fogalmazásmódja letisztult és még a téma ellenére is légies. A gondolatait egyszerűen, életszagúan közli a lapokon így a végtelen nyomasztó közeg, ami ilyen esetben szinte elkerülhetetlen, most mégsem fog az olvasón úrrá lenni. Fontos megjegyezni, hogy ettől még nem bagatelizálja el a problémát, sőt! A gondolatai összeszedettek, megfelelő módon rendszerezettek, valamint az általa felvetett problémakör kiterjedése hatalmas, mindezt úgy kivitelezve, hogy végig logikus és közérthető marad. Zubor Rozi a történetében nem csak a megfelelni vágyó anya, az elnyomott háziasszony szerepét mutatja be, hanem komplexen az egész szituációt kezeli. Való igaz, hogy a korábbi társadalmi elvárások, valamint a jelenkori, a média által erőteljesen befolyásolt kép még mindig nagy súlyokat helyez a nők vállára, de történetében kitér a szerző arra is, hogy már azért van néminemű próbálkozás azon irányba is, hogy az anyaság valódi arca jelenjen meg a közösségi felületeken és mindemellett figyelmet szentel annak is, hogy a régi normák elhagyása időszerű és szükséges. Kifejtésre kerül, hogy az egyik legnagyobb problémakör nem csak a kapott tulajdonságok bőr alá ivódásából születik, hanem a külső behatások, a mindennapokban érkező negatív véleményt nyilvánító impulzusok lélektani vonzata is erőteljesen károsító hatással bír az egyén felett. Mind Eszter, mind Beáta oldaláról észlelhetőek ezek a kis tüskék, amelyeket csak akkor lehet eltávolítani, ha az egyén nem veszi alapul a puszta létezésüket.
Péter, a férj, számomra egy kiemelten fontos szereplővé vált az olvasás során. Csodálattal adózok a szerzőnek, hogy az ő karakterét a leírtak szerint formálta meg. El tudta volna vinni egy abszolút negatív irányba, minden rossz lapot neki oszthatott volna ki, de szerencsére nem tette, hanem pusztán meghagyta annak, ami: egy férfinak, aki maga is csupán egy esendő ember, akinek ugyanúgy vannak szükségletei, valamint érzései - és ehhez vannak jogai!
A kulcs külső szemre csupán egy bájos kis könyv, de mikor felnyílik a titka az olvasó előtt is, akkor döbben rá, hogy mégis mennyi erő lakozik benne. Olvasás közben rengeteg idézetet meg is jelöltem, amelyek motivációt tudnak biztosítani a mindennapokban. Már most tudom, hogy sokszor forgatott kötet lesz, amelybe rendszeresen, egy-egy rész erejéig bele fogok lesni, hogy érzelmileg feltöltsön és a nyakamat megropogtatva tudjak tovább haladni az előttem álló úton. S nem feledem, hogy a kulcs az én kezemben van. A saját sorsomért én felelek.
Szereplők: A regényben viszonylag sok karakter kerül felvonultatásra, de mindannyiuknak helye van a lapokon. Az általuk betöltendő szerepkör egyértelműen meghatározott és a megfelelő célt szolgálják.
Történet: A cselekmény viszonylag kevés és gyors lefolyású. A történet hangsúlya inkább a folyamatosságon van, az eltelt évtizedekben rejlő életvitelen, valamint annak befolyosó tényezőin.
Nyelvezet: Az elbeszélés módja egyszerű, de már érződik benne egyfajta szerzői jelenlét. Néhány fogalmazástípusnál erőteljesebben megjelenik a lapokon, így felsejlik az olvasó előtt, melyek azok a stílusjegyek, amelyek a személyiségéhez tartoznak.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom.
Esztétika: A regény keménytáblás kivitelben jelent meg. A borító részletgazdag és zsongó, megfelelő összhanggal rendelkezik, így kellemes ránézni.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
„A nőktől ezt várja a világ. Menjenek férjhez, szüljenek sok gyereket, vezessék a háztartást, legyenek tökéletes feleségek és tökéletes anyák, legyen mindig rendben az otthonuk, legyen mindig meleg étel az asztalon, neveljék a gyerekeket, támogassák a férküket, biztosítsák mindenkinek a szükséges hátországot, és mindeközben mosolyogjanak végig. De hol vagyunk ebben mi, nők?”
"– Mindenki azt hajtogatja, hogy az anyaság a legcsodálatosabb dolog a világon. „Nincs nagyobb boldogság egy nő életében” emlékszem, ezt mondta Anyácska is az eljegyzésünk napján. Gyerek kell, sok gyerek kell. De azt senki nem mondta, hogy ilyen nehéz lesz. És ennyire magányos – vallom be."
"De nem mindig elég a kívülről jövő beavatkozás, ha belülről nincs meg az elhatározás. Tudod: nem változik semmi, amíg nem változtatsz semmin."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése