A húszéves Violet Sorrengail egész eddigi életében azt hitte, a történelem tanulmányozása lesz a feladata az Írnok Kvadránsban az imádott könyvek között.
Azonban az iskola vezénylő tábornoka – aki egyszemélyben a lány kőkemény anyja –
megparancsolja, hogy Violetnek be kell lépnie a többszáz jelölt közé, akik Navarre elitjéhez, a sárkánylovasokhoz akarnak tartozni.
Ha mindenkinél kisebb és törékenyebb vagy, akkor csak egy hajszál választ el a haláltól…
mondjuk azért, mert a sárkányok nem választanak ki „törékeny" embereket, hanem
felperzselik őket.
Ráadásul, amikor kevesebb a kapcsolódni hajlandó sárkány, mint kadét, nem meglepő, hogy a többség szívesen végezne Violettel, hogy ezzel is növelje a saját esélyeit a sikerre. A többiek pedig azért ölnék meg, mert az anyja lánya; köztük van Xaden Riorson is, a Lovasok Kvadránsának leghatalmasabb és legkönyörtelenebb szárnyvezére is.
Violetnek minden ravaszságára szüksége lesz, hogy minden újabb napfelkelte életben találja.
Közben az iskola falain túl dúló háború egyre gyilkosabb, a királyság védelmét szolgáló
erődítmények sorban elesnek, és egyre többen halnak meg. A helyzeten tovább ront, hogy
Violet gyanakodni kezd, hogy a vezetés rettenetes titkot rejteget.
Barátok, ellenségek, szeretők. A Basgiath Hadi Iskolában mindenkinek határozott tervei
vannak, mert ha valaki egyszer bekerül, onnan csak két kiút van: lediplomázni vagy
meghalni.
A már felhypeolt könyvek olvasása abszolút nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé. Nem. Még akkor sem, ha több könyvmoly ismerősöm is ajnározza. A-a! Könyöröghetsz, nem adom be a derekam. Még csak az kéne! De tudjátok van az a szint – ami elhihetitek, hogy borzasztó magasan helyezkedik el -, ahol végül mégiscsak megtörök. Rebecca Yarros Negyedik szárny című könyve esetén fél évig tudtam csak tartani magam, mielőtt beadtam a derekam. Komolyan nem hiszem el, hogy voltam olyan hülye, hogy fél évig megfosztottam magam ettől az élménytől. Ja, engem is teljesen letarolt. A megszokott olvasási higgadtságomat felváltotta a tinis korlátlan rajongás érzése. S tudjatok mit? Rohadt jó érzés volt.
Szóval kissé szkeptikus voltam, mikor elkezdtem forgatni a könyvet, de hát szerintem a keménymagban sokan így vagyunk ezzel, mikor meglátjuk, hogy valaminek a Rainy Days kiadó kaparintotta meg a kiadási jogait. Ez nem előítélet, csupán tapasztalat. Sok nagyobb volumenű regényt hoztak még akkor is, mikor Ulpius Ház néven működtek, de végül kártyavárként omlottak össze. Hiányzik belőlük a stabilitás és néhány már megjelent könyvet forgatva úgy néz ki a szakmaiság is. Ezzel nincsenek egyedül a piacon, van más kiadó is, aki inkább a mennyiségre koncentrált, semmint a minőségre. Lehet azt mondani, hogy a történet a lényeg, nem az elütések és a stilisztikai hibák száma, de a teljes élményhez ezek is hozzá tesznek, ugyanis ki akar minden oldalon kizökkenni a történetből egy-egy ordas nagy baromság kapcsán? A Negyedik szárny esetén a fordítási munkára Bartók Imrét kérték fel, akinek akadnak már nagyobb címek a pályaművében, amelyekre nem volt panasz, így azért kicsit bizakodó voltam. Hát mondjuk úgy, hogy rosszabb is lehetett volna. A szövegezés tekintetében csak néhány ponton akart kifolyni a szemem a helyéről, de azért a szerkesztés is hagyott maga után kivetnivaló így a regény körülbelül 85%-a van rendben. Egész jó arány.
A Negyedik szárny című regény olvasása közben úgy éreztem, mintha néhány kedvenc könyvemet vette volna alapul a szerző és azokat dolgozta volna egybe. Az elején teljes mértékben Veronica Roth A beavatott című regénye pergett a szemem előtt, noha azért akadnak lényeges különbségek is. Jelen esetben Violet nem a saját döntése alapján került a Lovasok kvadránsába, hanem a szülői nyomás hatására. Azért az istenek mentsenek meg egy olyan anyától, mint ami neki jutott. Azért, ha világ életedben arra készültél, hogy könyvek és pergamentek között töltöd az életed, eléggé éles váltásnak bizonyul az, hogy bármelyik pillanatban meghalhatsz egy iskolatársad, a nem megfelelő képességeid, egy rossz lépés vagy épp egy sárkány miatt. Mindössze fél éve volt felkészülni erre, amely az ő fizikai állapotát tekintve kész öngyilkosság. De Violet okos, így képes a hátrányos helyzete fölé emelkedni és inkább azokkal a területekkel foglalkozni, amiben jeleskedik, ezért képes a túlélésre. Az ő karaktere véleményem szerint kicsit túlságosan is alá lett becsülve. Értem, hogy a szerző arra törekedett, minél minimálisabbra csökkentse a jelentőségét, hogy ezáltal még nagyobb volumennel rendelkezzenek az általa végrehajtott tettek, ám egy icipicit azért elvetette a sulykot. Nem nagyon, de éppen egy picivel jobban, mint kellett volna, így kissé zavaróvá vált, hogy az utolsó oldalig mennyire ki van hangsúlyozva, hogy fizikailag nem felel meg a kvandránsba folytatott életvitelnek, még akkor sem, ha erre folyton rácáfol. Szerencse, hogy ennyire éles észt és jó problémamegoldóképességet biztosított neki a szerző, mert különben a teljes történetét aláásta volna egyetlen rossz döntéssel. Olvasás közben sokszor úgy éreztem, hogy maga az író is a mellvérten egyensúlyozva igyekszik talpon maradni és mélységes megkönnyebbüléssel töltött el, hogy végül ő maga is átjutott.
Szóval Violetnek egy olyan világban túlélnie, ami arra teremtetett, hogy az életére törjön. E mindennapi harc során vannak társai, akik gyakorta kisegítik és vannak olyanok is, akik még nagyobb akadályt gördítenek az útjába a mihamarabbi bukás reményében. Véleményem szerint a regénynek ez a kapcsolati rendszer az egyik legnagyobb erőssége. Rebecca Yarros nagy hangsúlyt fektetett a megfelelő kémia kiépítésére, még annak ellenére is, hogy a cselekmény borzasztó gyorsan pörög. Igen, már az első oldalakon is az az érzésem volt, hogy a szerző annyira lelkes az ötlete kapcsán, hogy egyszerűen nincs ideje arra, hogy megfelelően kifejtse a mondandóját. A mai felpörgött világban viszont ez nem biztos, hogy hátrány, hiszen a különböző népszerű platformok is a folytonos ingerkeltésre építenek, s ezáltal tudják a kívánt függőséget kialakítani. A Negyedik szárny kapcsán is beszélhetünk függőségről, mert hiába látom a hiányosságait, az én esetemben is olyan mértékben uralja az elmémet, hogy csak teljes odaadással tudok fordulni az irányába.
A romantikus irányvonal a tipikus enemies to lovers jelenségre épít. Violet és Xaden között a felmenőik által teljes érdekellentét van, amely akár az egyik fél életébe is kerülhet, ám idővel a körülmények úgy hozzák, hogy közel kerülnek egymáshoz és megismerik a múlt hazugságain túl a jelen igazságait is. Bár a fellépő vonzalom azonnal jelentkezik, de a szereplők sokáig kerülgetik egymást, ami megfelelő mentális hullámokat generál az olvasó részére, így mikor végre megtörténik a várva várt esemény, örömtáncot jár a karakterekkel együtt. Bevallom, néha úgy sikítoztam olvasás közben a leírtakon, mint egy túlpörgött tinédzser, semmint egy háztartást vezető anyuka.
Gyengéim azok a történetek, amelyben valamilyen iskolai tanulmány lép elő közszerepbe. Bevallom, engem a Harry Potterben is ez a keretrendszer fogott meg leginkább, hogy míg a tanulás tölti ki a napjaikat, amellett élik az elsőrendű életüket. Szeretem látni a fejlődést, amely egy ciklus alatt végbemegy rajtuk, s hogy a sok gyakorlati képzés hatására milyen szinten fejlődnek a karakterek. A Basgiath Hadi Iskolában leginkább a fizikai változások az elsődlegesen szembetűnők, de mellette a mentális érés folyamatát sem lehet elbagatelizálni. Küzdésre és folyamatos gondolkodásra szólít fel, mert aki lemarad annak vége is. Ez a tézis pedig egy folytonos alapsistergést okoz a könyv lapjain, ami a sava-borsát adja az eseményeknek.
A történet szerves résztvevői a sárkányok. Eleinte passzív szerepet töltenek be, majd a tanulmányok előrehaladtával egyre dominánsabbá válik a jelenlétük. Rebecca Yarros egyedi és érdekes megoldást választott a sárkánylovaglás hátterére, ami nagyon sok meglepetéssel szolgál. A legapróbb közbeszúrt horkantásukat is imádtam ezeknek a hatalmas lényeknek, hát még a szellemes megjegyzéseiket! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a folytatásban merre fogja a szerző elvinni a sztorit, mert hát igazából még csak most fog igazán teret nyerni az általuk vívott harc mibenléte. Remélem, hogy az ellenséges frontvonal, a griffek mibenlétéről is kapunk majd némi információt.
Ritkán veszítem el a kontrollt olvasás közben, de a Negyedik szárny esetén képtelen voltam gátat szabni az érzéseimnek. A fejem fölött átcsapva éltem át a zsigeri rajongást, amit e történet váltott ki belőlem. A hiányosságai fölött szinte átsiklik a tekintetem, mert annyira elemi szinten megszerettem a Rebecca Yarros által megalkotott világot. Ez van. Szóval az elveimet hátrahagyva vágom a centit, hogy mikor jön már a folytatás is magyarul.
Szereplők: Nagy mennyiségű szereplő jellemzi, akiknek a nagy része a történet előrehaladtával le is morzsolódik. A szerző kegyetlenül szűkíti a túlélők körét, s ez akármilyen fájdalmas is, a hitelesség miatt fontos. A fő karakterek sebezhetőek, nem tévedhetetlenek, így kellőképp emberiek maradnak.
Történet: Gyors és feszes történetvezetés jellemzi, ami néha egy kicsit megül, de ez a pillanatnyi nyugalom kell a dinamikus mozgás fenntartása érdekében. A történet kellő alapossággal épül fel, s a szerző az utolsó száz oldalon megfordítja az erőviszonyokat, így rengeteg meglepetést is tartogat az olvasó részére.
Nyelvezet: Általánosnak mondható. Egy bizonyos fokig megfelelő, de azért vannak olyan hibák a szövegezésben, amik még azok részére is feltűnik, akik nem forgatták az eredeti könyvet. Ilyen például Violet beceneve is. Ez számomra megbocsáthatatlan, hogy egy fantasztikus szójátékot még csak meg se próbáltak átültetni (vagy áthúzni egy az egyben), hanem szimplán ledegradálták egy értelmetlen és abszolút nem helyénvaló Kicsikével. A másik abszolút vörös posztós mondat számomra az volt, mikor aktus közben a hímnemű tag száján a “de mély vagy” kifejezés jön ki. Magamban felkiáltottam, hogy nem egy fekete lyukkal létesítesz nemi kapcsolatot, s különben is, nem a csaj mély, te vagy a kicsi akkor.... kegyetlenül magyartalan és értelmetlen.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irdalom, fantasy.
Esztétika: A regény élnyomott és klasszikus verzióban is megjelent. Jelenleg még csak puhatáblás kivitelben kapható, de hamarosan keményfedeles verzióban is megjelenik. A fedőlap grafikája egyszerű, de kifinomult, jól illeszkedik a témához. Az élfestés csodálatos. Sajnálom, hogy nekem nem azzal a verzióval jutott végül, mert mire rendeltem, elfogyott.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
„Egy sárkány a lovasa nélkül tragédia. Egy lovas a sárkánya nélkül halott.”
"Bármit is érzel, természetes. Engedd meg magadnak, hogy érezd, amit érezned kell, aztán hagyd elmúlni."
"Inkább elveszítem ezt az egész háborút, mint hogy nélküled éljek, és ha ez azt jelenti, hogy újra és újra bizonyítanom kell előtted, hát legyen, megteszem. Nekem adtad a szíved, és én megtartom."
"Olyan tűz ég a tekintetében, mint Sgaeylében, és egyszer csak megértem, hogy miért rá esett a sárkánya választása. Mindketten kíméletlenek, és mindketten elpusztítanak bármit, ami köztük és a céljaik között áll."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése