Dorián nem találja a helyét a világban. Nővére halála óta egész világa csupán saját rendetlen szobája, és a város piszkos falai, melyekre felfesti a bánatát. Sebeket ejt magán, mert a fájdalom az egyetlen vigasza, és próbálja túlélni a napokat egy olyan testben, melyben már nem érzi jól magát. Egyetlen dolog tartja még itt: a vágy, hogy valaki egyszer feltétel nélkül szeresse.
Zsófi egyetemistaként érkezik a városba, ami új kezdetet jelent számára. A csendes, szorongó lányt szülei egész életükben a széltől is óvták volna, kortársai viszont szüntelenül csúfolták. A szerelem reményébe kapaszkodik, abba, hogy rálel valakire, aki felfedezi benne az igazi szépséget. Aztán egy nap meglát egy falra festett angyalt egy épületen, és úgy érzi, mintha saját törékenysége tekintene vissza rá.
Életében először Zsófi fejest ugrik az ismeretlenbe. Üzenetet hagy a rejtélyes művésznek a festménynél. Dorián pedig válaszol. A két magányos fiatal testi és lelki sebei egyszerre taszítják és vonzzák őket egymáshoz. A kérdés csak az, vajon kialakulhat-e valami jelentőségteljes ott, ahol a fájdalom és a csalódás uralkodik?
Biró Kincső új regényének főszereplői félnek tartozni valakihez, miközben csillapíthatatlanul vágynak is rá; ebben a kortárs drámában a legmélyebb félelmeinkkel kell szembenéznünk.
A Medúzalány után nem tudtam azonnal kézbe venni az Üvegfiút. Biró Kincső írásai annál sokkal erőteljesebbek, minthogy csak úgy egymás után lehessen őket pörgetni. Igazából másba sem fogsz tudni bármely kötete után belekezdeni, mert az olvasottak megülik a gyomrod és a lelked egyaránt. Be kell dolgozni ahhoz, hogy tovább tudj utánuk lépni. A Medúzalány után meg is álltam néhány napra, majd elolvastam egy teljesen másfajta stílusú kiadványt, s csak ezt követően volt elég merszem ahhoz, hogy ráforduljak az Üvegfiúra.
Ebben a kötetben egy Dorián nevű fiút ismerhetünk meg, akin eluralkodott a gyász szeretett testvére elvesztését követően. A tragédiát megelőző időszakban is érték már olyan tartós fájdalmak, amelyek nyomot hagytak a lelkén, s ahhoz, hogy ezt el tudja viselni, Dorián nyomot hagy a testén. Önbántalmazó magatartásának háttere összetett. A másik főszereplő Zsófi. Egyetemista lány, aki szerető közegben, de elvárásokkal együtt cseperedett. Az ő keresztje az önbizalomhiányban rejlik. A kortársai verbális bántalmazásai erőteljes hatást gyakoroltak a személyiségére. E két fiatal a lehető legkülönbözőbb, mégis hasonlítanak egymásra. A kérdés csupán az, hogy segítségül szolgál a számukra a köztük kialakuló kapcsolat, vagy még mélyebbre taszítja őket.
Biró Kincső második könyve lágyabb, de egy cseppet sem könnyebb vagy elhanyagolhatóbb. A karakterek és a környezetük másfajta energiát árasztanak magukból. A szereplők önkifejezése a külső stílusjegyeiket illetően szintén kardinális részét képezik az egésznek. Dorián eszközként tekint a hajára, a ruházatára és a kiegészítőre, míg Zsófi leginkább álarcként és pajzsként hordja a különböző darabokat. Jelen esetben a szerző megmarad a valóság talaján, egy cseppnyi mágikus realizmust sem alkalmas, csupán a húsba maró realitást. A fiú karakterén keresztül olyan fájdalmakat és érzéseket tár fel, amiket az ember szégyell és sosem vallana be nagyközönség előtt. Ránézésre Zsófinak sokkal egyszerűbb dolga van, az ő sorsának tragédiája elbagatellizálható, ám valójában rengetegen küzdünk ugyanezzel a problémával és káros jellemformáló hatása miatt tartós személyiségtorzuláshoz vezethet, ha nem ismeri fel az ember időben és nem tesz ellene a megfelelő módon.
Ahogy az előző, úgy ez a történet sem szép. Fájdalmas és erőszakos, tele bántalmazással. Nem könnyű olvasni, főleg akkor, hogyha van valamiféle személyes tapasztalatod a leírtak kapcsán. De pont ebben rejlik a szerző ereje, hogy nem fél kimondani azt, amit mások sosem mernének. Nem szépíti és nem idealizálja egyik viselkedési formát sem, de nem is bagatellizálja el, mint ahogy a társadalmunk teszi. A történet már az első szótól kezdve egyértelmű, hogy milyen irányba tart. A szerző tökéletesen felépítette a lélektani ívét, csodálatos irodalmi képekkel támasztva alá. Az egész regény egy valóságos műalkotás.
Azonban egy ilyen történet megalkotása roppant nagy felelősséget ró a szerzőre. A lehető legnagyobb tisztelettel beszél több nagyon fontos betegségről és traumáról úgy, hogy azokat kellő alapossággal körüljárja, megfelelően felépíti, valamint valós medrében tartja. Az olvasó egy összetört üvegen keresztül, az első sorból nézheti végig az események alakulását, ami sajnos túlságosan gyakran vezet tragédiához. Mindemellett nem kínál valós megoldási lehetőségeket, hiszen ez nem az ő dolga. Rávezető nyomokat elhelyez a lapokon, néhány irányvonalat bemutat, de egy szóval sem mondja azt, hogy ezt vagy KELL tenni, ha ilyen szituáció áll fent. Tehát elmondható, hogy abszolút megfelelő érzékenységgel és profizmussal kezelte az általa feldolgozott témákat. Az aggodalmam viszont nem enyhül, ha arra gondolok, hogy e kötet milyen kezekbe kerülhet. Pont a tisztasága miatt előfordulhat, hogy az olvasó a saját élethelyzetéhez igazítva másfajta üzenetet vesz ki a sorokból - azt, ami a saját álláspontját is megerősíti. Emiatt szükségesnek érzem, hogy a könyv elejére kerüljön egy figyelmeztetést a tartalmat illetően, hogy mi volt vele a szerző célja és milyen hatásokat válthat ki.
Az Üvegfiú nyers őszinteségével fog letarolni. Borzasztóan fájdalmas történet, amely roppant erős megértést ad ahhoz, mi zajlik le egy önbántalmazó emberben – s ez még csak egyetlen téma, amit érint. Ahogy a Medúzalány, úgy ez a kötet sem való mindenki kezébe. Azoknak viszont, akik csak egy pillanatra is, de magára vagy bármely ismerősére ismernek a sorok között, húsbavágó tapasztalatot fognak szerezni.
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"Az életem elfolyik mellettem érzelmek és történések nélkül. Mintha egy sekély, lassan hömpőgő folyóban ácsorognék gumicsizmában. Hozzám sem ér a víz."
"A mesék hazudnak. Senki sem fogja megmenteni az üveggé változott fiút, aki nem emlékszik az anyai szeretetre. Az én apámat nem nyelte el a cethal, csak a gyász. Nincs jogom ellopni egyetlen kívánságot sem a Kék Tündértől. De ha mégis megtehetném, azt kívánnám, hogy valaki feltétel nélkül szeressen."
A könyv adatai:
Kiadó: Magnólia kiadó
Megjelenés ideje: 2026. augusztus 18.
Terjedelem: 384 oldal
Terjedelem: 384 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése