– Nem hasonlítok senkihez, olyan kis furcsa vagyok – sóhajtott fel Pénelopé, a kis kacsacsőrű emlős.
Vízlepergető bundája van, lapos a csőre és lapátszerű a farka, úszóhártya feszül karmos lábujjai között. Nem tud mézet csenni, mint egy medve, szétrágcsálni egy ágat, mint egy hód, vagy olyan kecsesen úszni, mint egy vidra.
De vajon tényleg fontos, hogy pontosan olyanok legyünk, és úgy nézzünk ki, mint mindenki más?
Egy mese arról, hogyan érezzük olyan jól magunkat a bőrünkben, mint Pénelopé, aki semelyik másik állathoz sem hasonlít teljesen, de sokukhoz, sok mindenben nagyon is.
A Menő könyvek repertoárjában több mesekönyv is foglalkozik az elfogadás témakörében. A tavalyi évben megjelent Pöszmötben például a fő téma aköré épül, hogy mindenkit pont úgy kell szeretni, ahogy van, s nincs szükség kategorizálásra. A frissen megjelent Pont így vagy jó, Penelopé! című könyvben pedig egy másik szemszög, az önelfogadás témaköre kerül középpontba.
Penelopé Platypus egy kis kacsacsőrű emlős, aki nem találja a helyét. Nem tud mit kezdeni a bolyhos bundájával, a nagy karmaival és a széles csőrével. Senkire sem hasonlít, és emiatt egyedül érzi magát. Egy kismadár barátja azonban úgy véli, a nagy világban akadnak még hozzá hasonlóak, ezért útra kelnek és több kontinenst is érintve találkoznak olyan állatokkal, akik valamiben azonosak a kis kacsacsőrűvel. Penelopé sokféle állatot megismer, apró kalandokban vesz részt, majd visszatér az otthonába, ahol ráébred, hogy pont ott van, ahová tartozik és a lehető legjobb: egyedi és önmaga.
Véleményem szerint nem lehet elég korán elkezdeni a gyerkőcök személyiségének megerősítését. Idővel a social media és az őket körülvevő elvárások úgy is megingatják az önbizalmukat, hát miért ne mennénk elé és alapoznánk már meg az önazonosságot óvodás korban? Nem csak az a fontos, hogy a körülöttük lévő embereket elfogadják, hanem az is, hogy önmagukkal is megbékéljenek. Ebben a könyvben fontos attitűd, hogy Penelopé bármely irányba is fordul, mindenhol támogató közösséggel találkozik, amely nem győzi elismételni a számára, hogy pont úgy jó, ahogy van, de ő mindaddig nem képes ezt befogadni, ameddig a saját fejében el nem mozdul a mérleg nyelve.
Az aranyos történet és a gazdag illusztrációk mellett a könyvben fellelhető állatok mellett helyet kapott egy-egy bemutató táblázat is, amely tényeket közöl az adott fajról. Ezt a rövid ismeretterjesztő szekciót a szülő egy kis kreativitással akár a sztoriba is be tudja emelni, így tágítva a gyerkőc tudását is az állatvilágra vonatkozólag.
Penelopé története egyszerű, édes és nagyon fontos üzenettel bír. Jól mutat a polcon.
Szempontok szerint:
Célközönség: fiúk és lányok egyaránt.
Korosztály: óvodás korban ajánlott.
Kialakítás: a könyv nagy méretű, keménytáblás és gazdagon illusztrált, a teljes oldalt beborítja és arra került a szöveg rátelepítésre. A mese nagyon rövid, szinte nyúlfarknyi, ám a képek és a plusz információk által, amik a kis “táblákon” kifüggesztésre kerültek, hosszan el lehet róla beszélgetni. A sztori egy példát hoz a legkisebbek részére az önelfogadás témakörében, amelyet aztán mi, felnőttek fűzhetünk tovább akár a saját családunkra levetítve.
Nyelvezet: végtelenül egyszerű, de mellette informatív is. Kellemes és aranyos, a lényeg többszörösen elismétlésre kerül, ezzel elősegítve a gondolat beépülését.
Illusztráció: A kötet teljes oldalas illusztrációkat tartalmaz. Van, mikor az egész lap egyetlen képben összpontosulva gyönyörködtet, máskor viszont több jelenetet is egymás alatt felvázol. Kedves, rajzolt, kissé zsírkrétraszerű hatással bír.
Tanulság: Önmagad szeretete alapozza meg a magabiztosságod, ami pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy komfortosan érezd magad, légy éppen bárhol is.
Rövid leírás: Penelopé útra kel, hogy találjon egy olyan lényt, akire igazán hasonlít, de az utazása során minden bemutatott állattal csak részleteiben egyezik meg, így végül hazafelé veszi az irányt és rá kell jönnie, hogy pont ott van, ahol lennie és pont úgy néz ki, ahogy kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése