Bath, a fürdőváros angyala volt. Mindenki az ő keze alatt akart gyógyulásra lelni. De ő biztos volt benne, hogy többre hivatott.
1865-ben járunk, az angliai Bath városában. Egy rendkívüli fiatal nő, név szerint Jane, ápolónőként dolgozik, méghozzá kiválóan, de közben meggyőződése, hogy másra is hivatott, és egy nap eljön az ideje, hogy kibontakoztathassa képességeit. Dilemmában találja magát, vágyai egy addig elképzelhetetlen jövő felé vonzzák.
Eközben Borneó vad szigetén egy excentrikus brit „rádzsa”, Sir Ralph Savage filantrópként tevékenykedik, de belső konfliktusba kerül: jelleme törékeny, hajlik a kapzsiságra, ráadásul a bőrén érzi a hatalmas őserdő erőit, amelyek előbb-utóbb legyűrik.
Jane változtatni akar korábbi életén, és sorsa összekapcsolódik Sir Ralph vállalkozásával, miközben a történet az egész Földet bejárja, a szűkös angol teaszalonoktól a trópusokig, Dublin nyomortanyáitól a leginkább magamutogató párizsi divatbutikokig.
A kegyelem szigetei olyan regény, amely felgyújtja az érzékeket. Bátor szellemi útkeresés, mely megmutatja, hol lelhet oltalomra az ember a könyörtelen világban.
Rose Tremain könyveivel nagyon hullámzó, szélsőséges a viszonyom. Először a Gustav-szonátát olvastam tőle, amely egy álom volt egy álomnyaralás kellős közepén. A báj, a gyengédség, ami a lapokról áradt, teljesen levett a lábamról. Ezt követően sorra vettem a Zene és csend című regényét, amely számomra abszolút kiábrándító volt. Utána el is gondolkodtam, van-e még értelme próbálkozni a további műveivel. Hiszen, lehet, hogy csak egyszer tudott olyat alkotni, ami az általam kedvelt zsánernek tökéletesen megfelel. Még egy ilyen szenvedésre pedig jelenleg nincs felesleges időm; ám mivel már a polcomon volt akkora már A kegyelem szigetei, így azt a döntést hoztam, hogy teszek még egy végső próbát. Vagy dicsőséget nyerek vagy szenvedésre kárhoztatom magam, de legalább elmondhatom majd, hogy megpróbáltam.
Már az első fejezet felidézte bennem azt a kellemes kikapcsolódással telt érzést, amit pár évvel ezelőtt abban a kedves keszthelyi kávézóban éreztem, mikor elmerültem a Gustav-szonátában. Örömmel fogadtam el a felcsendülő lágy dallam hívását. Az elmém megnyugodott, átkapcsolt olvasó üzemmódba és engedtem, hogy az ereimben is a szavak csörgedezzenek vér helyett. Csodálatos érzés volt. Ez a jó kapcsolat tartósnak bizonyult. Élvezettel forgattam a regényt, amely rengeteg újdonsággal szolgált a számomra.
A történet kezdőjelenetében megismerünk egy mellékszereplőt, egy hölgyet, aki nagyot mert álmodni és képes volt áldozatot hozni, hogy elérje célját: egy saját üzletet nyithasson Bath macskaköves utcái mellett, amelynek a kulcsszava a kifinomultság. A teázó igazi mentsvárként szolgál az oda betérőknek. Nyugalomban eltöltött percek és sorsdöntő pillanatok helyszínévé válik. Van, aki számára a kezdet, másoknak pedig a véget jelenti, de akad, aki egyszerre éli át mindkét oldalt egy ínycsiklandozó citromos sütemény mellett ücsörögve. Itt találkozunk először Jane-nel is, a Fürdők Angyalával, aki sokak fölé tornyosulva, temperamentumos jellemével törtet előre élete egyelőre még meghatározatlan célja felé. Felbukkanása határozottan megrengeti a porcelánokat, s mindösszesen pár perc alatt az olvasó egy teljes képet formálhat róla. Szerintem ez az a pont, ahol a regény sorsa az olvasó számára megpecsételődik. Ha ő maga is felkapja a fejét ennek a nőnek a megérkeztére és távozására, akkor alakulhat csak ki az a kapcsolat, ami miatt szívesen forgatja a könyvet a továbbiakban is; ha ez nem történik meg, akkor viszont csak egymás idejét vesztegetik. Én elfogadtam a hívást, amely majdnem a regény legvégéig kitartott. Mindig is szerettem a 19. századi történeteket. Annak a kornak megvolt a maga bája, varázsa és sajátos vaskalapos sötétsége, amely jó táptalajként szolgál a korukat megelőző, haladó gondolkodással bíró karakterek részére. Jane ennek a határnak a mezsgyéjén egyensúlyozik mindaddig, míg az életébe bele nem csöppennek azok a személyek, akik által eldöntetik, melyik oldalt fogja gazdagítani a személye.
A kegyelem szigetei eleinte egy teljesen átlagos regénynek tűnik, ahol egy határozott és magabiztos lány keresi a saját életútját, ám amikor rádöbben személyisége eddig még mélyen lappangó szeletére, minden megváltozik, de legfőképpen ő maga. Kiteljesedik önön testében, életre kel, s így mindinkább érzi a társadalmi elrendeltetések vasakarattal történő gúzsba kötését. De a történet nem csak egy szereplőre korlátozódik. Minden karakternek megvan a maga sajátos életútja és problémája. Az egyedi gondolatmeneteik által az elme legkülönfélébb variánsaiba nyerhetünk betekintést. Érdekes, hogy ez a kisebb tömeg, aki a lapokon megelevenedik, igazából inkább egymás mellett létezik, semmint egy közösséget alkotva. Természetesen tagadhatatlan a közöttük lévő kapcsolat, ám az életútjaik csak felszínesen keresztezik egymást, így olyan, mintha nem egy nagy történetről, hanem több kis részegységről beszélhetnénk. S érdekesség: a fülszöveg szerint Jane sorsa összefonódik Sir Ralph, a borneói rádzsa vállalkozásának sorsával. Nos, ez például egyáltalán nem igaz. Abszolút semmi közük nem lesz egy pillanatra sem egymáshoz, sőt, még csak egymás létezéséről sem tudnak, s mégis mindketten szerves részét alkotják a nagy egésznek.
A regény haladó gondolkodásmódot igényel, de ezt már a szerzőtől megszokhattuk. A megadott témák és a kor maradi szellemének ellentéte miatt el sem tudtam képzelni, milyen lesz a befejezés. Az író egy egyszerű módszert alkalmazott végül: mindenkit egy-egy különálló jelenetben zár le. Számomra így elmaradt a végső kiteljesedés, inkább olyannak hatott, mint egy folytonosan elhaló, kitartott hang. Ez pedig kevés volt. A szereplőket jobban össze kellett volna rendezni, valódi kötődéseket kialakítani a fejbéli téveszmék helyett és úgy megadni nekik azt, ami jár. Számomra ez így olyan volt, mintha végül nem kapták volna meg a nekik járó tiszteletet, csak annak egy kis szeletét. Egyéb szempontból viszont egy élvezetes olvasmány volt, ami miatt újra megerősödött a szerzőbe vetett hitem.
Szereplők: A karakterek egyesével nézve jól megformáltak, valós, határozott körvonalakkal rendelkeznek. Mindenkinek megvan a maga előnyös és hátrányos oldala, melyek a regény előrehaladtával folytonos aránymozgatásban vannak, így végtelenül emberiek maradnak mindahányan.
Történet: A történet ígéretesen indul, tele potenciállal. Ahogy haladunk előre az oldalakon, úgy tisztul egyre inkább a kép és úgy várja az olvasó a nagy csattanót. Ez utóbbi nem marad el teljességgel, hiszen Jane története hatalmas fordulóponthoz ér, amely több karakter sorsára is kihatással van, de a végső lecsengés szálai nem alkotnak megfelelő egységet, így a történet végül egy olyan szalagra hajaz, amelynek a vége nincs megfelelően elégetve, s emiatt bolyhos.
Nyelvezet: A fogalmazás szép és igényes, kellemes érzetet biztosít a léleknek. Nem fellengzős, megvan az a halványi korhű érzete, amellyel tökéletes összhangot teremt a mondandóval.
Besorolás: Kortárs világirodalmi alkotás.
Esztétika: A 21. század keménytáblás kiadványaihoz méltóan csodás a megjelenés. A borítóterv egyszerű, de tökéletesen átadja a regény hangulatát. A fedőlap minősége pedig még teljesebbé teszi az olvasási élményt.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A hagyományok nem szabhatják meg boldogságunkat: ahol rátalálunk az örömre, ott kell megragadnunk."
"…az elménk a legkülönösebb dolgokban is vigaszra lelhet. És számomra a történet tanulsága az is, hogy a világot nem korlátozhatjuk a társadalom által megfelelőnek ítélt élvezetekre. A hagyományok nem szabhatják meg a boldogságunkat: ahol rátalálunk az örömre, ott kell megragadnunk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése