Részlet a könyvből:
„– Reni? – kérdezte.
– Igen? – kérdeztem vissza döbbenten.
– Jössz velem?
– Nem! – szólt vissza Arnold helyettem, mire mindenki kérdőn felé fordult.
– Neményi, majd szólok, ha hozzád beszélek – mondta Cortez, és újra rám nézett.
– Kezdődik az olvasókör… – hebegtem, de ez nem tűnt túl népszerű válasznak, egy csomóan »húúú«-zni kezdtek.
– Oké – tette fel a kezét Cortez, és röhögve odafordult egy csoport végzőshöz.
– Jó – mondtam hirtelen, mire Arnold megpördült a tengelye körül, és visszanézett rám.
– Reni, ne menj el! Kardos vár. Fogalmad sincs, hogy tud-e egyáltalán vezetni. Veszélyes!
– Csak egy sulikör! – indultam le a lépcsőn, és közben kivettem Ricsi kezéből Virág sisakját, amit direkt nekem nyújtott oda.
– Reni! – kiáltott rám Arnold újra.
– Mindjárt jövök – közöltem egyszerűen, feltettem a sisakot, aztán felültem Cortez mögé. Átöleltem a derekát, amitől a régi ismerőseim (pillangó barátaim) mind feléledtek a gyomromban, és elindultunk."
A tizedik év második tanítási ciklusához érkeztem a Szent Johanna Gimnázium francia tagozatos osztályával. A szeptembertől januárig terjedő időszak sok nehézséget rejtett magában a fiatalok számára. Legtöbben a tanulmányaikkal küzdenek, de azért a nevelői testület általi csínymegtorlás, valamint a magánéleti problémák sem maradnak el sokkal mögötte. Tehát kedvenc karaktereinknek bőven van vaj a füle mögött és a sok kacagás mellett jutott nekik bőven szívfájdalom is. Utóbbi főleg Renátának, aki még mindig képtelen felismerni a jeleket, s csukott fülekre talál nála az igazság, még akkor is, ha egyenesen a szemébe mondják.
Már kétszer is ellőttem a Szent Johanna Gimi sorozat kapcsán azt a gondolatot, hogy a lényeg még csak most jön. Hát, úgy néz ki, ez inkább remény volt a részemről, semmint beteljesedésre váró jóslat. Így, a negyedik kötet végén már inkább azt mondanám, hogy a történet egy saját farkába harapó kígyóra hajaz leginkább. Minden rész végén úgy éreztem, hogy igen, most Reni okosabb és tapasztaltabb lett, hisz az adott félév során egy csomó mindennel meg kellett küzdeni, de aztán a következő könyvet felütve mindig visszatér az origóhoz, és újfent kezdi elölről. Nem építi be a megszerzett tudást, stagnál, pedig még Virág is micsoda lélektani utazáson vett részt - mindezt úgy, hogy megmaradt ugyanannak a cukorfalat, kissé bárgyú csupaszív lánynak, aki mindig is volt. Renáta esetén sem arra gondolok, hogy számoljon le a Cortez iránt érzett érzéseivel, vagy legalábbis terelje őket a megfelelő mederbe, mert tisztában vagyok vele, hogy ez még ebben a korban nem lehetséges, ám ezen kívül akadt volna olyan pont, amiben fejlődést érhetett volna el. S annak tekintetében, hogy mennyit analizál, azt hinnénk, tényleg képes meglátni a dolgok közötti összefüggéseket - főleg azokat, amiknek ő maga is a középpontjában van. Mondjuk az tény, hogy a szülei akármennyire is szeretett teljesek, abszolút nincsenek a segítségére, ők is teljesen vakok a világra - főleg az édesanyja. Csípem őket, de annyira alul kezelik a saját lányukat, hogy csak na! Nehéz elfogadni, hogy nő és változik, de nem érzem úgy, hogy a könyvbújáson kívül bármilyen erőfeszítést tennének annak érdekében, hogy ne kisiskolásként kezeljék; s nem a határidőkhöz való ragaszkodásra gondolok. Szóval míg mindenki halad előre a középiskola útvesztőiben, addig egyedül Reni az, aki egyhelyben toporog és erőteljesen sajnáltatja magát.
Jó, jó, most már kihiperventilláltam magam. Azért nem ennyire tragikus a helyzet. Ha Reni szemellenzőjét nem veszem figyelembe, akkor egy egészen pöpec kis történet elevenedett meg a lapokon. Eddig is már nagyjából értettem, miért van ennyi rajongója ennek a sorozatnak, de itt, a negyedik kötetben jöttem rá, hogy valójában én is nagyon élvezem olvasni - még akkor is, ha sokszor kiborít. Igazából ez is jó, mert látszik, hogy milyen széles skálán vált ki belőlem érzelmeket. Teljesen beleéltem magam a sztoriba és jó párszor hangosan felnevettem, vagy legalább felhorkantottam. Imádom Leiner Laura humorbombáit, amit mindig a lehető legjobb helyen dob le. Tényleg fantasztikusak a poénok, amik hogyha később is eszembe jutnak, instant mosolygásra késztetnek. Szóval jól feltöltötte a raktáramat, így segítve a mindennapok mentális túlélését.
Bevallom őszintén, több helyen is állat leejtősen meglepett a könyv. De komolyan. A legtöbb fordulatot kitaláltam már - akár több könyvre is - előre, de ebben tudott olyat mutatni a szerző, amelyet a legmerészebb álmaimban sem feltételeztem. Sőt, volt egy olyan eset is, mikor az egyik kedves barátnőmnek épp nekiálltam panaszkodni, hogy most komolyan, ezt akarja beadni nekem a szerző, mikor tudom, hogy ez meg ez fog történni? S hát ő is nagy szemeket meresztett rám, hogy milyen elvadult fantáziáim vannak, inkább maradjak nyugton és olvassak tovább... aztán persze, hogy neki lett igaza, mert az én képzeteim már tényleg túllépték a normalitás határát és egy sokkal egyszerűbb, ám merően jobb fordulat elevenedett meg a lapokon. Ezek után gondolkodtam el valójában, hogy hú, minden tiltakozásom hiábavaló, most már el kell ismernem, hogy teljesen magával ragadott a könyv, ha ilyen vad fantáziálgatásokra adom a fejem.
Szóval mondhatni, hogy az eddig elolvasott négy rész közül eddig ez a kedvencem - és egyben a leginkább kiborító kötet is. Imádok benne mindent, ami nem közvetlen Renátához köthető. Az, amit ő művel, viszont számomra nem tolerálható. És ez az utolsó jelentnél lett végleg eldöntve nálam, addig meghagytam neki a kiskaput a lelkemben. Úgy voltam vele, hogyha csak egy jó döntést hoz, akkor elnézem neki a többit, hiszen csak egy tapasztalatlan kiskamasz, ám azzal, hogy a könyv legvégén nem tudott három percet szánni egy beszélgetésre, számomra végleg leíródott. Tudom-tudom, lehet, hogy csak én vagyok túl öreg már ehhez a tinidrámához, és ha fiatalabb lennék, lehet, hogy tök logikusnak, vagy legalábbis helytállónak érezném a viselkedését, de ez a jelenlegi körülmények között már nem lehetséges. Azzal is tisztában vagyok, hogy ezen túlhúzási folyamat nélkül a történetben túl hamar következne be néhány dolog, amelyet a szerző direkt késleltet, hogy ezzel is szítsa az olvasóban a feszültséget, s hiába tudom magamtól is, hogy ennek valódi létjogosultsága van, mégis inkább negatív frusztráltságot ébreszt bennem. De valójában eléri a célját is: bár tudom, hogy nem most fogom folytatni a sorozatot, ettől még nem várom kevésbé, hogy az ötödik részt is sorra tudjam majd egyszer keríteni.
Szereplők: A karakterek sok változáson mennek keresztül. Ezek egyelőre apró dolgokból tevődnek össze, de szépen kezd már most kirajzolódni az, milyen irányba haladnak - kivéve Renáta, de reménykedjünk, hogy ő is hamarosan követi a többieket.
Történet: Tartalom szempontjából a regény sokat tud adni a célcsoportja számára. Ebben a részben az elválás és a belépő szintű szerelem válik már központi témává, annak minden apró és izgalmas aspektusával együtt.
Nyelvezet: Egyszerű, hétköznapi, fiatalos és lendületes.
Besorolás: Ifjúsági irodalom.
Esztétika: Az újabb borítós verziót olvastam és maradok is ennél a fajtánál a továbbiakban is. Sokkal könnyebben forgatható, kellemesebb olvasni is. A régi kiadás esetén hamar elfáradt a szemem, véleményem szerint nem megfelelő a szöveg mennyiségének az oldalhoz mért aránya a tömörségét figyelembe véve.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
" – Átmegyek a pótvizsgán! Anyu fogadott mellém tanárt!
– Akit majd előbb megnézek magamnak – tette hozzá Ricsi szigorúan.
– Ajj, egyetemista lány – legyintett Virág.
– Akkor én nézem meg magamnak – vágta rá Zsolti, a többiek meg felröhögtek."
"Reggel Virág a kapunkban ácsorgott, és ahogy kiértem, azonnal felcsillant a szeme.
– Ijjj, Reni, ne tudd meg, mi történt este – kezdte, én pedig levegőt sem mertem venni, mert azt hittem, most elmondja… Tévedtem. – Miután megsétáltattam R. P-t és mentem volna be a kapun, R. P. ugatni kezdte az utcát, én meg odanéztem, és láttam valamit egy pillanatra, és úúú, rájöttem, hogy mi volt az! – hadarta izgatottan, mire elfehéredtem. Virág meglátta, hogy Kingával kémkedünk utána!? Jaj, ne!!!
– Micsoda? – kérdeztem vékony hangon.
– Voldemort! – jelentette ki komolyan. Pár másodpercig bámultam rá, aztán kitört belőlem a nevetés. Oké, Virág nem túl okos lány, na de Voldemort a Harry Potterből? ☺"
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése