Jess legnagyobb bánata, hogy huszonötéves létére még egyetlen épkézláb párkapcsolatban sem lehetett része. Nem úgy, mint a barátnőinek, akik már a babavállalást tervezgetik. Ő viszont hiába keresi álmai férfiját, a randijai folyton balul sülnek el. Szerelem helyett csak cikibbnél cikibb helyzetekbe keveredik. De ha az élet rendre citromot oszt, miért ne keverhetne belőle egy izgalmas koktélt?
Így születik meg a randiBAJnok, egy blog, ahol a legviccesebb melléfogásait osztja meg a nagyközönséggel, persze névtelenül. A siker pedig nem várat magára sokat. A hirtelen jött népszerűségnek köszönhetően még egy új álláslehetőséget is kap. Ő lesz a város leghallgatottabb reggeli rádióműsorának egyik házigazdája.
De mi történik, ha a nagy Ő épp az új munkahelyen bukkan fel? Vagy a konditeremben, miközben Jess épp a túlélésért küzd. És ha mindkét helyen egyszerre? Nem könnyű a választás, ráadásul még a legjobb barátnői sem érzik át a vívódását. Talán csak a randiBAJnok olvasóira támaszkodhat. De még előttük is titkolóznia kell, mert ha fény derül a kilétére, egycsapásra elveszíthet mindent.
Gál B. Betti nevével a tavalyi év végén ismerkedtem meg, a Karácsony, imádom-utálom kapcsán. E történet szép üzenetet hordoz magában, engem is megnyert magának, ezért úgy döntöttem, hogy a továbbiakban is figyelemmel fogom kísérni a szerző munkásságát. Ezek után nem volt kétség afelől, hogy a frissen megjelenő RandiBAJnok is a TBR listám elején szerepel. A megjelenést követően nem is sokáig vesztegettem az időt, hamar sorra is kerítettem.
A huszonéves Jess szeretne már szeretné megtalálni azt az embert, aki mellett lehorgonyozhat. Alapvetően nincsenek nagy elvárásai, de elég komoly randiszabályzattal rendelkezik, amit csak a legkitartóbbak tudnak megugrani, így a rostán az eddigi jelentkezők fennakadtak. Mondjuk amilyen férfiakkal fújta össze a szél, nem is csodálom. A balul elsült randikról egy saját blogot vezet, ahol mások szórakoztatása és a saját érzései feldolgozása a célja. Nem várt sikert hoz számára az oldal, amelynek köszönhetően még egy új munkahelyet is meg tud csípni magának, ám az örömébe folyton keveredik a félsz is: mert ha bárki rájön, hogy az írások mögött ő bújik meg, azzal kártyavárként dőlne össze minden, amit felépített. Vajon lehet sikeres az életben és a szerelemben egyaránt ilyen titokzatos háttérrel?
A regény alapötlete nagyon tetszett. Bloggerként átérzem, mennyit tud jelenteni az embernek, amikor ki tudja magából adni a gondolatokat és érzéseket, amik egy adott téma alapján felmerülnek benne. Azt látni pedig, hogy új kapukat nyit meg a számára a hobbija, végképp felemelő érzéssel töltött el, hiszen ki ne vágyna az elismerésre? Hát mondjuk Jess pont nem. Furcsa kettősség ez a regényben: görcsösen ragaszkodik a személyazonossága megőrzéséhez, hogy a rádiós műsorvezetőt még csak véletlen se tudják összemosni a randiBAJnok mesélőjével. Alapvetően erre nem is kerülhetne sor, hacsak nem egy bennfentes személy dobja fel, így a lapokon megjelenő pará kissé túlzónaktaláltam, de valójában érthető is egyben. Ugyanakkor egyszerű a metódus: ha nem akarod, hogy a munkád rovására menjen a blog, egyszerűen ne add ki azokat a szenzitív információkat - még elmaszkírozva sem -, amik miatt tudod, hogy meg fogod ütni a bokád. Írd meg a fióknak, ezzel a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad. - Persze külső szemlélőként könnyű okosnak lenni.
A történetben két férfi jelenik meg, aki felkelti Jess figyelmét, ezek közül az egyik a közvetlen munkatársa. Mindenki tudja, hogy ebből soha semmi jó nem sülhet ki, de Jess a saját feje után megy. Engem mérhetetlenül frusztrált a rádióban eltöltött idő. Igazából semmibe veszik a lányt, visszásan viselkednek vele mindvégig, abszolút mérgező környezetbe helyezkedik el és hiába csak pár hónapja van ott, ahelyett, hogy kilépne és továbbmenne, nem akarja felismerni, hogy ez a világ abszolút nem neki való. A Tim és közte kialakuló valami – mert románcnak nem nevezném - is borzasztó negatív volt, de mintha meg se látná, csak ment előre csukott szemmel. Meg is keverte magának a lapokat rendesen, az elkerülhetetlen következménynél pedig joggal cidrizhetett. Annak örülök, hogy a szerző nem mentette fel, hanem engedte, hogy a saját bőrén tapasztalja meg a hibái súlyát.
A másik szerelmi szál már sokkal több jóval kecsegtet, s mivel a kettő mindvégig párhuzamba van állítva, viszont ebben az esetben a már túl tökéletes érzés jelenik meg és akaratlanul is hibát keres az ember ott, ahol nincs – hiszen ennyi negatív tapasztalat után már legyűrhetetlen, hogy fel ne üsse a fejét a bizalmatlanság. A korából kiindulva is még bőven belefér a gondolati túldimenzionálás, de lapról lapra egyre kevésbé tudtam együtt érezni Jessel, mert mindvégig a saját sírját ásta meg, majd önként ugrott bele.
A lezárás ezek után viszont jó volt, realisztikus, így ez végül emelt kissé a történet megítélésén az én szememben. Az olvasás óta eltelt időben sokat gondolkodtam, mert vallójában a szerző célja pont ez lehetett, hogy egy olyan karaktert mutasson be, aki hibázik, nagyokat, viszont annak el is viseli a következményeit. Ugyanakkor hiába tudom ezt, a felsorakoztatott ballépések olyannyira nyilvánvalóak voltak, hogyha valaki ezen az úton tényleg így végigsétál, az nem tudja az együttérzésemet feltámasztani.
Több ízben látszódik az írói fejlődés a két regény között, aminek örültem, de nem tudom a cselekményszálat messzebbről szemlélni, hiába vagyok vele tisztában, hogy egy lépést hátra kellene tennem. Sajnos vannak azok a helyzetek, mikor el kell ismernem, hogy valami nem nekem íródott. Ez pont az a szituáció.
Szempontok szerint:
Szereplők: A könyvben szereplő főbb karakterek mind egyszerű, tucat neveket viselnek, ami által az olvasó még inkább úgy érzi, hogy maga a sztori alapja, bármely közemberrel megeshet - mármint a balul elsült randik része.
Történet: A sztori lineárisan kerül elmesélésre, a folyamat öngerjesztőnek hat. A Timmel megesett feszült szituációk jól feloldottak a humoros részek által. Számomra kicsit sok volt, hogy a szerző elrejtette a lapok között a korábbi könyvét. Ha csak ténylegesen említés szinten szerepelt volna, akkor elkönyveltem easter eggnek, de a köré rakott rövid párbeszéd által inkább úgy jött le számomra, hogy Ben múltja eköré lett felépítve, hogy ez a dialógus létrejöhessen. Jess döntéseivel nem tudtam azonosulni, így minél előrébb voltunk a történetben, számomra annál nagyobb kihívást igényelt a pártatlan olvasási státusz megtartása, de a végére a szerző fel tudta bennem oldani ezt a feszültséget a konklúziója által.
Nyelvezet: Egyszerű és gördülékeny, enyhén ismétlő jellegű. Voltak olyan gondolatok a lapokon, amik véleményem szerint túl sokszor kerültek hangsúlyozásra, de többségében rendben volt. Érzem ebben is a szerző fejlődését.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, romantikus.
Esztétika: A borító gyönyörű, a belső íven található illusztrációk egyszerűen csodálatosak és imádtam, hogy valóban a regényben megjelenő fontos pillanatok közül került kettő megformálásra. A cím is nagyon ötletes, annak grafikája is jó.
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"„Ez az igazi szerelem, amikor inkább elengeded azt, aki a mindent jelenti neked, csak hogy a másik boldog lehessen. De vajon tényleg lehet így boldog?"
"A barátok még a legrosszabb dolgokat is képesek egy kicsit szebbé varázsolni."
A könyv adatai:
Kiadó: Eleven kiadó
Megjelenés ideje: 2025. augusztus 5.
Terjedelem: 276 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése