Amikor Rae élete végleg darabokra hullik – gyógyíthatatlan betegségben szenved, magányosan, remény nélkül –, csak a könyvek maradnak neki. És egy utolsó, kétségbeesett kívánság, mely után egy különös, túlvilági hang alkut ajánl: ha Rae kész lemondani a valóságról, új életet kezdhet egy másik világban, nevezetesen kedvenc fantasysorozatának lapjai között.
Nem sokkal később Rae egy hatalmas szakadék peremén álló kastélyban ébred egy háború szélén tántorgó birodalomban, szörnyek, udvari intrikák és baljós jóslatok között. Ám amit nem sejtett: ebben a világban nem a hősnő szerepe vár rá. Hanem a főgonoszé. A bukásra ítélt, csillogó szemű, gyanúsan jól öltözött, de halálra írt főgonoszé.
Hát legyen. A gonoszok legalább élvezik a szerepüket. Rae pedig hamarosan új célt talál: megmenteni azokat, akiket a történet veszni hagyna, és újraírni mindannyiuk végzetét. A kezébe veszi a birodalom leghírhedtebb antagonistáit – egy fejszével hadonászó szobalányt, egy komor lovagot, egy gyilkos hajlamú testőrt és egy nőcsábász kémtanácsost, aki talán mégis aranyszívű –, és hadba hívja őket a sors ellen.
De a világ, amit annyira szeretett, nem biztos, hogy megváltoztatható. A Birodalom Császára, Rae egykori kedvenc szereplője, most hús-vér valóság, és nem tűri, hogy bárki más irányítsa a történetet.
Az Éljen a gonosz! egy rendkívül újszerű és letehetetlenül izgalmas fantasy a másik oldalról. Szellemes, vérbeli kaland, ahol a gonoszok végre esélyt kapnak, és talán nem is olyan gonoszak, mint hittük – csupán más szabályok szerint játszanak. És talán, csak talán… most győzhetnek is.
Nagyon jó éltetéseket láttam Sarah Rees Brennan Éljen a gonosz! című könyvéről, valamint a sztori is roppant érdekesnek tűnt, így abszolút nem haboztam belevágni a megjelenést követő héten. Tény, hogy több időt töltöttem vele, mint amit előzetesen feltételeztem, hiszen két hétbe került, mire a végére értem, de ez egyáltalán nem a könyv hibája, hanem inkább azé a borzasztó időhiányé, ami az év végét látva egyre inkább eluralkodik felettem. Ugyanakkor, ha hosszabb ideig kell elmerüljek egy történetbe, akkor ez a regény erre nem is egy rossz opció.
A kerettörténetben egy roppant szomorú helyzetbe csöppen bele az olvasó. A kórházban vagyunk a főszereplővel egyetemben, akinek az elmúlt éveit a betegsége alaposan megkeserítette, s bár eddig még reménykedtek a felépülésben, úgy néz ki, a rákos sejtek a kemoterápia ellenére is már elburjánzottak. Azonban mielőtt Rea élete elérné a végét, kap még egy utolsó esélyt: ha a kedvenc könyvsorozatának sztorijába belép és megszerzi az Élet és Halál virágát, akkor minden fájdalma tovalibben és boldogan folytathatja félbetört életét. Ha viszont a megadott ideig ez nem sikerül, örökre a könyv rabja marad – természetesen csak akkor, ha képes túlélni ebben a roppant veszélyes világban.
Nagy utazás volt számomra ez a könyv. Az elején a szereplők sorsa nem tudott még olyan mértékben megérinteni, hiszen nem kerültem még velük közelebbi viszonyba. Természetesen sajnáltam Rea-t, borzasztónak találom, hogy ilyen fiatalon kell átmennie egy olyan szörny betegségen, ami bár soha nem is létezne, mégis rengeteg család életét teszi tönkre nap mint nap, de úgy voltam vele, hogy ez most egy könyv, amit olvasok, nem a valóság. Különben is, mindjárt beleesünk a sztoriba, onnantól már a keret csak a motivációt fogja szolgálni, mint egy szürke felhő fog csak a karakter fölött lebegni, de a fókusz úgy is máshol lesz. Aztán nem így lett, mert a szerző folyamatosan becsempészte a hétköznap valóságát a belső sztoriba is, ami egyre mélyebben érintett engem is. Ez természetesen annak is köszönhető, hogy elkezdtem kötődni a karakterekhez, s ahogy Rea sem tudta már eldönteni, hogy ki létezik és mi a valódi, úgy engem is bekebelezett a sztori. S igen, egy jelenetnél le kellett tennem pár mély levegőt venni, majd egy könnycseppet morzsolgatva forgattam tovább.
Eleinte amúgy nagyon humorosan indít, jó átmenetekkel. Még mondtam is a könyvmoly baráti körömnek, hogy mennyire élem és imádom a poénokat. Aztán egy kicsit meglaposodott, minden értelemben. Elveszett lett a történetvezetés, meghasadt, a viccek erőltetetté váltak, s aggodalomra adott okot, hogy túl sok van még vissza belőle. Ezen a holtponton szerencsére sikerült átlendülnie a szerzőnek és a továbbiakban egy igencsak erőteljes fantasy regénnyé avanzsált az Éljen a gonosz!. A legvégén pedig csak pislogtam, mert olyan amatőr hibát vétettem, amiért csak irulok-pirulok: hát nem tűnt fel, hogy ez egy sorozat első része, nem stand alone könyv, így nagyon más lett a végső jelenet, mint amire én számítottam. NAGYON. Nem rosszabb, sőt, nekem kifejezetten tetszett ez a fajta alakulás, nem is találtam ki előre, köszönhetően a téves képzetemnek, de az tény, hogy kell a folytatás, a lehető leghamarabb, mert a buli még csak most kezdődik úgy igazán.
Szóval összességében nézve én élveztem ezt a kiadványt. Nagyon érdekes volt látni, hogy egy sztorin belül, mégis egy lépéssel hátrébbról, hogyan épülnek fel általánosságban véve a fantasy könyvek, milyen szabályok érvényesülnek a lapokon. Izgalmas volt, hogyan változik a jó és a rossz dinamikája, valamint, hogy az apró változtatások milyen hatással lehetnek a történet irányvonalára. S mindemellett pedig eleinte vicces volt, majd később is érdekes. Az biztos, hogy Sarah Rees Brennan esetén ötletből nincs hiány, de a kivitelezésen még egy kicsit csiszolni kell.
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"Mindenki a saját valóságában él, és senki nem mutathatja meg másoknak a maga világát."
"A világ kemény és kegyetlen. Bármikor lecsaphat az emberre, hogy ezer darabra törje. Amikor senki sem hisz az emberben, amikor erre még önmaga sem képes, akkor félelmetes, új formába kell rendeznie saját összetört szilánkjait."
A könyv adatai:
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés ideje: 2026. szeptember 29.
Terjedelem: 544 oldal
Terjedelem: 544 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése