![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCapdvNhsoqAPUCptHHomf-kKaxpJlLbAXt-EkTC9g8BgEGmkuKxKzs5EZn-9Ud4o3LUJ72azluDHpAZ7ndyNIqvRT4qS1O9SVjS-MLRpS-Evhrt_k5r0KV3COGMxLijmOMwchn_n8omlZ/s320/19532539_1594241827284702_288705093_o.png)
Ahhoz, hogy meglásd a lényeget, nem ítélkezned, hanem szeretned kell!
Bár Niko és Olivia ellentétes oldalon játszott, a sorsuk egyre inkább összefonódott. A kölcsönös vonzalom és a tragikus körülmények egymás felé sodorták őket. Hiába tudják mindketten, hogy a köztük lévő fellángolásnak nem lehet jövője, már nem a józan ész, hanem az érzelmeik irányítják őket. A legnagyobb küzdelmeket már nem az ellenfeleikkel, hanem a saját démonaikkal vívják.
Olivia lelke bosszúért kiált, melyhez az erejét Nikoból nyeri. Nikoról viszont mindennap lehull egy újabb álarc. Oliviára van szüksége ahhoz, hogy visszataláljon eredeti önmagához. A határok elmosódnak. Felvállalva az egymás iránt érzett szenvedélyt, beláthatatlan következmények áradata zúdul a nyakukba. Niko hiábavaló csatát vív saját múltjának elnyomásáért, egy új élet megteremtéséért. Rá kell döbbenniük, az elkövetett vétkeik elől nem menekülhetnek.
Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre nagyobb a kockázat is. Az ellenségeik pedig lesben állva várnak, hogy hibát kövessenek el…
Az Érzéki csábító a Csábító-sorozat második része. A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő legújabb, szenvedélyes és váratlan bonyodalmakkal teli modern kori romantikus történetében semmi nem az, aminek látszik. A történet a Végzetes csábító című kötetben folytatódik.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtmIBzcRkeXHg4-vKUv49FucqXFluSEBQcq9U-Fj6Ca8ib8fEwCkL318mmyAFBZN4gH5zPVdODPWDy5XE_FUyGtD_WFVl0acxNSvhKVWkXpnq3GncfZ-_NglW6g0nRw6sMf1Rw5CCFZeqn/s320/19532643_1594241807284704_1922953185_o.png)
Anne L. Green azon kevés magyar írók közé tartozik, akire felnézek. Felfoghatatlan mennyi érzelem, szenvedély és kreativitás szorult belé. Az pedig külön becsülendő, hogy tehetségét nem hagyja veszni: történetek születnek meg benne, melyeket szorgosan papírra vet. A romantikakedvelők nagy örömére.
Szinte már meg sem lehet két kézen számolni, hány könyve is jelent meg az elmúlt években. Noha a legtöbb azonos alapokra épül, mégis mindegyik egyedülálló a maga nemében.
Az elmúlt két év során magam is sorra vettem a történeteit. Az Arcátlan csábító, az írónő első trilógiájának első része, különösen közel került hozzám. Van benne valami új, valami meglepő, valami plusz, ami mélyen megragadott. Ezek után nem is volt kérdés, hogy a folytatásra is a lehető leghamarabb időt fogok szakítani. Nos, hát, mint ahogy lenni szokott, az Érzéki csábító sem került akkor sorra, mint amikor én szerettem volna, de ahogy a mondás is tartja: jobb később, mint soha. Így hát egy szép, tavaszi délutánon, mikor a fény pont a kedvenc olvasóhelyemre esett, boldogan vettem kézbe, hogy elmerüljek újra az Anne L. Green által megalkotott párhuzamos valóságban.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5NiiuOwSsESTVEmq0XW41ShQPDKs2vvEXREDq1WKUPZeALqFBPOsj6hxt88XvfXBv_IY53HH3rooeGYQTeyQAse2O9EbIjdxNGFZx3n3dKSuvc4L4fsWpM3ydYrY_uPAP90wY4z8qA69k/s320/20677075_1644861148889436_1852489588_o.png)
Az előző kötet egy nagyon katartikus ponton ért véget: Olivia egy szörnyű tragédia során elvesztette az általa legjobban szeretett családtagját: a testvérét. Ez a csattanó mély nyomot hagyott bennem. Nem csak az írótól számít meglepő fordulatnak - nagyon kevés könyvben találkozni hasonló lezárással. Személy szerint egyetlen egy, még csak hasonló típust sem tudnék hirtelen mondani. Megrengette a teljes világot, s az, amit sok-sok oldalon keresztül épített fel, hirtelen már nem is tűnt olyannyira fontosnak. Csak a gyász és a harag maradt. Boldogságnak, biztonságnak már nem maradt helye.
A történet innen folytatódik. Olivia teljesen kifordul önmagából. Nem tudja, hogyan kezelje a kialakult helyzetet, és teljesen átadja magát a sötét gondolatoknak. A szerző nagyon realisztikusan alkotta meg azt a fájdalmat, amit Olivia kénytelen átélni. Az elveszettség egy újabb lépcsőfokát mutatta be, mely a legfájóbbak között van számon tartva. Az öccse halála által a saját identitásának is elveszett egy része. A gyász lépcsőfokain haladva, lassan lépked előre. Ez egy új tapasztalat, s azt kívánom, bár sohasem kellett volna átélnie. Mert nem ezt érdemelte. A bosszú rossz tanácsadó, ahogy azt Niko is többször megjegyzi, ám egy összetört léleknek nagyon nehéz megmutatni újra a fényt, ami értelmet adhat a lényének. Olivia ezáltal egy teljesen új személyiséggel ruházza fel magát, amit mind a szereplőknek, mind az olvasónak el kell fogadnia. Már nem az a magabiztos nő, aki mindig is tudta, mi a helyes lépés. Nem, ennél már egyszerre kevesebb és sokkal több is.
De nem csak ő változott meg. Niko is a fejlődés útjára lépett, hiszen kettejük között egy elszakíthatatlannak látszó kötelék jött létre a #sohavégetnemérős fajtából. Lassan, szinte észrevétlenül kerültek egymás vonzáskörébe, s csak akkor eszméltek fel, mikor már a szív felülírja az ész szabályait. Nikonak sok mindennek meg kell küzdenie. Nem csak saját érzelmeit kell megismernie, hanem el kell döntenie, mi a fontosabb az életében. Nincs könnyű helyzetben, s noha nem könnyíti meg Olivia összetörtsége sem a dolgát, mégis úgy érzem, sokat lendített előre rajta, hiszen vész esetén az ember hamarabb felismeri a helyes utat, így Niko is képes volt eldönteni, mi az, amiről képtelen lemondani. Ám a döntések mindig következményekkel járnak, ami elől még egy szélhámos sem menekülhet. Minden ösztöne ellenére kell cselekednie, amely sokszor nehezebb, mint amilyennek tűnik. A régi beidegződések nem tűnnek el nyomtalanul.
Mindketten tévelyegnek, nem találják a saját útjukat. Csak abban biztosak, hogy együtt erősebbek, többek, mint külön-külön, ugyanakkor ez a tudat felemészti őket. A történet egyik fő mozgatórugója, hogy vajon képesek vagyunk a saját értékrendünket is felülbírálni ahhoz, hogy megtaláljuk a boldogságot, s hogy az, amiért feláldoznánk mindent valóban a szeretetet alapuló érzés-e. Olivia és Niko két különböző röppályán mozognak. A kérdés az, képesek-e összehangolni a mozgásukat anélkül, hogy összeütköznének. A döntéseik meghozatalát egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetük. Folyamatosan újabb és újabb ingerek érik őket, melyek legtöbbször egy új nézőponttal szolgálnak a számukra, így a meggyőződésük nem alkot konstans egyensúlyt: a mérleg mindig kibillen valamelyik oldalra. Meglepő, hogy egyetlen érzés hány dologra van kihatással, s milyen pillangó effektust tud elindítani.
Az Érzéki csábító teljesen hű a nevéhez. Talán ez eddig a legtöbb forró helyzetet tartalmazó könyv. Az aktusok, légyottok részletesen ki lettek fejtve, nem sokat bízott az író az olvasó fantáziájára. Magamat is meglepve, ez a dolog egyáltalán nem zavart. Tudtam, hogy egy erotikus könyv van a kezemben, s a cím is erőteljesen sejtette, mire lehet számítani, így teljes mértékben helyénvalónak éreztem, hogy minden helyzetben képesek voltak egymásnak esni. Ismétlem: minden helyzetben.
Tudjátok, nagyon nehéz helyzetben vagyok most. Itt van ez a könyv, amit, ha objektíven szemlélek, akkor a fenti véleményen vagyok. A szereplők szinte minden lépését megértettem, logikusnak találtam az eseményeket, az érzéseket és reakciókat. Átéreztem a mögöttes tartalom mélységét. Látom a tapasztalt kezet, amely magabiztosan vezeti a sorokat. Szinte minden ponton úgy érzem, hogy ennek így kellett lennie. Elsőnek úgy gondoltam, hogy egy teljesen objektív véleményt fogok alkotni a könyvről, mert be kell ismernem: nem erősítem a célközönség táborát, s emiatt végképp nem fogok ítélkezni, hiszen minden megvan benne, amire az erotikus-romantikus, kikapcsolódást kereső könyvrajongó keres. Anne L. Green teljes mértékben hozza a saját stílusát, a lélegző lapokon megelevenedik a történet. De az utolsó oldalak miatt meggondoltam magam. Nem tudok elmenni ezen könyv mellett úgy, hogy ne jegyezzem meg, hogy a vége mindent, amiért eddig küzdöttünk, aláás. Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű a befejezés, lesz még egy plusz csavar, amire nem számítunk, de a leírtakat nem tudom összeegyeztetni az előtte lévő párszáz oldallal. Számomra teljesen hiteltelenné tette Olivia karakterét. Ez már az a pont volt, mikor már egy apró szilánk sem marad meg önmagából. A teljes személyiségét elvesztette. S noha nem tartozott eddig sem a kedvenc karaktereim közé, ezzel végképp kiesett a körből. Pedig előtte is már voltak olyan húzásai, ami miatt legszívesebben megajándékoztam volna egy-két anyai pofonnal, de a végső mindent vitt. Az én szememben leírta magát, egyetlen mondata miatt. Megértem, miért tette, egyértelmű, milyen döntés áll a lépései mögött, de ezzel úgy érzem, elhagyta azt, ami emberré teszi: a gerincét. Sajnálom. Túllépte az én határvonalamat. S ezzel az eddigi értő hozzáállásomat letépve rólam átléptetett velem egy olyan határt, amire nem hittem volna, hogy képes: az érzéseimet az objektivitás fölé helyezve engem is megtört. Magamban is csalódtam.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4LnMjMWjjmd7JnC_IoNJCwP4N8qi409bfRYlK6akkA3AJwKu0gFp_7IsgyMtGukUUvhXM1EERgi-E3VV6ApAqInvX8U-du_e8rbJPGM9KdlxMC5_fXltG4id2WdhcIhiz7_6Egawuw3NQ/s320/19495945_1594241863951365_110343926_o.png)
Sosem volt még egy értékelést sem ilyen nehéz megírnom. Rengeteget gondolkodtam a könyvön, még bőven azután is, hogy letettem. Elolvastam másik hármat, de még mindig csak ez járt a fejemben. Olyan kettősség keletkezett bennem, ami lassan elkezdett felőrölni, s egészen addig rágott belülről, míg el nem kezdtem leírni a gondolataimat. Egyfelől azt kell, hogy mondjam - a legvégétől eltekintve - egy érzelmileg teljesen logikusan felépített történetet fogtam a kezemben, amelyben a belső bizonytalanságok általi folyton váltakozó döntések kerültek előtérbe, melyek az olvasó fejlődését is szolgálják, ha képes tanulni más helyzetéből. Egy szórakoztató, ugyanakkor lélekre ható történet, melyben a gyász, a fájdalom, az elveszettség és a szerelem, az érzékiség, illetve a biztonság érzete kapcsolódik szorosan össze. Másfelől pedig egy sokáig tartó, egymást - és az olvasó idegeit is - cafatokra szaggató macska-egér játék, aminek mozgatórugója a problémákat elfedő szexualitás, a végén egy akkora fricskával, aminek hatására az egyik szereplő iránt szánalmat, a másik iránt pedig megvetést éreztem.
Szívből remélem, hogy a harmadik rész hozza majd az első regény színvonalát, mert maga a sorozat igencsak ígéretesnek tűnt. Mindenesetre én hiszek az írónőben, s tudom, hogy képes megalkotni a tökéletes befejezést - még az olyan természettel rendelkezők számára is, mint jómagam.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUg8RyykLjxodExwI2rQmhCGA849QaO8lvXeVW6SHxNb1dW_wlj-s_Ds9QVS49uom9LykN0zWOm1M9H90ETrgH_PcES1kuC-Mtmfrm28_fMC1pRKXmPIZPh5BSCdXBe9G9BgcQVKqx2gUp/s320/19549354_1594241830618035_1613168533_o.png)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiidU79FxOzZNPs_yDzj9cEP8ttsGKoLVLaMEaljDJTPyP1MNtW43-NOQ5D_q-dFaSM_fJaTw1YSLxGiLrrhoX2yrs4NcbgWuKaPCDXWodGwZ_X78T-KM8XDLuEYb4qsUYft4XEbjsObCM3/s1600/15782338_386253175053856_1917452804_n.png)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiidU79FxOzZNPs_yDzj9cEP8ttsGKoLVLaMEaljDJTPyP1MNtW43-NOQ5D_q-dFaSM_fJaTw1YSLxGiLrrhoX2yrs4NcbgWuKaPCDXWodGwZ_X78T-KM8XDLuEYb4qsUYft4XEbjsObCM3/s1600/15782338_386253175053856_1917452804_n.png)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiidU79FxOzZNPs_yDzj9cEP8ttsGKoLVLaMEaljDJTPyP1MNtW43-NOQ5D_q-dFaSM_fJaTw1YSLxGiLrrhoX2yrs4NcbgWuKaPCDXWodGwZ_X78T-KM8XDLuEYb4qsUYft4XEbjsObCM3/s1600/15782338_386253175053856_1917452804_n.png)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGYvxnokHVYAmkf3g6Sb332IoTQnEn3a6Y0QJ4Ke7y8lMbvttzHXZMO-VBkwhh-OJG8GuXX6YwJRArgm_DpaXuSBQddLxjrOTLoedSJkCrVjinq0LR6yanOqDKcGulmKeHKMLAzi1JQadU/s1600/15782820_386257068386800_531977757_n.png)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWZRGZvc7Vm9GAM-eYWksnOWGHyBrbDpa2BIsR4T-fwyAQhkyNRoEEenSf-OyK685aHFMhIvRQT6-a5_VnU71ksk6okoARZGUz8IMB_a9OA3myNf52Ihr6mhaJ3b5Luy8LY3uvKzASROaV/s1600/15782820_386257068386800_531977757_n.png)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAOeDY4wIDE7QE5KZhRHTxM2BZ3NXAnYjkI3PQWBiRmKS_HORQEwqM3Up38IzmLkdBWpXXQIVtrJxBJRaJGYS_hHk1VraQwrCeDMwEWIHU7gT1YvCohQgvxKo-Rt5ygc019T2xjs-2VwWw/s320/19451894_1594241823951369_1910209465_o.png)
"A bosszú a legveszedelmesebb érzelem. Hajlamos megváltoztatni az ember jellemét."
"Szeretet nélkül a vágyakozás is csak állatias ösztön."
"Az emberek itt rontják el, nem a jövővel kellene foglalkozniuk. A jelenben kellene megvalósítaniuk az álmaikat."
"Egy emberben két személyiség él. Az egyik jó, a másik gonosz, és amelyiket tápláljuk, amelyiket életben akarjuk tartani, az lesz az erősebb."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése