Mindenki vadócnak tart.
Csak részben van igazuk – nem hagyom, hogy a félelem irányítson, és kicsit sem érdekel, mit gondolnak rólam mások. De van egy határ: nem fekszem össze az ellenséggel. A Briar hokiedzőjének lányaként máglyára vetnének, ha összeállnék az ellenfél játékosával. Márpedig Jake Connelly pont ebbe a kategóriába esik. A Harvard sztárcsatára arrogáns, bosszantó, és jóval vonzóbb a kelleténél. De az élet kegyetlen – a hőn áhított gyakornoki hely megszerzéséhez pont az ő segítségére van szükségem, és a szexi seggfej nem könnyíti meg a dolgomat. Rá kell vennem, hogy játssza el a pasimat, de minden kamurandiért egy igazit kér cserébe. Ez a vadóc csaj nagy bajban van. Semmi jó nem származhat abból, ha Jake Connellyvel kavarok. Az apám kinyírna, a barátaim kiközösítenének, és az egyetem utáni karrierem a tét. De bármilyen nehéz is ellenállni Jake szexi külsejének és pimasz mosolyának, nem vagyok hajlandó belesétálni a csapdájába. Ezt a kockázatot nem vállalhatom.
Elle Kennedy a Off-Campus című sorozatával tussal írta be magát a kedvenc szerzőim sorába. Garrett és Dean története a mai napig kedvencem és az elmúlt években sokszor újra is olvastam. Az ehhez kapcsolódó új sorozata, a Briar U. kapcsán is hasonló élményben reménykedtem, hiszen a koncepció azonos, csupán generációváltás történt. Az első könyv, melyben Summer, Dean kishúgának életébe nyerhetünk bepillantást, valamennyire felidézte az eredeti sorozat hangulatát, de már pedzegette azt a sajátos stílust is, ami a vérfrissítéssel jelent meg a lapokon. Ez most a második részben sokkal inkább erőteljesebben érezhető, s így lassan az olvasó is kénytelen-kelletlen, de elfogadja, hogy bár a környezet azonos, immáron más szelek fújnak.
A történetet a már megszokott két szemszöges módból ismerhetjük meg. A női főszereplő Brenna, akinek a szerző nagyon érdekes háttértartalmat adott: zűrös fiatalkora után maga is a Briar egyik karára jár, s történetesen édesapja edzi az ottani hokicsapatot. Brenna fanatikusan rajong ezért a sportért és lelkesen kiveszi a részét a csapat támogatásából, valamint a rivalizálásokból. Épp ezért is akkora érvágás a számára, hogy a Harvard csapatkapitányának, Jake Conellinek a puszta látványa is megmozgat benne valamit. Mint ahogy az sejthető, a kettejük között kibontakozó kapcsolat adja a könyv alapjait. Jake-é a másik szemszög, amelyen keresztül megismerhetjük, milyen érzések és gondolatok kavarognak benne. Önzőnek és beképzeltnek tartják mások, sőt, még önmagáról is így vélekedik, ám én nem ezt láttam a lapokon. Véleményem szerint a szerző itt most nem tudta teljesen olyanra megalkotni egyik karaktert sem, mint amilyennek megálmodta. Bár érezhetően hétköznapiak a maguk módján, tehát nem folynak ki a lapokról, mint egy jellemtelen massza, de a tetteik és gondolataik nem támasztják alá azokat az alaptulajdonságaikat, amelyek a fő irányvonalat alkotnák az esetükben. Például vegyük Brennát, aki a fülszöveg szerint sosem kezdeményezne semmilen kapcsolatot az ellenséggel (és ezt ő is többször megerősíti a történet folyamán), mégis a regény elején épp egy barátság extrákkal kapcsolatot folytat egy harvardos hokis mellékszereplővel. Számomra már itt megbukott az ő jelleme.
A történet kicsit döcögősen indul. Itt nincs meg az a húzás, mint a korábbi regényeknél, amely már a kezdeti részen berántana minket. Kicsit össze kell csiszolódni a semleges vagy éppen kicsit ellenszenves szereplőkkel, majd ezt követően lehet csak felvenni a fonalat. Biztos vagyok benne, hogy nekem egy kicsit még nehezebb volt ráhangolódnom Brennára, mert egyszerűen már idegesítenek ezek a titkolózások a könyvekben. Nem szeretem, mikor valamire folyton utalnak, például múltbéli baklövésekre. Szinte minden esetben ki lehet találni, mi a lelki gát forrása, s amikor végre maguk a karakterek is úgy döntenek, megosztják ezt velünk, bőven elmarad az aha-érzés. Arról nem is beszélve, hogy ebből kiindulva mennyire könnyű megjósolni a további galibákat, nézeteltéréseket.
A negatív érzelmek ellenére viszont szerettem olvasni ezt a részt is. A nehézségeken túllendülve egy – bár nem sziporkázó, de –, kényelmes történetet kapunk, amely nem ül meg túl hamar, könnyen olvasható és célirányosan előre tartó. Most is megcsillogtatta Elle Kennedy a sajátos humorát, amitől igencsak jó kedvem kerekedett nekem is. Csak azt sajnálom, hogy ezt viszonylag kevésszer tette. Jake számomra semleges maradt, nem éreztem azt a rajongást, ami az Off-campusos srácoknál elkapott, de Fritz is hasonló érzéseket keltett korábban bennem, szóval úgy érzem, bele kell nyugodnom abba, hogy a Briar-os új nemzedékkel már nem vagyok egy csapatban. Túlnőttem rajtuk.
Szereplők: Ha a szerző és az olvasó vetné papírra, hogy az egyes szereplő milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, akkor a két lista csak részben mutatna egyezést. A szereplők kissé egydimenziósak lettek, kevés fejlődési hajlandóságot mutatva.
Történet: A sztori az eddigiekhez hasonlatos. A fiú és a lány az érdekkülönbségek ellenére végül egymásra találnak, de hiába tudjuk, mi lesz a vége, mégis érdeklődve tekintünk a megvalósítás irányába. Vannak benne fordulatok és több humoros szituáció is, ami még inkább segíti a megfelelő hangulat megteremtését.
Nyelvezet: Teljesen átlagos szókincs jellemzi, amely miatt olyan, mintha a kanapénkon ülve a barátaink mesélnék éppen el, hogyan jöttek össze.
Besorolás: A regény a fiatal felnőttek számára íródott, tehát a new adult zsánerbe tartozik, amelyet a forróbb jelenetek jelenléte is alátámaszt.
Esztétika: A könyv a kiadó esetén már megszokott minőségben jelent meg. A lapok optimális vastagsággal bírnak, nem átlátszóak, mint néhány vastagabb regény esetén. A puha kötése rugalmas, így csökken a gerinc megtörésének kockázata. A borító egyszerű, Brennát hivatott ábrázolni. Számomra hiányzik belőle az a momentum vagy érzéskiváltás, ami megragadná a figyelmem. A hajsza esetén erre nem volt panaszom.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Esküszöm, ő a legszebb nő, akit valaha láttam. Tüzes és nyers, és a szépségével együtt ez a kombináció bevehetetlen bástyának tűnik. Viszont… látom, ahogy a szíve a torkában dobog, és érzem, ahogy a légzése felgyorsul. Ő sem kőszikla. Ha valaki, én megingathatom."
"Kezdem komolyan megkérdőjelezni az evolúciót. Az ősembertől a Homo sapiensig, majd a csodálatos elmékig – Alexander Graham Bell feltalálja a telefont, Steve Jobs feltalálja a… kábé mindent. Most meg mintha visszafejlődnénk. Visszatértünk az ősemberhez, csak ma már hímringyóknak nevezzük őket. Az evolúció egy teljes kört írt le, és ez baromi lehangoló."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés ideje: 2021. július 23.
Terjedelem: 456 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése