Jack Doyle a chicagói rendőrség egyik elszántabb nyomozója, aki eltökélten küzd, hogy megtisztítsa a várost a rosszfiúktól. Egy nagy lehetőség küszöbén áll, amikor a városban felbukkan a kegyetlen és nagy befolyással bíró régi ellensége Jack élete kudarcának érzi, hogy a múltban elbukott, és emiatt Hyland az elkövetett vétkei ellenére még mindig szabadlábon garázdálkodhat. Bosszúhadjáratot indít, és csak későn veszi észre, hogy kicsúszott a talaj a lába alól.
Ekkor találkozik a szép és csinos Ericával, akinek az élete szintén zátonyra futott. Képtelen menekülni az évek óta tartó bántalmazó kapcsolatából. A két megkeseredett ember között már a megismerkedésük pillanatában magas hőfokon lángol a szenvedély, de a körülmények nem kedveznek ahhoz, hogy felvállalják a köztük kialakult vonzalmat.
A Baljós szitakötő a Biztos menedék-sorozat első része, amelyben Anne L. Green bebizonyítja, hogy az élet viharaival szemben csak a szerelem az egyetlen biztos menedék.
Január a különleges könyvek kézbe kerülésének a hónapja. Minden sort követő olvasmány kiválasztásakor elvégzek elsőként egy önmonitorozási folyamatot, majd ezt követően a magamban talált érzéseket összehasonlítom a jelölt könyvekről vélt gondolathalmazzal. Ezután sikeresen le tudom vonni a megfelelő konklúziót – tehát a kettő között megfelelő összhang van –, úgy kerül meghatározásra, éppen mi lesz a következő regény, amit elolvasok. Az év első és utolsó hónapjában ez mindinkább nagyobb hangsúlyt kap, hiszen nincs is jobb érzés, mint a lehető legoptimálisabban kezdeni, valamint zárni egy időszeletet, így megadva azt a típusú biztonsági keret érzést, ami által sokkal könnyebb visszatekinteni és rendszerezni az aktuális időszakot.
Az Outlander kalandos és régmúlt korokat idéző eseményei után a szöges ellentétére vágytam, hogy még véletlen se tudjam fejben őket egymással összehasonlítani és a rám gyakorolt hatást megversenyeztetni, így végül egy hazai író könyve mellett tettem le a voksomat. Egy olyan szerző művét választottam, akinek munkásságát már régóta figyelem. Bár a stílusunk már bizonyos szinten nem összeegyezhető – hiszen az én ízlésem és elvárásaim is sokban változtak –, a mai napig kedvtelve veszem le a könyveit a polcomról, mivel így a több órányi szórakozás mellett a pár évvel ezelőtti önmagamból is kapok egy szeletet. A döntést pedig az a tény is elősegítette, hogy a két részből álló sorozatnak a második kötetére már igencsak keveset kell várni, így nem kell még hónapokig rágnom a körmöm, hogy megtudjam, miként pecsételődik meg Jack Doyle, Baljós szitakötő című könyv főhősének a sorsa.
A történetről:
Jack Doyle karaktere már a könyv elkezdése előtt sem cseng ismeretlenül az olvasók többségének, hiszen azok, akik már megismerték Will és Heather nehézségekkel tűzdelt tündérmeséjét, két akció között találkoztak a sármos és szemtelen kollégával is. Bár a duológia lapjain mindössze mellékszereplőként jelent meg, kellőképp bemutatkozott ahhoz, hogy az Anne L. Green rajongók lelkében megcsillanjon a múltja, jelene és a végzete iránti kíváncsiság. Mivel Will számomra egy kissé bátortalan, nyámnyila alakként bontakozott ki, így én is nagyobb érdeklődést mutattam a társa irányába, mint felé. Jack-ben már ott is volt valami erőteljes, ami miatt tudni szerettem volna, mi is jár a fejében, ezért okozott számomra oly nagy örömöt a Baljós szitakötő megjelenése.
A történet Erica szemszögét mutatja be először a kíváncsi olvasónak. Ő még nem ismeretes a számunkra, így a szerző már az első oldalakon bemutatja az olvasó számára. Erica egy nagy öntudattal rendelkező, kiemelkedő szépséggel bíró fiatal nő. A modell szakmában tevékenykedett, mielőtt rátalált volna a szerelem Curter személyében. A kapcsolatuk külvilág felé mutatott arca alapján tökéletesnek mondható, ám a zárt ajtók mögött valójában több sebből vérzik – legtöbbször nem a szó átvitt értelmében. Ericát a párja, vagy nevezzük inkább élettársának, rendszeresen bántalmazza, mind fizikai, mind mentális értelembe véve. Bár úgy tűnik, hogy a lány boldog, valójában nap mint nap a poklok poklát éli át. Az olvasóban hamar rokonszenv ébred e hányattatott sorsú fiatal iránt. Senki nem érdemli ki, hogy ilyen módon bánjanak vele. A bántalmazás mögött sosincs elfogadható indok, ám a bántalmazott ezt gyakorta elfelejti, hiszen folytonosan azt táplálják belé, hogy minden elszenvedett sérelem, minden ütés kiérdemelt volt; s ez teszi igazán nehézzé azt, hogy kitörjön. Erica életét egyéb tényezők is befolyásolják, más korlátok is akadnak, amik miatt nem tud kilépni Curtis fojtogató markaiból. Az évek során az erős nő odalett és a helyét egy összetört szívű, reszketeg kislány vette át, akinek szemében már rég kihunyt a fény. Egy-egy szikra még néha pattan, ám éltető közeg hiányában hamar el is tűnik, mintha sosem létezett volna. Egy ilyen fellobbanás alkalmával találkozik Jack-kel, aki magához ragadja a sors által kínált lehetőséget és hatalmas tűzzé duzzasztja a lány lelkében leledző túlélési vágyat. Egy csodás éjszakát töltenek együtt, amit a hajnal Hamupipőke üvegcipellőjén visszaverődő fénynyalábbal köszönt: Erica reggelre eltűnik a forróságot sugárzó, ölelő karok közelségéből, hogy ott folytassa életét, ahol abbahagyta. Ám ezen éjszaka után már sosem tud az a lány lenni, aki volt. A lelke újra lángra lobban, óvatosan, tapogatózva kezdi felfedezni a benne gomolygó reményt, amely végül a megmenekülését vagy éppen a pusztulását okozza – de minden esetre is visszafordíthatatlan változást hoz magával.
Jack életét egészen más jellegű felhők sötétítik el. Az ő stigmája a múltjában rejlik. Nővére élete tragikus módon ért véget, amelyért önmagát hibáztatja és nem tud nyugodni mindaddig, míg igazságot nem szolgáltat a részére azáltal, hogy gyilkosát rácsok mögé juttatja. Mivel a mindennapokban rendőrként tevékenykedik, így meg is van erre a lehetősége, ám a tettes nem adja könnyen magát. Jack lelkét szinte teljesen felőrli a bűntudat, a gyász és a csillapíthatatlan bosszúszomj elegye. Önmaga előtt is tagadja, hogy viselkedése már-már rögeszmés jellemzőket mutat. Erica létének felvillanása viszont lassanként új irányba tereli a gondolatait, amely által végül a teljes létét és a meghatározott céljait is felülvizsgálni kényszerül. Bár a történet előremenetele során Erica lelki fejlődése sokkal kézzelfoghatóbb, én mégis úgy gondolom, hogy Jack személyében történő változások nagyobb horderővel bírnak. Erős karakter, aki mindig is tudatosan élte a mindennapok apró perceit, most viszont ehhez egy újraértékelt elhatározás is társul, amely úgy okoz benne nagy változásokat, hogy közben nem veszíti el eredeti önmagát – hiszen neki nem kell keresgélnie azt a személyt, aki régen, a hányattatások előtt volt; a lelke magját mindig is maximálisan bitorolta.
A történet már mondhatni klasszikus Anne L. Green motívumokat mutat. Két határozott lélek próbál utat törni egymáshoz a lapokon, miközben az élet ezernyi akadályt állít fel közöttük. Az egymás iránt érzett vonzódásuk és bimbózó szeretetük elé már a kezdeti stádiumban kihívás van állítva. Csak azok képesek ezeket a problémákat áthidalni, akik kellőképp elhivatottak önmaguk, illetve a másik fél irányába. Jack és Erica pontosan ilyen emberek, ám jelen esetben úgy néz ki, hogy még az akarat és kitartás is kevésnek bizonyul, hiszen a sors csúnya játékot űz mindkettejükkel. Történetük viharokkal telt, amelyből az olvasó sem tud kimaradni. Be kell vallanom, már az első pár fejezet után a teljes könyvet fel tudtam magam előtt vázolni. Bár rengeteg fordulat és széles érzelmi skála jellemzi, mégis oldalról oldalra azzal szembesültem, hogy az általam elképzelt cselekmények és meglepetések pont úgy teljesülnek be, mint ahogy számítottam rájuk. Én úgy gondolom, hogy ez arra vezethető vissza, hogy a szerző munkásságát már jól ismerem, így könnyebben érzékelem azokat az elrejtett apróságokat, amik a későbbi események alátámasztását szolgálják. Jelen esetben is rögvest kiszúrtam a kulcsszavakat, a kicsi, de annál jelentősebb motívumokat, így nem is várhattam volna, hogy igazán meg tudjon lepni. Ettől függetlenül viszont el kell mondanom, hogy ez nem sokat vont le az élvezeti értékéből, mivel a regény igencsak olvasmányos, könnyű haladást biztosít, így ebből a szemszögből nézve kikapcsolódásnak és feszültségoldásnak megfelelőnek bizonyult.
Számomra sokkal inkább Jack személyiségének meghatározó jegyei voltak azok, amik miatt nem tudtam igazán közel érezni magamhoz a történetet. Abszolút nem tudtam a gondolkodásmódjával azonosulni, de még csak igazán elfogadni sem. Ő tipikusan az az ember, akivel semmilyen körülmények között nem tudnék egy középszerű kapcsolatot sem kiépíteni. Egyszerűen taszítjuk egymást. Ettől még nem rossz karakter, sőt, inkább ez mutatja meg, hogy a szerző nem egy síkon mozog, hiszen az általa elképzelt szereplők is mind különbözőek. Jack viszont pont azt testesítette meg, amin én csak a szememet vagyok képes forgatni: a testi vágyai kielégülésének nagy hajszolása, az arroganciája és a fene nagy egészségtudata mind-mind arra ösztönzött, hogy a lehető legmesszebb kerüljem el. Emellett sokszor hiteltelennek éreztem a fogalmazásmódját. Egy ekkora macsó ember, aki még sosem tapasztalta, mit is jelent az igazi mentális kötődés nekem ne próbálja bemutatni, milyen az érzelmi intelligencia legmagasabb szintje, hiszen még tapasztalatlan és ösztönösen sem rendelkezik a megfelelő attitűdökkel. Pont emiatt eshet meg több olyan helyzet is, amiben a saját és mások életét veszélyezteti. Szeretném azért még egyszer kihangsúlyozni, hogy ez az én véleményem és biztos vagyok benne, hogy az olvasók nagy része tökéletesen képes lesz befogadni az ő gondolkodásmódját és életstílusát. Az, hogy velem nem összeegyeztethető, nem azt jelenti, hogy másokkal sem.
Összességében tekintve:
A Baljós szitakötő egy prímán összetett Anne L. Green kötet. A zsáner kedvelőinek tökéletes kikapcsolódást nyújt, hiszen megvan benne minden, amire vágynak: egy kis romantika, egy csipet erotika és egy falatnyi bonyodalom megfűszerezve egy nagy adag fordulattal. A szerző önmagához hűen most is olyan mentális akadályokra mutat rá, amik a mindennapi életben is jelen vannak. Első körben foglalkozik azzal, milyen hatással van az ember személyiségére, ha a régi sérelmeket képtelen letenni, így folyamatos gyújtózsinórként húzza maga után még a legboldogabb pillanatokban is. Emellett pedig még nagyobb hangsúlyt kap a bántalmazó magatartás témaköre, pontosabban az elszenvedő fél lelki traumája, amely sok esetben már önpusztító hajlamokat is a felszínre hoz. Ez az ördögi kör az, amiről egyszerűen nem lehet elég szót ejteni, legyen az pszichológiai értekezés vagy szórakoztató irodalmi megjelenés. Anne L. Green a bántalmazott szemén keresztül mutatja be, milyen belső harcok jellemzik a mindennapok forgatagát egy ilyen élethelyzetben, s rámutat, mennyire fontos, hogy az ember megtalálja a megfelelő motivációt ahhoz, hogy ne hunyjon ki a szemében a csillogás és a lelkében az élni akarás.
Ha magam is elsősorban romantikus beállítottságú lennék, valamint nem lett volna ekkora disszonancia köztem és Jack között, akkor tökéletesen meg lennék elégedve. A történet még annak ellenére is érdekesnek hatott, hogy hamar megfejetettem a benne foglalt titkokat. Összességében kellemes szórakozást nyújtott, de el kell fogadnom, hogy ennek a regénynek én nem tartozom a célközönségébe. Minden esetre úgy érzem, hogy a folytatás már a számomra is okozhat némi megdöbbenést, elhozhat pár váratlan fordulatot, így biztosan kézbe fogom venni a Baljós menedék következő kötetét is.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Tanuld meg kinyitni a szíved, és élj a lehetőségekkel, amit az élet teremtett számodra."
"A sors időnként minden igyekeztünk ellenére könyörtelenül a padlóra küld. Az élet nem kiszámítható, nem logikus, nem igazságos, de ki kell hoznunk belőle, amit csak lehet."
"Amíg áldozatként tekintesz önmagadra, nem fogsz fejlődni."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése