Niitaabell Világa: M. L. Wang: Vér a fényes égbolton

Fülszöveg:

A mágia ipari utópiává formálta Tiran városát – de komoly árért cserébe. És most eljött a törlesztés ideje.

Sciona négyéves korában vesztette el a szüleit, ezért egész életében úgy érezte, hogy többet kell bizonyítania a diáktársainál. Az azóta eltelt húsz évben minden idejét és energiáját a mágia tanulmányozásának szentelte, azon eszelős vágytól hajtva, hogy teljesítse a lehetetlent, és ő legyen az első nő, akit felvesznek a Legfőbb Magisztrátusba. De amikor felküzdi magát a főmágusi rangra, rájön arra, hogy a valódi kihívások csak most várják. Ráadásul új kollégái hamar az értésére adják, hogy nem látják szívesen, és asszisztensként egy egyszerű takarítót osztanak be mellé.

Csakhogy sem Sciona, sem a többi mágus nem sejti, ki is az új segéd valójában. Thomil egykor nem takarító volt: a várost körülvevő mágikus határon túlról származik, egy nomád vadász törzsből. Tíz éve élte túl azt a veszélyes átkelést, amely a családját elpusztította. Most pedig, hogy egy főmágus mellett dolgozik, végre lehetősége nyílik megérteni azokat az erőket, amelyek elpusztították a törzsét, száműzték szülőföldjéről és a tiraniakat hatalmon tartották.

Ellentmondásokkal terhelt szövetségük során Sciona és Thomil egy olyan ősi titok nyomára bukkannak, amely örökre megváltoztathatja a mágiat – ha előbb bele nem pusztulnak. Sciona egész életét az igazság keresésének szentelte… de vajon mennyit ér egyetlen igazság, ha a civilizáció jövője a tét?

A történetről:

Dorka ajánlotta a figyelmembe M. L. Wang könyvét, ezért is fordultam végül az irányába nyitottan. Eredetileg nem terveztem olvasni, noha láttam, hogy jó éltetéseket kap, de valahogy nem éreztem vele azt a kapcsolódást, amire hallgatni szoktam. Ezért is mondom, hogy érdemes néha a megszokásokból kitörni és utat engedni az újnak, mert sosem tudhatjuk, mi vár ránk a biztonságos közegen túl. Minden esetre azt kell mondanom, hogy szegényebb lennék, ha nem olvastam volna el a Vér a fényes égbolton című történetet. Véleményem szerint rettentő sokat ad.

Nem is tudom, hol kezdjem. Nem is tudom, mit mondjak el erről a könyvről. Noha több, mint egy hónapja olvastam, teljesen a bőröm alá égett és még most is mélységesen átérzem az olvasás közben realizált érzelmi skálát. Eleinte csupán érdekesnek találtam, majd egyre több mindenben láttam görbe tükröt a korábbi, illetve a jelenlegi társadalmat illetően. A valósága egyre inkább elborzasztott, miközben képtelen voltam tartósan elszakadni a történettől. Hiába éreztem, mi fog történni, nem volt könnyebb, amikor bekövetkezett. Valahol az ember romantikus lelke mindig reménykedik egy túlidealizált fordulatban, egy optimális befejezésben, de aztán amikor ez valóban létrejön, csalódottá válik, mivel nem a realitás talaján mozog. A Vér a fényes égbolton esetén azonban a szerző mindvégig a földön marad és nem azt írja le, amit a klisés tömegtörténetek alapján az olvasó várna, hanem nyitott szemmel előrenézve rója tudatosan a sorokat - még akkor is, ha az nem azt hozza el, mint amire a nézőközönség vár.

Rengeteg fontos témát érint ez a regény, többek között a nők társadalmi elnyomását és megkülönböztetését, a különböző népcsoportok és rasszok közötti különbségeket, a politikából származó hatalom jogtalan gyakorlását, a vallási fanatizmust és még sorolhatnám. Nagyon sok mély gondolatot tartalmaz, amit tartósan magával visz az olvasó. Lassabb folyású, de nem vontatott. Teret enged a gondolatok kibontakozásának, ahogy a hibázásnak is. A jó fogalmát sajátosan értelmezi, de mégis helyénvalónak érzed. S mivel egykötetes regényről beszélünk, így a legvégén kapsz egy lezárást is, ami után te magad viheted csak tovább fejben a szereplők sorsát. Teljes egész, nem hiányos.

A mágiával egyedi módon foglalkozik. Szeretem, mikor ok-okozati összefüggések és általános fizikai ismeretek is megjelennek a lapokon. Jelen esetben a szerző abszolút használja az energiamegmaradás törvényét, amivel sokkal nagyobb hitelességet ér el, mintha csak azt mondaná, hogy van varázslat, fogadd el ennek a tényét. Evidens. Sőt, M. L. Wang ennél magasabb szintre emelte, tudományos oldalról közítette meg az egész misztikumot. Szinte úgy érzed, mintha valós disszertációk születnének meg a laborokban, amit a mi valóságunkra is ráhúzhatunk. Szeretem, mikor tudományos szempontból is megfelelően alátámasztott egy-egy világ.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen mértékben fogok kötődni ehhez a történethez, de mélyen megérintett. Szeretem az ilyen típusú olvasmányokat, amik nyomott hagynak a lelkemen.

Értékelés: