Fülszöveg:
„Mindenek kezdetén volt Namsara, az égből és lélekből formált ifjú, aki nevetést és szeretetet hozott magával, bárhová ment. Ám ahol fény van, ott sötétségnek is kell lennie – így megjelent Iskari, a vérből és holdfényből formált leány, a pusztító, a halálhozó."
„Mindenek kezdetén volt Namsara, az égből és lélekből formált ifjú, aki nevetést és szeretetet hozott magával, bárhová ment. Ám ahol fény van, ott sötétségnek is kell lennie – így megjelent Iskari, a vérből és holdfényből formált leány, a pusztító, a halálhozó."
Asha, az uralkodó leánya a nagy Firgaard birodalom legrettegettebb sárkányölője. Az emberek tisztelik, de tartanak is tőle. Ő az iskari – ám ez magányos szerep, melytől Asha inkább érzi magát fegyvernek, mint fiatal nőnek. Egyik bestiát a másik után vadássza le, hogy elhozza a fejüket a királynak, de nincs az a zsákmány, ami megmenthetné őt a végzetétől: az apja odaígérte a kezét kegyetlen parancsnokának. A lány semmi mást nem akar, csak leszámolni tragikus múltjával és elkerülni a sivár jövőt. Amikor esélyt kap a szabadságra, cserébe Firgaard legerősebb sárkányának életéért, kapva kap a lehetőségen. Egy titokzatos fiú segítségével Ashának le kell ráznia magáról az iskari szerepének láncait, és ki kell tárnia szívét a szerelem, a fény és az igazság előtt, melyet egészen eddig eltitkoltak előle.
A moly.hu oldalon, mely egy nagy könyves közösségi portál, van egy olyan funkció, hogy a regisztrált felhasználók feltehetik egy virtuális polcra azokat a könyveket, amiket szeretnének valamilyen úton-módon beszerezni. Ez a kívánságlista. Ez a lista nem csak egy átfogó képet ad az adott felhasználó érdeklődési köréről, hanem lehetőséget ad arra, hogy egymást olyan kötettel ajándékozzuk meg, amit tényleg szeretne a polcán tudni a másik fél. S hogy ne essenek véletlen meglepetések, így be is lehet jelölni, hogy az adott könyvet ajándékba fogja kapni az illető. Nos, nemrégen feltűnt, hogy megjelent egy dobozka az én listámon is. Gyorsan lepörgettem, melyik kötet mellett van a jel. Kristen Ciccarelli Az utolsó namsara című műve volt a kiválasztott. Nem lestem meg, ki az elkövető, inkább izgatott várakozásba kezdtem. A költözés és a születésnapom után meglepetésszerűen érkezett hozzám egy csomag @diamondfox-tól, s ez a kötet is ott lapult a sok-sok meglepetés között. Ezt szeretném neki most még egyszer megköszönni. Hatalmas örömöt okozott, boldogan bontogattam a kis kincseket.
Az utolsó namsara még jóval a magyar megjelenés előtt elkezdett érdekelni. Láttam róla több pozitív véleményt is, illetve az eszméletlenül szép borító azonnal levett a lábamról. A cím pedig már csak édes plusz volt. Imádom a namsara szó hangzását! Szóval reménykedtem benne, hogy minél előbb le lesz fordítva és be is tudom szerezni. A megjelenést követően Évinek hála ez meg is valósult. Nem is szomorkodott sokáig a polcomon: egy májusi napon levettem és felütöttem.
Előzetes tudásom erről a könyvről vajmi kevés volt. Nem is szerettem volna tüzetesen utána járni, úgy gondoltam, a legjobb, ha maximálisan engedem, hogy meglepjen. Számomra bőven elégnek bizonyult, hogy vannak benne sárkányok, mert imádom őket! Legyen jó vagy rossz, aprócska vagy óriás, ezek a tűzokádó csodalények függővé tesznek. Mikor elkezdtem olvasni a történetet, az első megdöbbenés akkor ért, mikor rájöttem, hogy itt valójában sportolási szinten öldökli őket a főszereplő. Mit ne mondjak, nem volt szimpatikus. Aztán kiderült, hogy Ashának éppen csak egy hajszálon múlt kicsi korában az élete, mikor egy sárkány tüzet bocsátott rá, s noha mégis életben maradt, egy életre magán viseli ennek a végzetes balesetnek a nyomait, sőt újabb és újabb dolgok derülnek ki, miért is megvetendőek eme történetben. Ezek után már meg tudtam érteni, miért cselekszik ilyen gaz módon, bár az első benyomás nem volt épp túl kellemes. De nem csak ezért. Az első száz oldalon hősiesen küzdöttem. A szerző által felvázolt világ kifejezetten érdekesnek mutatkozott, ám fekete lyukakat hagy az olvasó képzeletében, melyek széle lassanként össze is ér. Nagyon egyedi elképzelést valósít meg ezzel a jó és rossz, namsara és iskari motívummal, ami igazán nagyot szólhatott volna, ha képes lett volna értelmesen kifejezni önmagát. Zavaros az egész felvázolt helyzet. Az olvasó fejében saját farkába harapnak a gondolatok, mert önmagának többször is ellentmondó helyzetekkel találja szemben magát. Azt mondja ki, hogy az iskaritól mindenki fél, mert ő maga a megtestesült gonoszság, mivel az egyensúly fenntartásához nélkülözhetetlen a negatív oldal is. Ezzel szemben Asha már az első perctől kezdve egy kicsit eltévelyedett, bizonytalan lány szerepét játssza, aki tele van szeretettel a családja és az országa iránt. Igaz, hogy ezt a tényt nem nagyon ismeri el, de ha csak arra gondolunk, mennyire tüzesen védi unokatestvére épségét, máris egyértelművé válik, hogy ő nem egyenesen az ördögtől való. Mégis próbálta a szerző ezt az olvasóba sulykolni.
Az események lassan indulnak be, a felkavart homok pedig, ami miatt nem látjuk tisztán a helyzetet, roppant nehézzé teszi a kitartást. Többször elgondolkodtam, hogy lehet, félre kéne tenni, mert ez most egy nagyon szenvedős olvasmány lesz. Aztán hirtelen, teljesen meglepetésszerűen, elkezdtem élvezni a történetet. Már nem küzdöttem minden egyes mondat feldolgozásával. Beindultak a gondolataim, szőttem fejben a szálakat, előrevetítettem az eseményeket és tátott szájjal olvastam a nagy kalandokat, melyek a szemem elé kerültek. A szenvedésből egy-kettőre valódi rajongás lett. Mire az utolsó oldalra értem, már az érzések teljes skáláján túl voltam. Úgy képzeljétek el, hogy az utolsó szusszanásnyi részt épp egy sportkezelés közben olvastam el, s egyszer csak azt vettem észre, hogy potyognak a könnyeim, olyan mélyen megérintett. Szerencsére nem volt más bent velem a szobában éppen akkor. Nehéz lett volna elmagyarázni, hogy nem a kezelés fájdalmas, csak csupán olyan dolog történt a könyvben, amire nem számítottam és furcsamód abszolút megrázott.
Ha már eléggé belerázódunk a könyvbe, akkor felfedezhetjük, hogy mennyire egyedi elgondolást valósított meg az író. A cselekmények folyton pörgésben vannak, szívfájdalom nélkül veti az oroszlánok elé a karaktereket, s nem fél egy-két életet is kioltani akár. Mindig meglepődök, hogyha a Dream válogatásba bekerülő történetek között egy inkább felnőtt, semmint ifjúsági regényre bukkanok. Mert lehet, hogy Asha még csak tinédzser és kevés tapasztalattal rendelkezik, emellett felbukkan egy szerelmi szál is, mely eléggé dominánsnak mutatkozik az események szempontjából, de mégis olyan eszközöket vet be egy író, ami magasabb szintre emelte a történetét.
Ám nem mondanám, hogy hibátlan. Noha a végére teljesen letisztul a kép, ki is a namsara és ki az iskari, mégis nagyon zavaró, hogy majdnem az egész regényen átívelő köd uralkodik az olvasó fejében erről a témáról. Ezt bőven jobban ki lehetett volna dolgozni, ezáltal nem lett volna néhány esemény ily mértéktelenül kiszámítható. Emellett a szerző nem gondolt mindent alaposan át. Rengeteg baki van a könyvben, kezdve az apró, logikátlan cselekedetektől a bődületes hibákig. Számomra az egyik legnegatívabb élményt az idő és az adott egység alatt végbemenő változások aránya szolgáltatta. Az író sokszor nem realizálta magában, hogy megadott időkeret alatt mit lehet megtanulni, átgondolni, kivitelezni, ezáltal sok helyen azért ér meglepetésként az adott fordulat, mert még szimplán nem jöhetett volna el az ideje. Konkrét példát pont ezért nem szeretnék felhozni, hiszen ezáltal lehet, hogy egy lényeges attitűdöt árulnék el. Mindazonáltal megjegyezném, hogy ez tökéletesen megfigyelhető mondjuk a sárkányokkal való viselkedési metódusok során.
A történetek alkalmazása is nagyon újszerű. A könyvben a régi idők meséi nagyon fontosnak bizonyulnak, a regény mozgatórugói. Alapvetően nagyon élveztem ezeket a történeteket, hiszen kellőképp feldobja a hangulatot, de mellette még megadja azon szükséges információkat is, amelyek segítik elűzni a ködöt az olvasó szeme elől. Az pedig, hogy a sárkányokkal is összefüggésbe hozták, tökéletes! Ugyanakkor itt is volt egy nagyobb logikai hiba. Azzal, hogy a történetek örök elfeledéséről beszélnek, konkrétan a teljes múltjukat akarnák eltörölni - ami nem lehetséges sok okból is. Itt is szükség lett volna még egy teljes átgondolásra.
Egy sorozat első részéről beszélünk, így érdemes szót ejteni a végéről is. Véleményem szerint a történet a megfelelő befejezést kapta. Nincsen drasztikus módon elvágva, ám meghagyta a továbbgondolási lehetőséget, felkelti az olvasóban a kíváncsiságot a folytatás iránt. Az első rész teljes értékű történet, az élet egy nagy fejezete, aminek pont kerül a végére. Ugyanakkor nagyon erősen remélem, hogy a folytatás is hamarosan érkezik, mert függővé tett a kialakított világ.
Ha az első nagyobb hangvételű részen átlendülünk, felvesszük az események fonalát, átérezzük a kevés karakterben lejátszódó folyamatokat, akkor kitartásunk elnyeri méltó jutalmát. Egyszer csak azt veszi észre az olvasó, hogy bár az elején alig tudta magát rávenni az olvasásra, most épp annyira képtelen letenni. Mert nem lehet. Odaszögezi az olvasó figyelmét és csak falja a sorokat. Onnantól kezdve már az sem számít, milyen kisebb-nagyobb hibák jelennek meg a lapokon. Sőt, olyan, mintha a szerző egyszer, régen elkezdte volna ezt a történetet megalkotni, majd évek múltán vette volna újra elő és fejezte volna be, amikor már sokkal képzettebb lett és több tapasztalat állt a háta mögött, ugyanis a botlások főként az első felében jellemzők. Ahogy a kifejtetlenség is. Véleményem szerint ezt a világot lehetett volna még bővíteni. Például: leírják, hogy az egyes karakterek milyen jellemrajzzal rendelkeznek, ám az olvasó nem ezt érzékeli. Hangoztatják, hogy a kapitány mennyire gonosz és kegyetlen ember, ám ez a könyv feléig alig nyilvánul meg. Kissé akaratos, de semmi több. Bőven lett volna még mit finomítani, de hát valahonnan el kell indulni.
Szívem szerint maximális pontszámot adnék neki, mert annyira pozitív benyomást tett rám. Az eszem viszont azt súgja, hogy ezt nem tehetem meg, mert mindennek ellenére nem tudom elfelejteni a hibákat sem. Teljesen egymásnak feszültek az érzéseim és a gondolataim, s végül egyikük sem győzött: a közép aranyutat választottam. Nagyon jó, élvezetes, de nem tökéletes. Majd a következő az lesz. Remélem.
"– Egy bolond bármiben biztos lehet, de attól még nincs igaza."
"Vajon lehetséges annyira imádni valaki illatát, hogy az ember legszívesebben megízlelné az illetőt, csakhogy kiderítse, vajon az is ugyanolyan mennyei-e?"
"Lankadatlan éberséggel kell ügyelnünk rá, hogy felvértezzük magunkat a gonosz ellen."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése