Te képes lennél megölni a legjobb barátodat?
Képzeld el, hogy az új diáktársad egy gyilkos a világ egyik vezető felsőoktatási akadémiáján, ahova csak a legkiváltságosabbak kerülhetnek be. A Carnivora Akadémia előkészítője látszólag egy elit iskola, de hamar kiderül, a falai között évek óta szunnyadó, szörnyű titkok rejtőznek.
Egy nap érkezik egy rejtélyes üzenet, melyben sötét játékra invitálnak. Felelsz vagy mersz?
Habár mindenki megveti és kerüli a kitaszított diákot, a sors fintora, hogy neked szükséged lesz a segítségére. A játék és a nyomozás alatt közel kerülsz a gyilkoshoz, és ráébredsz, hogy talán mégsem ő a tettes.
Vajon mi történhetett öt évvel ezelőtt az akadémia falai között? A múlt árnyai kísértenek, és hirtelen mindenki gyanússá válik. De vajon tényleg bízhatsz valakiben, aki a megtévesztés és az érzelmek manipulálásának mestere?
Egy múltban elkövetett gyilkosság.
Egy titkos társaság.
Rejtélyek.
És elfojtott vágyak, melyek akár a vesztedet is okozhatják.
A játék nem engedi, hogy kiszállj, és amikor kiderül az igazság, megsemmisítő pusztítást mér majd rád.
Diana Hunt Prédák háza című könyvét ajánlás útján szereztem be, noha elismerem, nem kellett túlzottan noszogatni. A megjelenés óta foglalkoztatott a grafikusok munkáinak köszönhetően. A borító egyből levett a lábamról, s mikor megtudtam, hogy belül is dekorált, sőt, fekete lapokkal is tarkított, még inkább felkerült a radaromra. Amikor pedig sorra érkeztek a pozitív ajánlások már ismeretségi körből is, úgy döntöttem, nem halogatom, beszerzem, amíg kapható. Még a polcon sem volt ideje sokat állni: mielőtt kitalálhattam volna, hol lesz a végleges helye, már azon kaptam magam, hogy olvasom, majd azon, hogy be is fejeztem. Egy biztos: egy ideig még az ideiglenes kupacban marad, a sorsa felől még nem tudtam döntést hozni.
A történetnek van egy kis dark academy beütése. A helyszín Edingburgh-ban egy híres-neves iskola, a Carnivora Akadémia, ahova nem elég egy egyszerű jelentkezés, hanem részt kell venni egy háromhónapos előkészítőn is, s csak ezt követően, a legjobbak nyernek teljes körű felvételt. A történet főszereplője Elizabeth, aki esélyt kapott a megmérettetésre. A történetbe az olvasó a tanév kezdetén csatlakozik be, így ő is Lizzel együtt ismeri meg az akadémiai élet mibenlétét és az évfolyamtársait, akik egyben a riválisai is, hiszen tényleges felvételben nem mindenki részesülhet majd. A diákok nagy része ismeri egymást és tudnak a körülbelül öt évvel ezelőtt történt halálesetről is, amely során egy fiatal fiú, Ethan életét veszte a legjobb barátjának keze által. Willt elítélték és jó pár év börtönbüntetésre ítélték, de most frissen szabadulva újra beül az iskolapadba, hogy befejezze, amit elkezdett, valamint, hogy megtalálja a valódi elkövetőt.
Elizabeth ismeretlen ezen a vidéken és még csak az anyagi helyzete sem biztosítja előtte a kijárt út lehetőségét, így neki mondhatni még inkább oda kell tennie magát az előkészítőn, hogy teljesülhessen az álma és teljeskörű felvételt nyerjen az iskolába. Szóbeszéd alapján tudomására jut egy belső kör is, amely a diákok közül kerül ki és ahhoz, hogy csatlakozni lehessen, bizonyítania kell különböző feladatok által a rátermettségét. Amikor Liz is elkezd névtelen üzeneteket kapni egy újabb örvénybe találja magát, amely további súlyokat pakol a már amúgy is nehéz életére. Liz több fronton kényszerül helyt állni, miközben a saját érzéseivel is birokra kel.
A Prédák háza elolvasása után elég kellemetlen helyzetbe kerültem. Belőlem nem váltotta ki azt a hatást, amelyet oly sokan beharangoztak, de a kételyeimnek meg nem adhatok teljes hangot, mert akkor a tartalmat is érintenem kellene, amivel több cselekményszálat is lelőnék előre azok számára, akik még nem olvasták a könyvet, de szeretnék. Ennek ellenére igyekeztem összeszedni és rendszerezni a gondolataimat és átadni azt a kisebb halmazt, ami által alá tudom támasztani az érzéseimet anélkül, hogy spoilerekhez folyamodnék.
Szóval kezdjük ott, hogy számomra nem teljesen jön ki az idővonal. A regényben megjelentetett tanulók a 20-as éveiket töltik, kivélte ugye Will, aki a börtönbüntetésének letöltése után szabadult, ami 4 év 8 hónap volt. Az Akadémiára csak négyévente lehet bejutni, nincsenek párhuzamosan futó osztályok. A tragédia évében Will már tanuló volt, így kijönne alapvetően a matek, de mégsem: oké, hogy nem magyarországi helyzetről beszélünk, de nem hiszem, hogy máshol a bürokrácia olyan hatékonyan működne, mint ahogy a kés siklik a vajban, szóval bizonyos, hogy az ítélethozásig azért eltelt nem kevés idő, amely a történetből kimaradt. Ez az eset pedig mivel nem egy, a legnagyobb hatalommal bíró család tagja ellen elkövetett merénylet volt, így nem érdemel külön prioritást. A város pedig nagy, hemzseghetnek benne a megoldásra váró ügyek.
Bár a szerző nagyon is tudatosan építette fel a karaktereit és a legapróbb részletbe menően határozott elképzelést alkotott róluk, Liz esetén talán egy kicsit átesett a ló túloldalára. A történetben erős a nyomozási irányvonal, amelynek a lány a középbe csöppent. Ez még kézenfekvő is a részére, jó alap, mivel a tanulmányait is a kriminológia irányvonal felé szeretné majd egyengetni, ám valljuk be, nem túl kecsegtető a jövőjére nézve az, hogy mennyire könnyen ítélkezik. Számomra túlságosan sarkalatos volt a karaktere. Mindig volt gyanúsítottja és határozott véleménye az indíték kapcsán, ám ezeket képes volt ötpercenként változgatni, hogy újfent magabiztosan kijelentse, csak is így történhetett. Valójában csak vagdalkozik és halvány lila gőze sincs semmiről. Ő még csak nem is élt itt, amikor a tragédia történt, nem ismeri azokat, akik potenciálisan gyanúsítottak lehetnek, nincsen tapasztalata a témában és alig derít ki valójában bármit is. Csak arra tud támaszkodni, amit a többiek adnak neki.
A szerző írásstílusa viszonylag elnyerte a tetszésemet. Rövidebb, tényszerű mondatokat használ míg a szereplők és az alapszituáció bemutatkozása zajlik, amelyeket később egyre inkább felvált a hétköznapi beszédnyelv. A regényéből csak úgy árad a gondozás, látszik, hogy rengeteg utánajárással volt a témáit illetően és előre kifundált volt a cselekmény irányvonala is, nem csak vak világtalanba szórta a szavakat. Ám a tudatosság oly mértékben jelen van a regényében, hogy az olvasó nem tud tőle elvonatkoztatni. A felépítés gépszerű, határozottan kiérződnek az irodalom órán tanultak. Olyan, mintha lett volna mellette egy könyv arról, hogyan kell regényt írni és annak a fejezetei alapján hozta volna létre a saját történetét. Magából vajmi keveset rakott bele. Így irodalmi szempontból mintaszerű, de olvasói élmény alapján már hagy maga után kívánni valót. Ehhez a szárazsághoz tartozik hozzá az is, hogy sokszor használ latin mondatokat a történetében, amelyek mindegyike megmagyarázásra kerül, ez jó pont, de az már kevésbé, hogy a legtöbb csillagozás nem a fordítást takarja, hanem hogy ki által és hol hangzott el. Ezt inkább a könyv végén egy bibliográfiába tudnám elképzelni, nem az oldalak alján.
A történet utolsó oldalai viszont tényleg ütnek, ezt minden kétségem ellenére elismerem. A sztori végső lezárása jó lett, kiforgatja a négy sarkából a világot, amit felépített. Maga a tetőpont kissé gyors, de a megoldást követő értekezés megfelelő értékeket rejt magában. Én úgy gondolom amúgy, hogy egyáltalán nem rendelkezik durva függővéggel, mint amiről mások számolnak be. A könyv története valójában teljeskörűen lezárásra kerül, az, ami ebben a részben a központi problémahalmazt generálta, feloldásra kerül. Tény, hogy sok nyitott kérdés marad, amire bőven lehet még építkezni a folytatás kapcsán, de ez így önmagában is jól megállja a helyét.
Látom ebben a történetben, meg a szerzőben is a potenciált, de a fejlesztendő területeket is. Azok, akik kevés krimik olvastak még és szeretik a fiatalos, lendületes iskolai történeteket, megtalálhatják benne azt, amit kerestek, ami által egy jó kis olvasmányélményben lehet részük. Nekem ez viszont már kevés.
Szereplők: Mindenki határozott vonásokkal rendelkezik. A tulajdonságaikat és a titkaikat a szerző folyamatosan csepegteti, ezzel is fenntartva a látszatot, hogy hús-vér emberekről szól a története. A korosztályuknak többnyire megfelelően viselkednek, egyedül Will az, aki esetén megtörik a profilozási készség.
Történet: tankönyvi példa alapján felépített, jól átgondolt, de pont ezzel veszíti el a természetességét. Komolyan elgondolkodtam, hogy vajon mesterséges intelligencia segítségével született-e meg az alapsztori.
Nyelvezet: dinamikus, kissé sarkos, de összességében jó.
Besorolás: kortárs szórakoztató irodalom.
Esztétika: a könyv legnagyobb érdeme, hogy kívül-belül gyönyörű, igényes munka. A borító roppant módon figyelemfelkeltő, a belső illusztrációk pedig minden esetben illeszkednek a tartalomhoz. A fekete oldalak pedig még inkább növelik a minőségi érzést.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A bizalom értékes dolog, mégis van, akinek gondolkodás nélkül felkínálod. Átadod a szíved egy darabját, mert eszedbe se jut, hogy esetleg sérülni fog."
"-Hogy iszod a kávét? – kérdezi.
-Egyedül."
-Egyedül."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése