Az örök klasszikus egy csodaszép képeskönyvben, Quentin Gréban illusztrációival.
„Farkas apó a vadászösvényen szaglászott, zsákmányt keresett. Nesztelenül lépkedett. Hirtelen az az érzése támadt, hogy a bozótban meglapul valam
i. Közelebb hajolt, bekémlelt. Ragyogó szemű, rózsaszín állatkát pillantott meg. Nagyon is jól tudta mi az: egy emberkölyök…”
i. Közelebb hajolt, bekémlelt. Ragyogó szemű, rózsaszín állatkát pillantott meg. Nagyon is jól tudta mi az: egy emberkölyök…”
A szöveget Xavier Deutsch dolgozta át.
Rudyard Kipling elgondolását túlzás nélkül állíthatom, hogy mindenki ismeri. Ki könyvből, ki film alapján, van, aki előbb, mások utóbb, de nincs olyan ember, aki ne hallott volna már a farkasok között nevelkedett embergyerek történetéről. Gyerekkorom egyik meghatározó alakja volt Maugli, több feldolgozása is megvolt videón, nem győztem visszapörgetni a szalagot. A Manó Könyvek 2025-ös kiadványának forgatásakor az emlékeim között bolyongva ismerkedtem meg e történet írásos verziójával.
Véleményem szerint Maugli története sosem volt a mostani modern felfogásba beilleszthető gyerek tartalom. Az ő világa nincs túlidealizálva, valóban a Dzsungel törvényei érvényesülnek és nem a tündérmesék csodái. Lehet egy kiadvány bármennyire is gyönyörű, ezt a tézist nem szabad szem elől téveszteni. Ez a kötet nem hároméves gyermekek kezébe való. Persze, a képeket megnézhezi, Quentin Gréban munkája messze földön híres, de a leírás még nem az ő lelküknek megfelelő. Persze, minden gyermek más és más, de arra kérném a kedves szülőket, hogy jelen esetben olvassák el előre a teljes kötetet és mérlegeljék, hogy a csemetéjük megérett-e már hozzá. A Dzsungelben az élet és halál törvénye uralkodik. Ha te nem ölsz, téged ölnek meg és ez kőkeményen kicseng a lapokról.
Minden esetre senkit nem szeretnék eltántorítani e kötet forgatásától. Magam is hosszú éveket vártam arra, hogy a kezembe kerüljön és őszintén bevallva, mindeddig olyan kicsinyes okokból nem hoztam róla bemutatást, mert meg akartam magamnak tartani. Ennek a gondolatnak semmi értelme nincs, tudom jól, de mégis kellett pár hét, amit közösen töltök el e könyvvel, s csak ezt követően tártam fel a social media felületeken is.
Xavier Deutsch az eredeti művet néhány fejezetbe leredukálta anélkül, hogy a hatás elveszett volna. Érzékletes, gyakori nyomatékosítással alátámasztott mondandója melankolikus dallamok visszhangját keltik az olvasó lelkében. Egyszerű, de erőteljes szavakat használ, egyedi hangvétellel. A történet közel száz oldalon elevenedik meg a szemünk előtt. Mély részletekbe nem megy bele, de a főbb események határozottan jelen vannak. A szerző nem szépít, hanem a maga realisztikus módján mesél. Itt az állatok táplálkoznak és harc közben megsérülnek. A gyengét felfalja az erősebb. Tényszerű fogalmazásmódja végett valószínűleg nem akadnának fent rajta a kisebbek sem, de a halál témaköre mindvégig megül a lapok sarkán. Az illusztráció szinte lélegzik a történet mellett, néha olybá tűnt a szemem sarkából, mintha meg is mozdult volna.
Ez a kötet rettentő sokat jelent a számomra. Elmondható rólam, hogy gyűjtöm azokat a köteteket, amelyek Quentin Gréban illusztrációval vannak ellátva, de nemcsak ez mozgatott meg benne. Maugli története szívfájdító, teljesen összefacsarodik a lelkem, ahogy olvasom és sokat lehet tőle tanulni - még akkor is, ha a történetnek épp egy egyszerűbb kivitelezése van a kezünkben. A szerző érzékletessége abszolút kárpótolja a részletek hiányát. Nálam ez az a kategória, ami pont így jó, ahogy van.
A könyv adatai:
Kiadó: Manó Könyvek
Megjelenés ideje: 2017. október 11.
Terjedelem: 104 oldal
Terjedelem: 104 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése