Miután Fang Zsu-nin megmentette Nikant a külföldi megszállóktól, és egy kegyetlen polgárháborúban megküzdött a gonosz Szu Ta-csi császárnővel, szövetségesei sorban elárulták, és sorsára hagyták.
A veszteségek ellenére Zsin nem mondott le azokról, akikért olyan sok mindent feláldozott: a déli tartományok és különösen az otthonának számító Tikani lakosairól. Amikor Zsin visszatér a gyökereihez, nehéz kihívásokkal és váratlan lehetőségekkel találja szemben magát. A Déli Szövetség vezetőségéből kikerülő új társai alattomosak és megbízhatatlanok. Zsin gyorsan rájön, hogy Nikanban az a több millió egyszerű ember tartja kezében a hatalmat, akik bosszúra szomjaznak, és a megváltás istennőjeként tekintenek rá.
A hatalmas déli sereggel a háta mögött Zsin minden fegyvert bevet ahhoz, hogy legyőzze a Sárkányköztársaságot, a gyarmatosító heszperiaiakat, és mindenkit, aki fenyegetést jelent a sámánhitre és annak gyakorlóira. Egyre nagyobb hatalomra és befolyásra tesz szert, de vajon elég erős lesz ahhoz, hogy ellenálljon a főnix hangjának, amely arra sürgeti, hogy égesse fel a világot, és benne mindent?
Az elmúlt bő félévben kicsit megváltoztak az életkörülményeim, amelyek kihatással voltak az olvasási ritmusomra. A kellemesen eltöltött órákból lopott percek lettek, így inkább az általános vastagságú, 3-400 oldalas könyveket részesítettem előnyben. Ennél vaskosabba nem nagyon mertem belevágni, hiszen az időhiány nagy úr, mire a történet végére érek, elszalad mellettem minden. Ám a polcomon még van néhány jól megtermett olvasmány, amelyekre áhítozva nézek. Nemrégiben bátor voltam és úgy döntöttem, hogy R. F. Kuang Mákháború sorozatának a befejező részére sort kerítek, történjen bármi is. A lángoló isten szólt hozzám és nem tudtam neki tovább ellenállni.
R. F. Kuang nem csak egy teljes birodalmat alkotott meg, hanem bőszen adott nekik múlt és jelenbéli vonásokat, kapcsolatokat és történelmet. Történetét ezekre építette fel, s így alakult ki egy regényeken átívelő, folyton más irányba hömpölygő háború képe, amelyhez az olvasó is csatlakozik. Az első két részben megismertük a világfelépítést és a szereplőket, valamint megtapasztaltuk, milyen egy kontinenst magába foglaló háború kezdete. A harmadik részben ez utóbbi teljesedik ki, bemutatva azokat a környezeti és társadalmi hatásokat is, amelyeket minden esetben magával hoznak ezek a vészterhes idők. Zsin Kitajjal karöltve tör előre saját célja felé. A fiatal lány, aki telve volt irigységgel és becsvággyal, mit sem változott, csupán tapasztalata tárházát bővíti folytonosan. Igyekszik alkalmazkodni a környezete által megadott keretekhez, hogy a legtöbb lehetőséget kihasználva teljesíteni tudja a saját elképzeléseit, ám ez számára közel sem egyszerű. Folytonos harcban van önmagával is, hiszen a benne jelen lévő isten, a főnix is ostromolja elméjét és szítja a belső tüzét. A regény első részében még Zsin a maga módján hajlandó az együttműködésre, ám mindinkább élre tör, annál gyorsabban kopnak ki mellőle és alóla a valós vagy épp annak vélt támogatói rétegek, így egyre nagyobb komplikációkkal szembesül. Azt hihetnénk, hogy a kihívások sorozata által a jellemfejlődése elmaradhatatlan. Azt valóban el kell ismerni, hogy az események alakulása hatással van rá, az elszenvedett tapasztalatok útján tanul, ám ettől függetlenül valós változás nem történik, így egyre inkább elveszettnek és kétségbeesettebbnek érződik a karaktere. Mint a felnőttek lába körül szaladgáló kisgyerek – ollóval a kezében. Emiatt bennem maradt egyfajta hiányérzet. Igaz, hogy az első két részben már megismertük annyira a jellemét, hogy csak magunkat hitegethetjük azzal, hogy bármi is változhat, ám a folyton reménykedő énem mégiscsak hitt benne, hogy ennek a lánynak is esélye nyílhat a saját boldogságát megtalálni.
Véleményem szerint ez a rész sokkal egyszerűbb lett, mint a korábbi kötetek. A történet nagyon koncentráltan halad előre, beszűkülve egy nézőpontra és helyszínre. Hiányoztak a nagy háttérbeli összefüggések, cselszövések és csavarok, amik megrengetik a könyvet tartó kezemet. A történetbeli elmozdulások is inkább kitérőnek hatottak, semmint előremutató bonyodalmaknak, ami miatt túlírtnak hat. Több hullócsillagszerű esemény után is úgy éreztem, hogy csupán a puszta szórakoztatás miatt született meg az adott részegység, s nem adott semmit az alapszituációhoz. Tény viszont, hogy ezzel a módszerrel erősítette az epikus fantasy zsánerben elfoglalt helyét, tehát egy lépéssel messzebbről szemlélve nem olyan kritikus, mint amikor fejjel előre benne vagyunk a történetben. A könyv végéhez közeledve azonban felcsendülnek olyan dallamok, amelyek már többször is kimondásra kerültek, valamint megszaporodnak a felesleges leíró részek; s ha még ehhez hozzátesszük a tetőpontot jelentő eseményeket, máris jogosan érezhetjük úgy, hogy hamarabb fogyott el a szufla, semmint megtörtént volna a lezárás. Az utolsó körülbelül 80 oldalon pont olyan elveszett voltam, mint Zsin. Számítottam egy grandiózus végjátszmára, amely teljesen felégeti és a hamuból újjá formálja a történelmet, de megrezgetett szálak nem ezt hozták el a számomra. S hiába dobbantott még a végén egy nagyot a szerző, hiába lett az a lezáró pont kicsepegtetett vérrel felróva, addigra már elvesztettem a regénybe fektetett hitem egy részét és inkább a „túl akarok lenni” érzés hajtott. Bezzeg, amikor véglegesen letettem a regényt, máris elkezdett hiányozni a megismert birodalom, a maga romlott módján. Ha most, egy kisebb távlatból tekintek vissza, azt kell mondanom, hogy valójában minden igényemet kielégítette és a lezárás is grandiózus lett. Ehhez sokat hozzátesz az is, hogy egyáltalán nem a megszokott rigmust vette fel a regény. Egy percig sem alkalmazkodott az általános felépítéshez, így minden klisétől mentesen tudott kiteljesedni önnön valójában. Sajnálom, hogy ezeket a gondolatokat csak később élhettem át. Amennyiben akkor jelentkezett volna ez az érzés, amikor még aktívan olvasom a történetet, sokkal jobban tudtam volna értékelni. De érzelmi oldalról nem tudott megfelelően teljesíteni. Fásulttá vált, mint a főszereplő.
Szereplők: Különleges, hogy egy regény antifőhőssel és további általános karakterekkel dolgozik. Ez sokak számára nehezen feldolgozható, hiszen a központi szereplő általában rokonszenvet vált ki, de úgy gondolom, hogyha van olyan történet, amely ezt a csavart képes lenne elviselni, az ez. Zsin ugyanakkor több, mint antihős. Mindvégig megmarad gyereknek, ami sokat ront az olvasási élményen. Kitaj valamennyire ellensúlyozza, de ahhoz túlságosan kevés szerepe van, hogy kiegyenlítődjön a mérleg nyelve.
Történet: A sztori eleinte ígéretesen indul, de folyton zsákutcába torkollik. Olyan érzés, mintha csak a nyitott ajtókat csukná be a szerző egymás után. A tetőponton hiányérzetem volt, amit a vége kissé enyhített, de a teljes kép csak akkor vett fel egy közel stagnált állapotot, amikor már egy lépéssel hátrébbről szemléltem.
Nyelvezet: A fogalmazásmód általános, gazdag leíró részektől mentes, ám indokolatlan káromkodásokat tartalmaz. Mivel a szereplők nem mindig akkor folyamodnak trágár kifejezésekhez, amikor indulatosak, érzelmileg túltöltöttek, így ezek a jelzők sokszor kizökkentettek. Alapvetően inkább csak nyersen fogalmaznak, így nem is áll jól nekik ez a stílus, testidegen.
Besorolás: Az epikus fantasy zsáner minden ízében kiteljesedik.
Esztétika: A könyv fizikai formátuma egyszerűen mesés. Az eredeti tervek ellenére a magyar borító illeszkedik a korábbi kötetekhez szerencsére. Mérete ellenére kényelmesen fogható és tartható. A bevarrt könyvjelző még inkább emel a külcsín színvonalán.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Biztos vagy benne, hogy készen állnak?
– Készen állnak annyira, mint amennyire én az első bevetésemen – vonta meg Zsin a vállát.
Kitaj felsóhajtott.
– Biztos tudod, hogy ezzel cseppet sem nyugtattál meg.""A gyűlölet furcsa dolgokat művelt vele. Belülről emésztette fel, akár egy méreg. Megfeszítette a testének minden izmát, annyira felforrósította az ereiben csörgedező vért, hogy már azt hitte, kettéhasad a feje, mégis ez adott erőt minden cselekedetéhez. A gyűlölet saját tűzzel égett benne, és akiben nincs más érzelem, azt ez tartja melegen."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése