Gombos Tünde: Pataki Emma naplója

Tényleg ​azt hitted, hogy kamasznak lenni könnyű?

Bár a tizenöt éves Pataki Emma élete igen távol áll a tökéletestől, hiszen anya nélkül kell felnőnie alkoholista apukája és nagymamája szigorú kontrollja alatt, ő mégis megpróbálja élni a tinik szokásos mindennapjait. Bulizik a barátaival, mindent megbeszél bölcs barátnőjével és még szerelmes is az elbűvölő mosolyú osztálytársába. Az eszes kaposvári lány ügyesen lavíroz az ellentmondást nem tűrő apa elvárásai és a barátok napról napra féktelenebbé váló kicsapongásai között. Az élet azonban nem tűri sokáig ezt a törékeny egyensúlyt, szemberohan Emmával, hogy minél hamarabb gördíthessen elé megoldhatatlannak tűnő nehézségeket. A méretes akadályok között botladozó lány mindinkább kétségbeesik, és kérdéses, hogy sikerülhet-e átverekednie magát az őt elgáncsolni látszó problémákon.

Vajon meg tud birkózni Emma az emberfeletti erőt kívánó kihívásokkal? Képes helytállni és felnőttként viselkedni olyan helyzetekben, amik még sok valódi felnőttnek is feladnák a leckét? És vajon rájön, hogy milyen súlyos titkot rejteget előle a családja?

Téli Összefoglaló - Havas kedvencek

Sziasztok!

Elérkezett a március, tehát hivatalosan is beköszöntött a tavasz - noha erről az időjárásnak úgy néz ki, hogy senki nem szólt. De töretlen lelkesedéssel várom a jobb időt, a nyíló virágokat!

Az elmúlt három hónap számomra nem a téli depresszióról és a búskomorságról szólt, de nem ám! Pont ellenkezőleg, hiszen csodálatos volt a táj, ahogy a hó finoman belepte. Imádtam a munkába hóesésben menni. Ilyenkor a világ teljesen megváltozik, s az emberek is.

Az olvasmánylistám is rengeteg könyvvel bővült, s több maradandó élményt is szereztem. Ezekről szeretnék nektek egy kicsit mesélni, de előtte nézzük a számokat:

Az első Oscar-díjam

 Kedves Jelenlevők!

Nem is tudom, hol kezdjem. Teljes meglepetésként ért ez a díj, hiszen nem is tudtam arról sem, hogy jelöltek a 2018-as év Oscar-díjakért folytatott versenyben egy kategóriában. Beszéddel nem készültem, de megpróbálom a legtöbbet kihozni ebből a lehetőségből, s önmagamból.

Azt hiszem az ilyen köszönőket mindig a támogatók felsorolásával szokták kezdeni, szóval ezennel szeretném megköszönni minden lelkes kis olvasómnak, hogy magamnak tudhatom ezt a csodás pozíciót. Ezen felül köszönöm a családomnak, akik előbb támogatták az olvasást, mint a tévézést. Köszönöm, hogy nem vették észre, mikor tanulás helyett is a könyvtári könyveket bújtam. Köszönöm a középiskolás osztálytársaimnak, hogy megosztották velem a legutóbb tapasztalt élményeiket, s lehetővé tették, hogy én is átéljem a kalandokat. Köszönöm a barátaimnak, hogy sosem haragudtak meg, ha pár percnyi szünetet kértem, hogy még az adott fejezetet be tudjam fejezni. S köszönöm a munkatársaimnak, akik nem néznek rám kérdő tekintettel, mikor reggel könyvvel a kezembe állítok be dolgozni, majd az egész napos könyvtapizást megszakítva ebéd szünetben folytatom az olvasást. Köszönöm a buszmegállóban mellettem álló idegeneknek is, hogy egy percre sem zavarnak meg, s meg sem próbálnak kizökkenteni a könyves-függőségemből még utazás közben sem. S köszönöm a páromnak, aki hősiesen cipeli utánam egyik albérletből a másikba a tetemes gyűjteményemet, s hogy minden nap összeszedi helyettem is a lakás különböző pontjain széthagyott köteteket. S köszönöm drága Viola Gina Veronikának, aki örök időkre lestoppolta az "egyetlen Nyuszifülem" becenevet.

Ezenkívül köszönettel tartozom annak, aki először rájött, hogyan lehet hasznosítani a kávébabot. Sok átolvasott éjszakát köszönhetek a szarvasi kotyogós kávéfőző gyárnak és a Nescafé-nak egyaránt. Ha egyet kérhetek: sose hagyjátok abba a kókuszos 3 in 1 forgalmazását! S köszönöm az energiaital gyártóknak is, hogy egy-egy unalmasabb epizódon átsegítettek. Köszönöm a Milkának és a Bocinak, hogy örök támogatóként jelen vannak.

S szeretném megköszönni a kiadóknak is, akik ezt a sok csodálatos alkotást eljuttatják hozzánk! Köszönöm a kedvenceimnek, hogy ennyire segítőkészek, s bármikor fordulhatok feléjük egy kis információért. 

Köszönöm az íróknak, hogy sosem fogy el a fantáziájuk, s minden nap újabb alkotáson törik a fejüket, hogy kielégíthessem a szellemi szükségleteimet. 

Az évek során több száz könyvet olvastam el, s a javára azért emlékszem is. A blogom nagy segítség is, hiszen bármikor visszaolvashatom, milyen benyomást tett rám egy-egy alkotás. Néha fogom a fejem, hogy milyen bután fogalmaztam, mennyire kezdetlegesek az első bejegyzések, de máskor csak dagad a mellem, ha sikerül szavakban visszaadnom a gondolataimat. Úgy hiszem, sokat dolgoztam azért, hogy ezt a díjat elnyerhessem, de álmaimban sem gondoltam, hogy én tudhatom majd 2018-ban a No. 1. Könyvmoly titulust. Köszönöm még egyszer a lehetőséget! S köszönöm, hogy mostmár fizikai kivetülései is van az álmaimnak!

 S kedves látogatóim, készüljetek: ha otthonomba betértek, az első, amit az arcotokba nyomok, az én kis Könyvmoly Oscar-díjam lesz! (Mint Leonard az Agymenőkben, a kis fizika kupájával.)

Köszönöm ezt a csodás születésnapi ajándékot Gina, ezt sosem fogja, semmi sem überelni! Nem, még a rózsaszín nyuszis toll sem! :)

 

Jill Santopolo: A ​fény, amit elvesztettünk

Két ​élet. Két szerelem. Egy választás. 

Ő ihlette meg elsőként, ő indította meg és értette meg igazán. Ő lesz-e az utolsó is? 

Lucy az életét megváltoztató döntés előtt áll. De mielőtt megtehetné, elölről kell elmesélnie a történetét, a közös történetüket. 

Lucy és Gabe 2001. szeptember 11-én ismerkednek meg New York-ban, ahol végzősök a Columbia Egyetemen. Az a nap mindkettőjük életét örökre megváltoztatja. Együtt döntik el, hogy azt szeretnék, ha az életük jelentene valamit, igazán számítana. Amikor egy évvel később megint találkoznak, mintha a sors akarná, hogy talán egymásban találják meg az élet értelmét. De aztán Gabe fotós-újságíró lesz a Közép-Keleten, Lucyt pedig New York-hoz köti a munkája. A következő tizenhárom évben közös útjuk álmokon, vágyakon, féltékenykedéseken, megcsalásokon vezet el végül a szerelemig. A sors sodorta-e egymáshoz őket? És az ő döntésük tartja-e távol őket egymástól? Hiába választják el kontinensek őket, mindig van helyük egymás szívében.

Jill Santopolo egyedülálló első regénye egy szerelmi történet, ami Lucy és Gabe életét követi nyomon. Az ikertornyok tragédiája megváltoztatja és árnyékba borítja az életüket. Hogy tudják összeegyeztetni a szenvedélyt és a biztonságot, az álmokat és a valóságot? Gyönyörű romantikus regény az első szerelem elpusztíthatatlan erejéről.

Sarah Dessen: Tökéletes

Jason tökéletes. A zárkózott, maximalista Macy is az akar lenni, ezért jár a fiúval. De létezik-e tökéletes ember, és egyáltalán jó-e hibátlannak lenni? Macy sokáig úgy érzi, a válasz igen. Ezen a nyáron azonban megismerkedik egy egyáltalán nem tökéletes csapattal: a Wish partiszervíz fiatal munkatársaival. Ez a barátság és az új szerelem a büntetett előéletű, de jóravaló és művészi hajlammal megáldott Wesszel felszabadítja, boldogabbá teszi, s átértékelteti a lánnyal egész addigi életét, kapcsolatát „tökéletes” édesanyjával. Végre elkezdheti feldolgozni imádott apja halálát is, amiért alaptalanul felelősnek érzi magát.

Márciusi Olvasmánytervek

Gondolatok a plagizálásról

Egymás Szemében | Március

Sziasztok!

Remélem, még emlékszetek a projektünkre, mely az Egymás Szemében nevet viseli. Ez a kezdeményezés pár könyves blogger összefogásával jött létre, s a célja a komfortzónáink kibővítése, illetve az ismeretszerzés.

Az első hónapban különböző szépirodalmi alkotásokat vettünk górcső alá. Úgy érzem, mindegyikünk nevében kijelenthetem, hogy sikeres volt az első kör. Olyan könyveket olvastunk el, amiket magunktól valószínűleg nem vettünk volna le a polcról - s így akaratlanul is megfosztottuk volna magunkat attól az élménytől, amit nyújtottak.

Sarah Pinborough: 13 perc

13 percig halott voltam.

Nem emlékszem, hogyan kerültem a jeges vízbe, de valamiben biztos vagyok – nem baleset történt és nem akartam megölni magamat.

Azt mondják, tartsd közel a barátaidat, az ellenségeidet pedig még közelebb. De egy tinédzser lány nehezen tesz különbséget a kettő között…

A 13 perc megragadó YA pszichológiai thriller Sarah Pinboroughtól – emberekről, félelmekről, manipulációról és az igazság erejéről. A könyv szerzőjét a magyar közönség a Ne higgy a szemének! című pszichológiai thriller kapcsán ismerhette meg.

W. Bruce Cameron: Egy kutya hazatér

Lucas Ray teljesen megdöbben, amikor az út túloldalán álló, elhagyatott épületből egy imádnivaló kiskutyus is előkerül, akivel azonnal egymásra találnak. Bár a házban, ahol depressziótól szenvedő, veterán édesanyjával él, tilos kutyát tartani, Lucas nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy hazavigye Bellát.

Bella megmagyarázhatatlan módon vonzódik Lucashoz, még akkor is, ha nem érti, mi szükség bizonyos játékokra, például a Nincs Ugatásra. Mivel a kutyát egyre nehezebb rejtegetnie a szomszédok elől, Lucas a munkahelyére, a Veterán Kórházba csempészi be. Bella itt azoknak tud örömet és megnyugvást okozni, akiknek a leginkább szükségük van rá.

Mivel Denverben tilos pitbullt tartani, az állatvédelmi felügyelet magával viszi Bellát, és Lucasnak nem marad más választása, mint hogy nevelőcsaládhoz küldje a kutyáját, amíg rá nem jön, mit tegyen. Azonban Bella, akit megvisel az elválás, nem hajlandó addig várni. Hiába áll közé és az embere közé a hatszázötven kilométernyi, veszélyes coloradói vadon, egy lehetetlennek tűnő és feledhetetlen kalandra indul hazáig.