2023. május 9., kedd

Jessamine Chan: Jó ​anyák iskolája

Fülszöveg:

Frida Liu nem boldogul. Munkahelyi előmenetele nem méltó azokhoz az áldozatokhoz, amelyeket kínai bevándorló szülei hoztak érte. Férjét nem tudja rávenni, hogy szakítson fiatalabb szeretőjével. Frida csak az anya-lánya kapcsolatban tud kiteljesedni, hozni a tőle elvárt tökéletességet. Lehet, hogy a lányán kívül nincs senkije, de neki így is megfelel.

De aztán egyszer nagyon rossz napja van. Az állam rajta tartja a szemét az olyan anyákon, mint Frida. Akik a telefonjukat nyomogatják, miközben a gyereket baleset éri a játszótéren, akik hagyják, hogy a gyerek egyedül menjen haza. Elég egy pillanatnyi kihagyás, máris állami hivatalnokok sokasága fog dönteni arról, Fridát is alá kell-e vetni a Nagy Testvér-jellegű intézmény programjának, amely megállapítja, elég odaadó-e a szóbanforgó anya.

Fridának szembe kell nézni azzal: elvehetik tőle a lányát. És be kell bizonyítania: a rossz anya is jó útra térhet. Megtanulhatja, hogyan legyen jó.

A történetről:

2021 decembere sorsdöntő volt számomra, mivel akkor született meg a kislányom és akkor változott az általános társadalmi státuszom is: immáron az anyák közé sorolnak elsősorban. Az elmúlt közel másfél év alatt rengeteg tapasztalatot szereztem, mint a gyerekgondozás és nevelés témakörében, mind az irányomba támasztott elvárásokat tekintve. Utóbbi esetén nem egyszer lepődtem meg, hogy még az utcán sétáló, számomra teljesen ismeretlen emberek is feljogosítva érzik magukat arra, hogy beleszóljanak a dolgaimba és kéretlen tanácsokkal lássanak el, valamint tapintatlan kérdésekkel bombázzanak. Mindemellett én sem vagyok szent, a környezetemben lévő többi anyát szemlélve, valamint a releváns híreket olvasva bennem is megfogalmazódnak bizonyos gondolatok, ám az a különbség, hogy én nem osztom kéretlen a meglátásaimat. Ezen tapasztalatokkal a zsebemben végtelenül érdekesnek találtam Jessamine Chan könyvének, a Jó anyák iskolája című regény témáját, így nem voltam rest megragadni a lehetőséget, és a megjelenést követően hamar kézbe is vettem.
A történet alapjául egy igencsak bicskanyitogató esemény szolgál: a regény főszereplője, Frida, a tizennyolc hónapos lányát több órára egyedül hagyta a lakásában. Végül egy szomszédja a tartós sírást hallva kihívta a hatóságokat, akik azonnal intézkedtek. Frida úgy tekint erre, hogy rossz napja volt és amúgy sem történt tragédia, ám hamar be kell látnia, hogy a tette előre nem látott, súlyos következményt von maga után. A CPS, vagyis a helyi gyermekvédelmi felügyelet jelentései alapján jelen pillanatban nem tudja kielégíteni Harriet igényeit, ezért, ha esélyt akar arra, hogy visszaszerezze a gyermekének a láthatósági jogát, sikeresen el kell végeznie egy programot, amely során megtanítják, milyen egy jó anya. Így kerül a Jó anyák iskolájába.
A regényt három részre lehet osztani. Az elsőben a szerző elénk tárja a kiváltó eseményt, a körülményeket és a döntés meghozatalának folyamatát. A másodikban az olvasó megismeri, hogyan működik a program, s maga is végigköveti Frida tanulmányait. A harmadikban pedig az iskola elvégzését követő tárgyalás eredménye és annak hatásai ismerszenek meg. Mindegyik egység sajátos érzésvilággal rendelkezik, így a teljes regény széles skálán mozogva vált ki reakciót az olvasóból, a dühtől kezdve a kétségbeesésig mindent. Ez egy fokozott megterhelést jelent, így azt ajánlom, hogy valamennyire vértezzük fel előre magunkat: nyugodt és befogadó lelkiállapotban a legideálisabb elkezdeni a történetet, szem előtt tartva, hogy ez nem egy gyors utazás lesz. Nekem olvasás közben többször meg kellett állnom, venni pár mély lélegzetet vagy éppen szükségem volt egy rövidebb-hosszabb szünetre, mert annyi minden keringett bennem az olvasottak kapcsán, hogy elengedhetetlen volt a rendszerezésre és átgondolásra szánt idő. Enélkül csak utat engedtem volna az érzelmeimnek, ami minden lényegi részt elmosott volna. Mivel az én kislányom közel egyidős Harriettel, valamint magam is nap mint nap megtapasztalom, mit jelent egy-két óra alvással működni, így még erősebben munkálkodott bennem az elítélés Frida tette irányába. Egyfelől képes vagyok megérteni, átérezni, min ment keresztül épp az adott pillanatban, mikor rácsukta a gyerekre az ajtót, másfelől nem tudom elfogadni a cselekedetet, hiszen felelősséggel tartozik a lánya iránt, akármilyen rossz napja is van – ez ellen nincs elfogadható kifogás.
Szóval egy jó nagy adag indulattal és ellenszenvvel a zsebemben fordultam Frida irányába. Ezen érzések mértéke olvasás közben folyamatosan változott, mert az anya felmentése valóban nem lenne megfelelő tett véleményem szerint sem, de az ezt követő események és következmények súlyosabbnak hatnak, mint amit normál keretek között életre lehetne hívni. Embertelen, ahogy bizonyítania kellett volna, hogy milyen anya és nő. Az egész történetben azt hangsúlyozzák, hogy a kiskorúak érdekeit nézik, s ez alapján működik a megreformált CPS, ám valójában ez minden, csak nem gyerekközpontú hozzáállás. Bevallom, az elején és a végén is többször megeredtek a könnyeim, több jelenet is mélyen felzaklatott.
A regény második része folyamatosan disszonáns érzéssel töltött el. Ha csak a kötelezően kiszabott program tárgyilagos megfogalmazását vesszük figyelembe, tehát magát a tanmenetrendet, akkor még a leginkább ágállóknak is el kell ismerniük, hogy maga az elv jó irányt mutat. Ténylegesen a gyermekek gondozása, megóvása a fő cél, s hogy olyan érzésvilággal engedjék útjára az anyát, amely által megfelel az alapvető kritériumoknak ezen „szakmában”. Tudnia kell, hogyan lássa el a gyerekét, miként viszonyuljon hozzá, hogyan kommunikáljon vele, milyen cselekedetek nem megengedettek – gondolok itt például a testi fenyítésre -, és egyéb fontos területek is érintve vannak. De ahogy az élet más területein is, ebben az esetben sem lehet papírforma szerint létezni és elvégezni a feladatokat. A program nem veszi figyelembe az egyén létjogosultságát, sem az anya sem a gyermek sajátosságait. Minden levegővételnek a módját levezették és elvárás, hogy aszerint működjenek, de mind jól tudjuk, hogy az ember természeténél fogva nem erre hivatott. Nem lehet a személyiséget leradírozni, hogy aztán tankönyv szerint felépítsék; s akkor az egyéb szükségletekről nem is beszélve. Így bár valóban tiszta céllal rendelkezik, a kivitelezés miatt teljesen megbukott. Az iskola által bevetett eszközök pedig végképp hátborzongatóak: a gyerekek esetén válik leginkább élessé ez az ellentét. Hasogató szívvel olvastam a jeleneteket, s ehhez hozzátéve Frida sajátos tapasztalatait és belső monológjait, még kevésbé tudtam jó érzésekkel eltelni. Nehéz és fájdalmas, tele negatív emóciókkal, amik az egész megalkotott világ szürrealitását csak még inkább nyomatékosítják, főleg, hogy nap mint nap mennek a saját maguk által megfogalmazott elveknek is ellen. Ezt figyelembe véve nem csodálom az anyák általános hangulatát és a teljesítményét, ugyanakkor ebben is éreztem némi belső ellentétet. Tény, hogy mindannyian azért kerültek ide, mert a CPS úgy véli, nem képesek a gyermeküket felelősségteljesen ellátni, felnevelni és megvédeni. Tudják, hogy csak akkor kaphatják vissza a korábbi életük kifakított lenyomatát, ha sikeresen teljesítenek, mégis a legtöbbször úgy éreztem, hogy ténylegesen önmagukat hátráltatják. Az intézmény valóban minden ponton nehezítette a feladatukat és ember legyen a talpán, aki ezt mentálisan képes sérülés nélkül véghez vinni, de az esetek nagy százalékában nem ezt a célt tartották szem előtt. Olyanok voltak, mint a középiskolában azok a tanulók, akik éppen annyit tesznek le az asztalra, hogy meglegyen a kettes-hármas szint, mert egyszerűen mindent fontosabbnak tartottak a tanulásnál, így nem is fecséreltek rá időt, pedig tényleg gond nélkül tudtak volna teljesíteni, ha másként priorizálnak.
Valóban nehéz volt olvasni ezt a regényt, mert nagyon erős és nem egyezik az én értékrendemmel, de pont ezért a célját tökéletesen teljesíti. A mai társadalom olyan súlyokat pakol az anyákra, amiknek lehetetlen megfelelni. Bármit is tesznek, bizonyos nézőpontból úgy is lesznek olyanok, akik rossz anyáknak látják őket. Minden lélegzetvételüket górcső alá veszik és elítélik, még akkor is, ha sosem történt semmilyen negatív, következményekkel járó esemény sem az életükben, meg akkor is, ha teljesen átlagosak. Mert a mostani társadalmi rendszer teljesen el van torzulva, mind a külső szemlélődők, mind maguk az anyák által. A férfiak és nők közötti kettős mérce is megjelenik a regény lapjain, hiszen a háttérben ott van az apák iskolája is. A szerző erre elég direkt módon hívja fel a figyelmet. Trevor karaktere testesíti meg mindazt, ami a mostani morál elnéz a férfiaknak, de ha ezt a nő fejében fordulna meg, máris elítéltetne.
Jassemine Chan görbe tükröt állít az olvasó elé, csontig lehántva a húst, hogy a maga ijesztő és fájdalmas valóságában mutasson rá, mennyire nehéz a mai világban jó szülőnek lenni. Sajátos hangján megmutatja, hogy mennyire komplex ez a felelősségvállalás, hogy milyen mentális, testi és érzelmi jelenlét van minden egyes pillanatban. Frida története egy felkiáltás, amelyben azon anyák hangja tömörül, akik a saját életüknek és helyzeti körülményeiknek estek áldozatul, miközben ténylegesen próbáltak megfelelni és valóban anyai érzésekkel vannak eltelve. Akik megbotlottak, vétkeztek, elítéltettek. Akik a társadalom szerint rossz anyák, és meg kell tanulniuk, hogyan legyenek jók.


Szereplők: A regény főként a karaktereinek a negatív tulajdonságait hangsúlyozza, ám ez a körülményeket és az általános hangulatot tekintve egyáltalán nem meglepő. Különböző korú különböző élethelyzetben és rasszban lévő nőket sorakoztat fel, így igazán színes a paletta.
Történet: Az író már az első oldalakon bombát robbant, hiszen a regényalapjául szolgáló esemény máris felhergeli az olvasót és maga is úgy érzi, jogos, hogy Fridának bűnhődnie kell. Az ezt követő eseményfolyam során azonban valamennyire megenyhül az irányába, s a program ívén haladva egyre inkább megbotránkozik, míg a tetőpont megadja neki azt az érzelmi törést, amit már tudat alatt az elején is érez, s végül a lezárásban egy fájdalmas, de elfogadható pontot tesz a végére. Ezt figyelembe véve elmondható, hogy a regény jól felépített, húzza előre az olvasót, hiába rettenti el a tartalom.
Nyelvezet: Hétköznapi szóhasználat jellemzi. A gondolatok gyakran cirkulálnak benne, ahogy az adott helyzetek és lelki állapotok megkövetelik. A kisugárzása közönyös és negatívba hajló. Tökéletesen alátámasztja a mondandó súlyát és a történet irányvonalát.
Besorolás: Kortárs világirodalom, disztópia.
Esztétika: A könyv borítója meglepően semmitmondó. Eleinte nem is értettem. Nem kelti fel a figyelmet, nincs rajta semmi, ami odavonzaná a tekintetet, szinte közönyösnek mondható, ám a tartalom ismeretében már sokkal inkább érthető az általa képviselt minimalizmus. Jól tükrözi a regény lelkét.

Értékelés:

Kedvenc idézetek:


„Rossz anya vagyok, de megtanulom, hogyan legyek jó.”

" De hát nem kellene minden kisgyereknek természeténél fogva csüngenie a szülein? Elvégre teljes mértékben a gondviselőktől függ a túlélésük."

"Egy anya mindig türelmes. Mindig kedves és odaadó. Sosem hullik szét. Egy anya az ütköző a gyermeke és a kegyetlen valóság között."

"A tanácsadó szerint Frida elég intelligens ahhoz, hogy jó szülő legyen, de félő, hogy érzelmileg nem alkalmas a feladatra.
– De hát szülő vagyok. Harriet anyukája.
– De vajon Harrietnek is az az érdeke, hogy ön legyen az anyukája? – nézett rá a nő."

A könyv adatai:

Kiadó: 21. Század Kiadó
Megjelenés ideje: 2023. április 10.
Terjedelem: 368 oldal

A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése