Gubacs, a kis manó olyan kíváncsi, mint egy óvodás. Amikor csintalan varázslabdája elgurul, egyből a nyomába ered, és hipp-hopp az erdei állatok élőhelyén találja magát. Körbenéz a róka odújában, beles a görény fészkébe, útja során mindenkivel beszélget egy kicsit, így megannyi érdekességet megtud a harkályokról és az erdei baglyokról, a csíkos vadmalacokról, az őzekről, sünökről és a mókusokról is.
Tudtátok, hogy a borzok lábtörlőt készítenek a borzvár elé? És hogy a vízisikló gyakran mérgeskígyónak adja ki magát? És hogy a galacsinhajtó bogár a Tejút alapján is tud tájékozódni?
Ha nem, olvassátok el Mechler Anna legújabb sorozatának első részét, és Gubacs segítségével játszva tanulhattok az erdők lakóiról, amik Szert-Szabó Dorottya csodaszép illusztrációin elevenednek meg.
Nagyon szeretjük azokat a történeteket, ahol egy mesés történet keretén belül tud az ifjonc új ismereteket szerezni. Legyen szó az élővilágról vagy a minket körülvevő dolgokról, erre az egész család nyitott. Mechler Anna Gubacs és az erdei állatok című kötete is tökéletesen beleillik ebbe a kategóriába.
Mielőtt a felolvasó belemerülhetne a történetbe, már talál magának némi érdekességet, amin egy pillanatnál tovább időzik a szeme: a belső lapíven megjelennek azok az állatok, amelyekről a kötetben szó esik és egy-két rövid mondatban már néhány érdekesség is megfogalmazásra került mellettük. Ezek a skiccek megalapozzák a könyvvel való kapcsolatot.
A történet egy erdei kismanóról, Gubacsról szól, akitől elszökött a rakoncátlan labdája. A fák között bóklászva próbál a nyomára lelni, miközben megismerkedik az ott élő állatok sokszínűségével. Néhány elsőre ijesztőnek tűnik, de hamar felülemelkedik rajta a kíváncsiság és szóba elegyedik velük. Az állatok pedig bemutatkoznak és mesélnek kicsit magukról.
Ez a kis kötet végtelenül megnyerő. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire a családunkhoz fog nőni, s főleg nem ilyen sebességgel. Egy gyerkőc figyelmét könnyen megragadja az állatvilág, de ezt a kötetet még mi, felnőttek is kedves gondolatokkal a lelkünkben forgattuk. Számunkra nem hiányzott belőle a manó háttéranyagja. Amikor fejből mesélek a gyerkőcnek, akkor sem mondom el, mely nemzetség tagja volt az adott karakter és hogy milyen életutat járt be, ami az általam hirtelen kifundált szituációhoz vezetett. A kislányomnak sincs ezekre a töltelékekre szüksége, hiszen ő az adott pillanatban élve, csak élvezi a hallottakat. A labda pedig huncut, éppen elég ennyi ahhoz, hogy miért gurult el. Az ő világában még nem kell mindennek magyarázattal rendelkeznie. Természetesen nem vetettük volna meg, ha a könyv elején Gubacs is bemutatkozott volna, hiszen ez megadta volna a történet sémájának nulladik fokát, de enélkül is megvoltunk.
A könyvben található fejezetek rövidek, olyannyira, hogy esti mesének sosem álltunk meg egynél. Az állatok bemutatkozása érdekes és több olyan tény is van benne, amiről a gyerkőc még biztos nem hallott: például, hogy a harkály előszeretettel bontja meg a házak szigetelését is. Ugyanakkor alaposabb átnézést igényelt volna, mert mivel szivacs módjára szívják magukba az ismereteket, így nem engedhető meg egy pici hiba sem. A példa kedvéért: az őzsutának nincsen szarva (amiről a hírek szóltak, hormonális rendszer felborulásának eredménye), azzal az őzbak rendelkezik. Apróság, de fontos részlet. Ne adjunk teret a téves adatok rögzülésének. Szerencsére nincs benne túl sok pontatlanság.
Ezzel a mesekönyvvel véleményem szerint az a legnagyobb “probléma”, hogy rossz korosztályi besorolást kapott. Az ötévesek ennél már többre vágynak, mind hosszra, mind tartalomra. Náluk már valóban ott vannak a kérdések, a teljes történetet keretbe akarják látni. Azonban egy három-négyéves gyermeknek ez a kötet abszolút megfelel. Informatív, színes, tartalmas és abszolút kedves. Ismétlem magam: a teljes család megszerette Gubacsot, még a nagyszülők is azt mondták, hogy ez egy nagyon jó mesekönyv - de ez annak is köszönhető, hogy akkor talált ránk, amikor még a kislányom érettségi szintjének is megfelelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése