A családomban mindenki gyilkos. Néhányan – az eszelősebbek – többször is öltek már. Tudom, hogy ez így elég drámaian hangzik és előítéleteket szülhet, de hidd el, nem vagyunk rossz emberek. Vagy legalábbis nem mindannyian.
Engem Ernest Cunninghamnak hívnak, de nyugodtan szólíts Ernnek vagy Ernie-nek. És igen, bárcsak végezhettem volna azzal a nyomorulttal, aki kitalálta, hogy a nagy családi összejövetelünk egy síparadicsomban legyen, mert akkor most nem ragadtunk volna itt egy haláleset miatt, amihez esküszöm, semmi közöm nincs.
De ennél ez egy hosszabb történet. Remélem, van időd meghallgatni.
A családomban mindenki gyilkos Agatha Christie és Arthur Conan Doyle találkozása a Tőrbe ejtve-filmekkel és A csütörtöki nyomozóklubbal. Ördögien csavaros történet, ami a klasszikus krimik szabályrendszerét tiszteletben tartva nyújt valami felejthetetlenül újat. Az ausztrál Benjamin Stevenson rendkívül eredeti és humorban bővelkedő műve hazája egyik legnépszerűbb megjelenése volt tavaly: vezette az eladási listákat, és nem meglepő módon az HBO jelentkezett be a megfilmesítési jogokért.
Az idei évben igencsak büszke vagyok magamra. Év elején megfogadtam, hogy a várólistámnak nemcsak a végéről, hanem az elejéről is szemezgetek, mivel vannak olyan “beragadó” kötetek a polcomon, amiket a mai napig nagy érdeklődéssel forgatnék, de mégis valahogy már több éve rajtam van ez az érzés és sosem jutok el hozzájuk. Igazi gyöngyszemekre bukkantam a kalandozásaim közepette. Ilyen például Benjamin Stevenson A családomban mindenki gyilkos című kötete is.
Ez a könyv igazi felüdülés volt azáltal, hogy a “régi rendszerhez” nyúl vissza – erre nagy hangsúlyt is fektet, hiszen már az elején felsorolja a szabályokat, amiknek meg fog felelni – de mindezt modern köntösben teszi. Elsőnek nem is tudtam hova rakni. Attól tartottam, hogy már a felvezetésben lelövi a sztorit, de úgy voltam vele, hogy a fene egye meg, akkor is elolvasom, mert már az első oldalon is megragadott a szerzői stílus.
Írástechnikában a szerző nagyon otthon van. Közvetlensége már a kezdetektől vitt előre magával. Nyaraláson forgattam, tökéletesen hozta a “most csak hátradőlök és élvezem, amit az élet kínál” érzést. Oké, ezzel a karakterek kevésbé értenének egyet, mivel azért rendesen megcincálta őket az író. Ernest Cunningham és családja közel sem átlagos, mégis pont olyanok, mint bármely másik rokoni csoport. Ellentmondás egy mondaton belül? Abszolút, de mégis igaz, hiszen nem mondható el általánosságban, hogy minden ember gyilkos, de az igen, hogy mindenki úgy érzi, az ő balsorsa precedens helyzetet teremt. Mert mind tudjuk, hogy ahol a baj megjelenik, ott tuti hozza magával a teljes pereputtyát, hogy aztán minden a feje tetejére álljon. Na, hát itt is ez a szitu. Egy családi összeröffenésnek, egyben ünneplésnek induló esemény végül katasztrófába torkollik, amelyet nem is mindenki él túl. Viszont mindez olyan váratlan módon történik, hogy az olvasó hivatásos katasztrófaturistává avanzsál és hátradőlve élvezi az “ennél rosszabb már úgy sem lehet” mondat által kiváltott további szörnyűségeket.
Ezt a kötetet nem kell túl komolyan venni. Pont azért szórakoztató, mert azt hiszed, hogy a szerző tiszta lapokkal játszik, majd minden ellenérzés nélkül átver a palánkon. Mintha egy dumaszínházas előadáson ülnél, csak mondjuk 4D vetítésben. Elszórakoztat, de néha azért észbe kapsz, hogy itten bizony komoly nyomozás zajlik, jókedvnek helye nincs, szóval vizsgálódjunk tovább. Aztán újra egy kicsit belefekszel a sztoriba, s mivel nem illenek össze a kirakós darabjai, ezért inkább engeded, hadd menjen. A végére azért, ígérem, össze fog minden állni, sőt egy idő után már rájössz arra is, melyek azok a kétértelmű szituációk, amik által előrébb juthatsz, ha máshonnan figyeled. Ennek következtében a legvégére azért én is megérkeztem, a végső megoldást idő előtt kifundáltam, de végtelenül élveztem.
Bár boldog voltam, hogy egy könyvvel rövidült a TBR listám azáltal, hogy egy 2022 óta porosodó történetet elolvastam, de végül még ebben is hátrányosan érintett: ugyanis annyira élveztem, hogy a sorozat további három részét tettem várólistára. Szóval egyet előre... hármat hátra!
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"Eszembe jutott, amit anya mondott egyszer: az ősz esélyt ad a természetnek – és nekünk is –, hogy elengedjük mindazt, ami visszatart."
"– Az én időmben nem volt internet – mondta. – Menni kellett. Piacokra, gazdákhoz. Beszélni velük. Ez is a munka része.- Belekortyolt a teájába, aztán hozzátette:- Igy születnek a legjobb kapcsolatok. És ha a saját szemeddel látod, mit veszel, az egészen más."
A könyv adatai:
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés ideje: 2023. szeptember 26.
Terjedelem: 384 oldal
Terjedelem: 384 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése