2017. május 28., vasárnap

Charlie N. Holmberg: A papírmágus

"Az a szív, amelyik egyszer már szeretett, erősebb, mint az, amelyik még soha, tudod?"

Ennek a könyvnek megvan a maga szépsége és bája, ugyanakkor nem nélkülözi az izgalmas részeket sem. Néhol megborzongatott - amire egyáltalán nem számítottam - s néhol csak mosolyt varázsolt az arcomra. Aranyos történet, amit azért nem adnék fiatalabbak kezébe, de a túl idős korosztályt sem céloznám meg vele. Végre egy teljes mértékben tinédzsereknek írt könyvet olvashattam a GABO kiadó jóvoltából, ugyanakkor nem okozott maradéktalan élményt a számomra. Több olyan hibája is van, ami fölött nem lehet csak úgy szemet hunyni. Ez nagyon sajnálatos, mert tényleg egy jó alapot kaptunk. Kiemelném, hogy alapot. Még egy kis időráfordítással az írónő egy új Harry Pottert tudott volna alkotni, de sajnos mivel ez nem valósult meg... egy túlontúl egyszerű és nem teljesen logikus könyvet kaptunk csak. 


A papírmágus első pillantásra megfogott. Gyanútlanul böngésztem a moly.hu felületén, mikor elém rám vetette magát. Azonnal könyörgőre fogta a stílust, és már repült is a kívánságlistámra, majd ahogy lehetett, be is szereztem. Én bevallom, borítómániás vagyok. Az esetek 70%-ban az dönti el, hogy egy könyvet elolvasok, illetve megveszek-e vagy nem.Tisztában vagyok vele, hogy ez nem szép dolog, illetve azzal is, hogy ezzel a kiadóknál dolgozó grafikusoknak erősen feladom a leckét, hiszen rengetegen gondolkoznak így rajtam kívül. Egy könyvnek a legjobb reklámja a borító - és az író, hogyha már befutott. 
Személy szerint én nagyon örülök, hogy az eredeti borító nem lett megtartva, mert biztos vagyok benne ,hogy akkor nem vettem volna kézbe, s így egy csodás történetről maradtam volna le. Az eredeti számomra túlságosan minimalista,a tipikus "ezt én is meg tudnám rajzolni" kategória. Nem nézegetném perceken keresztül, nem éreznék arra sem vágyat, hogy a polcomon tudjam. 

A történet a maga bájával indul. Egy élettel teli, fiatal lány, Ceony Twill éppen nehéz helyzetbe kerül, ugyanis hiába volt mindig éltanuló, a döntést, hogy milyen anyaghoz kötődjön, nem hozhatja meg saját maga. A papírmágusok közé kényszerítik, mivel ezen ágat művelők száma rettentően csekély. Aztán ahogy pörögnek az oldalak, megszereti ezt az ágát is a tudománynak és kiderül, hogy ebben is igen tehetséges. Ezután jönnek a bonyodalmak, a mestere múltja miatt egy izgalmas, de borzalmas kalandba bonyolódik, ahol elég magas a tét, tehát nem szabad hibáznia , győzedelmeskednie kell a gonosz fölött.
Ahogy elkezdtem olvasni Ceony történetét, több dolgot is megállapítottam magamban: az első ezek közül, hogy a főszereplő hölgyemény számomra egyáltalán nem szimpatikus. Tipikusan az a karakter, amelyik szinte minden osztályban előfordul: a stréber tanuló, aki mellette elég sznob is, többre tartja magát, mint a többieket. Én megértem, hogy gyorsan tanul, de már ne is haragudjatok: fotografikus memóriával azért nincs nehéz dolga. Életcélom lenne, hogy keressek egy olyan területet, ahol nem tehetséges. 
A másik megállapításom, hogy láttam magam előtt életre kelni a lapokon leírtakat. Kömény ott rohangált az én lábam körül is, szinte hallottam a csaholását is. Láttam a kis papírmadarakat szálldosni a lámpa körül és éreztem az öreg könyvtár mindennél finomabb, súlyos illatát. Annyira erősen megelevenedett a betanulási fázisig a történet a fejemben, hogy csak az kattogott bennem: remélem ebből készítenek filmet. Megjegyezném, a fülszöveget csak a történet befejezte után olvastam el, szóval előre nem tudtam, hogy tényleg lesz belőle.
Aztán ahogy megérkezett a történetbe Líra úgy röppent el tőlem ez a gondolat. Innentől kezdve olyan abszurd fordulatot vesz az esemény, hogy azt nem szeretném mozivásznon látni. Nem azért mert sokkolt volna, vagy bármi, azért ahhoz még ez a történet gyenge, de annyira erős kontrasztot állít egymás elé a két jelenet...Ez az egész szíves dolog a számomra nem volt tetszetős. Kifejezetten untam, hiszen a könyv több, mint felét elfoglalja s igazából nem történik semmi. Coeny emlékeket lát. Na bumm. Értem, hogy miért volt ez jelentős, miért kellett ezeken végighaladnia az olvasónak is, de ha nem ez lett volna a regény központjában, pontosabban más is történt volna... sokkal jobban élveztem volna.

S így el is jutottunk ahhoz a részhez, hogy mi árnyékolja be számomra ezt a könyvet. Ez pedig a hossza. Van egy  alapvetően nagyon egyedi és érdekes ötlet, egy teljesen új felépített világ, ami egyáltalán nincs kihasználva. Már csak azt nem értem, hogy miért. Az események túl gyorsan történnek. Ha mondjuk a bonyodalom előtt Ceony már mondjuk fél éve ott lett volna Thane mester mellett, sokkal hatásosabb lett volna a szándéka, miért is száll harcba a szívért. A vége is össze lett csapva. Lehetett volna még ezeket boncolgatni, akár kétszer ekkora terjedelemben is, s teletűzdelni jó pár eseménnyel. Úgy éreztem magam, mint a pasik, mikor megkérdezik a barátnőjüket, hogy milyen autót vettek, s azok annyit válaszolnak: pirosat. Sajnálom a részletek teljes hiányát, hiszen így csak pár egymás mellé rakott eseményt kaptunk. Egyszerűen nem kaptam rá időt, hogy megszeressem a történetet, hogy a részévé váljak, mert hipp-hopp vége lett a könyvnek, mielőtt még beszippanthatott volna. Túl rövid. Egyszerűen nincsen rá más kifejezésem. Túlságosan.
S ebből kiindulva az események is jóval kisebbek, mint kellene. Ha úgy nézzük, három dolog történi összesen a 230 oldal során. Az pedig kevés egy könyvhöz. Novellának viszont már túl hosszú. Mivel ez nem egy egyrészes könyv, így remélem, hogy a további részekben az irónő kreatívabb lesz és nem fog félni elengedni jobban a fantáziáját.

Kicsit bánom, hogy kaptunk benne a végére egy szerelmi szálat is, mert az is teljesen légből kapott volt. Ceony sétálgatott itt meg ott aztán, mint derült égből a villámcsapás rájön, hogy szerelmes abba a férfiba, akit egy hónapja ismer és eddig nem éppen kedvelt. Semleges volt a számára. Kiábrándítóan gyorsan kaptuk meg a dolgokat, teljesen elvesztette a hitelességét ezzel, hogy semmi nem volt kellőképp kifejtve.
Ha csak a legvégén a tátikás jelenetet vesszük... A könyv magának egy olyan spoilert alkotott, ami csak egy egyrészes történetnél állná meg a helyét. Ezt nagyon sajnáltam.

Ugyanakkor az elején sok olyan jelenet volt, ami nagyon tetszett. Mit meg nem adnék egy saját Kökényért! Mindennél jobban vágyok egy kutyusra, de sajnos nem lehet, hiszen panelban lakom. Viszont egy papírkutyával megoldódna a probléma :)
Úgy érzem, sokkal könnyebb lenne rávenni a fiatalabb korosztályt, hogy olvasson, hogyha a betűk ugyanúgy megelevenednének előttük, mint ahogy a könyvben is történt. Csak úgy falnák a mesekönyveket kicsik és nagyok egyaránt, hiszen olyan lenne, mintha moziznának!

Tehát az elején egy nagyon szimpatikus könyv volt, ami sajnos a végére eléggé megváltozott. Tetszett a történet, de túl kevés volt és túlságosan kezdetleges. Ugyanakkor várom a folytatást, és remélem, hogy az jobban ki lesz fejtve, mert nagyon érdekes világot mutat be Charmie N. Holmberg. Remélem, hogy a következő részben jobban ki lesz fejtve a történet lényeges pontjai mellett a papírmágia mivolta is, illetve nem lesznek légből kapott érzelmek, döntések és jelenetek.

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Végül is, időbe telik, mire egy összetört szív meggyógyul. Még egy ilyen apróra összetört szív is beforr idővel."

"Talán az ember szívében a tudás szilárdabban van jelen, mint az emlékek vagy a gondolatok."

"Formálj valamit egységes egésszé, és egységes egészként fog életre kelni,"

"Mindenkinek a lelkében lapul valamennyi sötétség. De mindenki maga dönt arról, hogy hizlalni kezdi-e, vagy sem."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése