2023. április 30., vasárnap

Beth O'Leary: Bepalizva

Fülszöveg:

8 óra 52 perc. Siobhan alig várja a randiját Josephfel. Egy Valentin-napi reggeli azért már jelent valamit… De hol van ő?
14 óra 43 perc. Miranda őszintén reméli, hogy a Josephfel megbeszélt, Valentin-napi ebédrandi méltó alkalom lesz megünnepelni, hogy új munkája van. De hol késlekedik már a férfi?
18 óra 30 perc. Joseph megígérte, hogy eljátssza Jane partnerét a Valentin-napi eljegyzési bulin. Csakhogy nem jelenik meg a helyszínen…
Három faképnél hagyott nő, és mindhármukat ugyanaz a férfi ültette fel. Mi ez, ha nem botrány?

Beth O'Leary legújabb regénye egy igazán különleges, elképesztően bájos, szívszorító, mégis örömteli történet randizásról és várakozásról, illetve arról, hogy a szerelem milyen sokféle úton-módon találhat ránk.

A történetről:

Immáron negyedik könyve jelent meg magyar nyelven is Beth O'Leary-nek. A szerző munkásságát sokan kedvelik, könnyed, humoros jelzőkkel illetik. Bevallom, korábban én nem ismertem. Futólag tisztában voltam vele, milyen címek köthetőek a nevéhez, ám nem olvastam tőle még, így saját tapasztalattal nem rendelkeztem. Na, ez most változott, ugyanis legújabb kötetét, amely a Bepalizva címet viseli, én is sorra kerítettem egy ajánlás útján. A fülszöveg és a regény kisugárzása alapján első látásra egy nagyon limonádé történetnek ítéltem meg, így meglepődtem, mikor pár szóban a regény mélységeire hívták fel a figyelmem; s ennyi pontosan elég volt ahhoz, hogy feléledjen a kíváncsiságom.
Szóval az érdeklődés és a nyitottság megvolt bennem, annak ellenére is, hogy nem szoktam az efféle cselekményrendszert előnyben részesíteni – de ha több van benne, mint arra gondolnék, akkor talán ki tudja, lehet, hogy egy olyan újszerű élményben lesz részem, aminek a végén azt mondom, kár lett volna kihagyni. A regény első ciklusában pár szóban bemutatásra kerülnek a szereplők, a gyengeségeik és erősségeik, valamint az aktuális élethelyzetük. Három nő mutatkozik be az olvasónak, név szerint Shiobhan, Miranda és Jane. Alapvetően semmi közös nincs bennük, sőt, ennél jobban nem is különbözhetnének egymástól. Az irányukba tanúsítható általános szimpátia felébredt bennem, így olvasás közben hamar elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon melyiknek milyen sors jut így, hogy az életükbe jelen lévő férfi mindhárom esetben ugyanaz. Úgy képzeltem el őket, mintha egy versenypálya három csíkjában, fej-fej mellől indulnának, majd a történet előrehaladtával folyamatosan változott az eredményjelző táblán a sorrendjük. Őszintén nem tudom megmondani, kinek szurkoltam, mert mindhárom nőben volt valami elragadó, így kissé inverz módon, de inkább azért szorítottam, hogy a lehető legtovább kerüljék el a célvonalat, mert a felszínre hozott tények alapján nem mondanám, hogy Carter igazi főnyeremény lenne.
A kezdeti érdeklődésem a regény második harmadában egy kissé megfeneklett. Bár a történet láthatóan tartott egy irányba, kellemesen, kézen fogva, andalogva vezette az olvasót, mégis úgy éreztem, hogy nehéz rávennem magam arra, hogy tartsam vele a lépést. Valószínűleg ennek az az oka, hogy igazából egyik karakter sem került igazán közel hozzám. Lehet sekélyes vagyok, de Shiobhan pont azokat az érzelmeket váltotta ki belőlem, amit önmagáról megfogalmazott, mikor arról nyilatkozott, hogyan reagálnak az emberek arra, ha megtudják, mit dolgozik. Minden embernek megvan a maga keresztje, de számomra egy olyan életvezetési tanácsadó közel sem hiteles, aki a sajátjáról nem vesz tudomást. Amanda eleinte nagyon meggyőző volt a számomra, sokáig ő tartotta bennem is a lelkesedést, ám az AJ-s jeleneteket nem éreztem teljesen korrektnek – főleg a legvégén; az egészen szürreális volt. Jane viszont nagyon érdekes, őt megismerve egyre inkább erősödött bennem az érzés, hogy szüksége lenne egy igazán nagy, őszinte ölelésre – így nem csoda, hogy végül ő volt az, aki kihúzott ebből a megragadt érzésből, így már újból erővel telve érkeztem meg a nagy fordulóponthoz, ahol a szerző lerántja a leplet a könyvéről, s ezáltal felfedi, hogy a cím nem is a karaktereire utalt, hanem az olvasóra.
Rendesen bepalizott, ez tény. Egyfelől azt mondom, hogy nagyszerű húzás volt, mert sikerült az orromnál fogva tartósan vezetnie, másfelől rosszul érintett, hogy becsapott. Ha valamilyen nyomós okkal titkol az olvasó elől valamit a szerző, azt megértem, szeretem, abból jó csattanó lehet, de amikor nincs mögötte semmi kézzelfogható ok, akkor úgy érzem, hogy semmibe vesz azáltal, hogy direkt félrevezet, hiszen minden gondolatom, amit olvasás közben felépítettem magamban, kártyavárként omlik össze.
Mindennek ellenére is, többnapnyi távlatból szemlélve, azért el kell ismernem, hogy nem rossz könyv ez – csupán nem én vagyok a célközönség. A történet szépen fel van építve, alaposan átfontolt, az események finoman vannak egymásba csúsztatva. A kezdeti könnyedséget fokozatosan váltja fel a mélyebb tartalom. Egy pontnál még magam is erősen meghatódtam és letaglózott az együttérzés a szereplők iránt. A vége kellemes megoldást nyújt, a megfelelő szálakat lezárva, elkerülve a szükségtelen kliséket. Szóval azért én is megtaláltam benne azt, ami tetszik, így biztos vagyok benne, hogy a zsáner kedvelőinek sokkal nagyobb élményt tud nyújtani, mint nekem.


Szereplők: Ezekkel a karakterekkel nem találkozhat az olvasó minden második könyvben. Bár alapvetően hétköznapiak, mindannyiukban van valami különleges, legyen az személyiségbeli jegy vagy egyéb körülmény, például munka. Carter a leginkább megosztó – nem csak a szerepköre miatt -, mivel mindenkinek egy más szeletét adja, így a sokrétűsége miatt olyan, mint egy kaméleon. Ez kifejezetten fontos a történet szempontjából, így elmondható, hogy a szerző nagyon jól megformálta mindannyijukat, tökéletesen illeszkednek a lapra vetített szituációba.
Történet: A regény átgondolt ív mentén került felépítésre. Komótosan ballag a megjelölt irányba. Nem tör igazán nagy magaslatokba, de azzal se lehet meggyanúsítani, hogy túlságosan lapos lenne. A chick lit kategóriának tökéletesen megfelel.
Nyelvezet: Egyszerű, hétköznapi nyelvhasználat jellemzi.
Besorolás: kortárs szórakoztató irodalom, romantikus, chick lit.
Esztétika: A borító kifejező, a kellemes színhasználat a könnyedségre utal. A cím elhelyezkedése és stílusa is ezt erősíti, ami talán összességében kissé félrevezető is lehet, mert tényleg sokkal több van benne annál, mint amit első pillantásra láttatni enged.


Értékelés:

Kedvenc idézetek:

Nem baj, ha össze vagy törve. Teljesen rendben van. Sokan vagyunk ezzel így. Ez még nem jelenti azt, hogy nem vagy csodálatos ember. Vagy hogy többé nem lehetsz boldog."

" A valóság nem mindig hagyja, hogy azt tegye az ember, amit akar."

"Embernek lenni macerás, Jane – mondta neki Aggie a minap. – És nincs az a szabály, ami ezt megváltoztathatná. Néha az embernek el kell fogadnia az érzéseit, még akkor is, ha rondák."

A könyv adatai:

Kiadó: General Press kiadó
Megjelenés ideje: 2023. január 30.
Terjedelem: 400 oldal

A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése