Hányszor lehet beismerni, ha tévedtünk? Semmi sem az, aminek látszik, és még kevésbé az, aminek hisszük.
Lilla és Eszter barátok, ezer szállal kötődnek egymáshoz. Ám mi történik akkor, ha ugyanabba a férfiba szeretnek bele? A szenvedélyes, erős érzések sodrában marad hely a barátságuknak? És mit tesz Olivér ebben a helyzetben?
A különleges sodrású, szépirodalmi igényességű történet egy szerelmi háromszög krónikája, amit újra és újra elmesélnek a szereplők, és ahogy tovább szövik az emlékek fonalát, úgy lesz belőle valami teljesen más. Talán a bántalmazás regénye. Talán az árulások és megbocsátások könyve. Egy barátság története. A zene regénye. Vajon milyen új titkokra, árulásokra derül fény, míg szól a zene? Hogyan lesznek az árulókból elárultak, és vajon be lehet-e fejezni a végénél a dalt, vagy az egész folytatódni fog?
Istók Anna a kortárs szépirodalom sokszínű alkotója, aki hatalmas érzékenységgel ragadja meg a mindennapi élet sorshelyzeteit.
Fedezd fel, és tudd meg, mit jelent neked a története!
Az utóbbi években az eddig erős határokkal rendelkező komfortzónám elkezdett kibővülni és már nem esik nehezemre azon túl is tekinteni, így szerezve újabb és újabb tapasztalatokat. Már azoknak a regényeknek az irányába is tudok érdeklődést tanúsítani, amelyek olyan elemekre épülnek, amit eddig azonnal elutasítottam, mint például a szerelmi háromszög. Felismertem, hogy megfelelő közegben az általam került témák is tudnak minőségi időtöltést biztosítani, s nem utolsó sorban olyan üzenetet közvetíteni, amely még lehet, hogy az én értékrendembe is beilleszthető. Istók Anna új könyve is így került a látóterembe. A Semmiért egészen című könyvét nagyon szerettem, így az új regényéhez is nagy reményeket fűztem, főleg így, hogy a megszokottból újabb kiugrási lehetőséget biztosított a számomra.
A regényben egy kis maréknyi ember jelene és múltja elevenedik meg az olvasó szeme előtt, amelyek folytonos kölcsönhatásban vannak egymással. A rég eltemetett emlékek újra felszínre törnek és új értelmezést követelnek maguknak a mostani tapasztalatok és a kibővült látásmód által. A könyv elsősorban Eszter történetét meséli el, amely szorosan összefonódott Lilla sorsával is. A tinédzserkorban együtt átélt események kitörölhetetlen nyomott hagytak személyiségükön, a bőrük alá ivódva hordozzák magukkal amíg a test porrá nem válik. Noha már sok ideje, hogy egy szót sem váltottak egymással, az ő barátságuk végén mindössze egy pontosvessző található csak, várva a lezárást a folytatás reményétől függetlenül. Az elváláshoz sok apró lépés együttes hatása vezetett, amelyek a fiatalkori hév, a tapasztalatlanság és az akkoriban elszenvedett mindennapos események számlájára írhatóak. A bonyodalom epicentrumába Olivért, a fiatal zenészt helyezték, aki valójában egy teljesen általános srác volt, de a kamasz szemek olyan dolgokat láttak bele, amik valójában ott sem voltak. De hát ezen mindannyian átmegyünk; az első nagy szerelem mindent elsöpör és feléget.
A regényben nagyon sok elbeszélő rész található, melyeken keresztül ismerheti meg az olvasó a két lányban zajló gondolatok kavalkádját. Felszínre bukkan jellemük magja, a rajongásuk tárgya, az átélt események elsődleges és másodlagos hatása. Sok jó eszmefuttatást tartalmaz, amit érdemes megforgatni magunkban még akkor is, ha a mi jellemünktől távol áll ez a fajta gondolatmenet, hiszen a különbféle nézőpontok megismerése a regény lelke. Ahogy ugyanazt a történetet mindenki máshogy meséli, úgy az átélt események is minden szereplő szemében más értelemmel bírnak, a különböző nézőpontok pedig egymásnak feszülnek, majd végül kiegészítik egymást.
A szereplők kamaszok, valamint olyan felnőttek, akiket még gúzsba köt a saját életútjuk. Mondhatni a korral csak a problémák minősége változott, de megoldás helyett inkább a szőnyeg alá söpörték őket. Azáltal pedig, hogy képtelenek voltak túllépni a korai sérelmeken, maradandóan hordozták azokat, képtelenek voltak arra a fejlődésre, amit a felnőtté válás folyamata követel meg, így végül egy olyan élethelyzetben ragadtak meg, ami nem engedi őket érvényesülni, kiteljesedni. A regényben felmerülő cselekményrendszer első pillantásra nem kevés helyzeti túlreagálást, téves lépést, szélsőséges reakciót tartalmaz, de ha képesek vagyunk két lépést hátrálni és onnan szemlélni, miközben a saját fiatalságunkra gondolunk, akkor jön a felismerés is: tényleg ilyenek voltunk mi is. Érzelmekkel túlcsordult kamaszok, akik még nem tudták megfelelően kezelni az új helyzeteket, csak mentek a fejük után, mit sem törődve a következménnyel és másokkal. Képtelenek voltunk elkülöníteni a bennünk gomolygó érzések sokaságát, s ezáltal heves robbanásokkal sebeztük meg azokat, akiket a legkevésbé akartunk. Ugyanakkor hiába van birtokunkba ez a tudás, nem biztos, hogy kellő empátiával tudjuk szemlélni a szemünk előtt kibontakozó szituációt.
A cselekmény és az elbeszélési módja számomra összeférhetetlennek bizonyult. Az esemény sablonos és sekélyes, míg az előadás hol közhelyes, hol pedig magasztos. Az eszmefuttatásokban érezhető az erő, a már révbe ért lélek magabiztos helyzetmegítélése. Ezt viszont háttérbe szorítja a fiatalok egója - amely ismétlem, tényszerűen nézve helytálló, de túlságosan erős kontrasztként világlik, felborítva az egyensúlyi helyzetet. A történetben nem igazán tudtam elmerülni. A problémakör nem lineárisan van elmesélve, hanem folytonosan megszakításra kerül, s mikor újra visszatér a bonyodalomhoz, nem megy bele teljesen, így végig felszínes maradt a számomra. Úgy éreztem, mintha egy kicsi, üres szobában állnék, minden oldalon egy ajtóval, amelyek néha résnyire kinyílnak, egy pillantásnyi betekintést engednek magukba, de akármilyen formában is próbálnék közeledni feléjük, azonnal az orromra csapják őket és én újra egyedül maradok a kérdéseimmel. Ez pedig egyre inkább frusztrált, majd érdektelené változtatott.
Bizonytalanságot generált bennem az a tény is, hogy a regény a barátság mibenlétét helyezi előtérbe, annak fontosságát emeli piedesztálra, de ami e két lány között zajlott közel sem nevezhető igazi kapcsolatnak. Ha valaki tényleg ennyire sokat jelent a számomra, mint ahogy Eszternek Lilla és fordítva, akkor ez a történet meg sem születhetett volna, még akkor sem, ha számba vesszük a korukból fakadó tulajdonságokat. Hibák vannak, mindig is lesznek, ahogy súrlódások is, de itt olyan zsigeri különbségek vannak és olyan tettek – gondolok itt például a válaszlevelekre, melyek olvasatlanul landoltak a szemetesbe; ez speciel több szarvashibát is generál, amik meg sem jelennek a történetben -, amik egyszerűen lehetetlenné teszik, hogy a közöttük lévő kapocs valóban erős legyen. Mert egyszerűen egy mezei barátságba sem fér bele, nemhogy egy szoros, megalapozottba. És itt nem Olivérről van szó, és a körülötte zajló eseményekről, hanem arról, ami szimplán a két lány között zajlik.
Van ebben a könyvben erő. A cím szépen harmonizál a tartalommal. Alapos megfontoltsággal, megfelelő átgondolást követően adja át a mondanivalóját úgy, hogy az olvasóban is ott forog ideig-óráig, viszont a hozzá csatolt történeti szál már nem üti meg a mércét. Nem is támasztja megfelelően alá, egymás mellett lebegnek és csak néhol található valódi kapcsolódási pont közöttük. Nagyon sajnálom, hogy a cselekményben nem található meg az a mélység, ami kellőképp kompenzálni tudná az elgondolkodtató leírások magaslatát.
Szereplők: Bár Tobiason kívül senkivel nem szimpatizáltam, el kell ismernem, hogy nagyon valósra sikerültek. Mindenkinek megvan a saját személyisége és problémahalmaza, amit görget maga előtt. Rendelkeznek jó és rossz tulajdonságokkal egyaránt. A tetteik pedig nagyban tanúskodnak a jellemükről. A közöttük lévő kémia ugyanakkor nem működik, egy szikrányi erőt sem éreztem.
Történet: A formai megvalósításhoz mérve kevés. A történet az első perctől adja magát, mentes a meglepetés erejétől. A felvázolt cselekményrendszer nem ad teljes képet, az indítékok sokszor homályba vesznek. A szereplők jelleméből adódóan „bolhából elefántot” érzést kelt.
Nyelvezet: Egyszerre szofisztikált és közönséges. A magvas gondolatmenetek szépen megfogalmazottak, magasan fent szárnyalnak. Nyomatékosítás céljából, valamint általános fiatalkori szóhasználatok okából több káromkodást is tartalmaz, melyek szerintem célt érnek, jól kerültek elhelyezésre. Abszolút megállja a két stílus egymás mellett a helyét, jól megjelölve azt a finom határvonalat, ami a lányok lelkében is húzódik. Élvezet olvasni.
Besorolás: Kiadói besorolás szerint arany pöttyös, kortárs alkotás hazai szerző tollából.
Esztétika: A regény borítója egyszerű, letisztult és nagyon hatásos. A két pitypangvirág, amelyből a hangjegyek messze szállnak tökéletesen jelképezi a regényt. A fekete fehér, átmenet nélküli, kontrasztos megvalósítás jól alátámasztja a mondanivalót, miszerint különböző megvilágításban ugyanazon dolog mennyire másnak hat. A fejezetek elején található, odaillő dalrészletek és a hozzájuk tartozó gyorselérést biztosító QR-kód nem tolakodó, szépen végig vezeti a regényt, jó alapdallamot biztosít a történetnek.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Az életben nincsenek objektív dolgok, és talán valódi tudás sem létezik, csak a valóságról alkotott ideák, ahogy Platón állítja. Minden attól függ, az eseményeket kinek a szemén keresztül láttatjuk."
" Lépkedj végig minden akkordon, minden utcán, minden apró kis kövön újra, és hallgasd meg, mit üzen most a dal, amit egyszer, régen már hallottál. Hogy meglásd azt a másik igazságot, amit eltakartak eddig előled a nagy, lehulló függönyök. Da capo al fine. Elejétől a végéig. És újra elölről. Újra és újra."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés ideje: 2022. december 13.
Terjedelem: 224 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése