Mi lett volna, ha nem Aladdin lesz a dzsinn gazdája?
Aladdin egy csavargó. Megannyi sorstársához hasonlóan, mindig csupán még egy újabb napot próbál túlélni az elszegényedett Agrabah-ban. Jázmin egy hercegnő, aki épp házasságra készül lépni kijelölt vőlegényével. Semmit sem akar jobban, mint elkerülni a rá kiszabott sorsot, hogy megláthassa, mi rejlik a palota falain kívül. Amint azonban a Szultán legbizalmasabb tanácsadója, Jafar hirtelen hatalomra tör, minden megváltozik. Egy ősi lámpa segítségével Jafar a varázslat törvényeit megtörve képessé válik a szerelem és halál uralására. Hamarosan nagy feladat vár Aladdinra és a hercegnői címtől megfosztott Jázminra: ők vezetik majd Agrabah népét a királyság szétszakításával fenyegetőző, hataloméhes uralkodó elleni lázadásban. Ez nem az a történet, amit már oly jól ismersz. Ez a történet a hatalomról, a forradalmárokról, és a szerelemről szól. És arról, hogyan képes mindent megváltoztatni egyetlen pillanat.
Aladdin története már kiskoromban megérintett. Emlékszem, volt olyan farsang, ahol Jázmin hercegnőnek öltöztem és a ruhát édesanyám varrta meg hozzá. Sokáig volt az egyik kedvenc mesém. Szimpatikus volt a kevés lehetőséggel rendelkező ifjú, aki saját jó tulajdonságait felhasználva, csipetnyi varázslattal fűszerezve, végül messzemenő magasságokba tör, így biztosítva önön boldogságát. A mai napig sokszor eszembe jut ez a történet, mikor körbenézek az otthonomban, és számba veszem, honnan hova jutottunk, mit értünk el néhány év alatt együttes erővel a párommal. Boldogsággal és elégedettséggel tölt el. Bár mostanában jobban szeretek ütősebb fantasztikus könyveket olvasni, az érintettség miatt egyszerűen muszáj volt kézbe vennem a Sorsfordító történetek sorozatban megjelent Aladdin retellinget. Mivel a korábbi regények, mint például a Ne érezz, ne kérdezz, igencsak megnyertek maguknak, ezért nem feltételeztem, hogy más érzettel fogom forgatni az Új élmény című könyvet, de úgy néz ki, a cím hű volt a kiváltott reakcióhoz: valóban teljesen másszerű tapasztalatokkal gazdagodtam az olvasást követően.
A regény első harmadát a hozzám hasonló rajongónak mondható olvasók villámsebesen pörgetik át. A szerző az animációs mesében felhangzó párbeszédekkel együtt, szinte teljes egészében átemelte a cselekmény azon részét, mely alapozásként szolgál; egészen a csodabarlangba történő látogatásig. Egy-egy új jelenetet adott csak hozzá, mely a későbbi események megalapozását segíti elő, de ezek száma és jelentősége szinte elenyésző. A barlangban történt incidens után, mikor Abu megérinti a gyémántot és emiatt menekülniük kell, a szerző elkezdi a saját szájízére formálni a történetet. A lámpást megszerezte Jafar és Aladdin bennrekedt a barlang sötét gyomrában. Ezt a pontot nagyon vártam, mert el sem tudtam képzelni, hogy miként fog innen kiszabadulni hányattatott sorsú főhősünk; s itt ért ezáltal az első csalódás, ugyanis semmilyen varázslatos dolog nem történt, sőt, az egész szituáció arra enged következtetni, hogy ez a csodabarlang nem is olyan veszélyes, mint aminek korábban gondoltam. De ezt gyorsan elengedtem és inkább a további eseményekre koncentráltam.
Azzal, hogy Jafar megszerzi a lámpást, a történet nem csak cselekmény szempontjából vesz nagy fordulatot, hanem hangulatában is. A szerző szabadjára engedte a lelkében lakozó sötétséget, amely külső kontroll és ész nélkül kezdett tombolni. Nem csak sötét felhők gyülekeztek, hanem egyenesen cunami mosta el az eredeti történet főbb jellemzőit. Minél inkább haladtam előre, annál inkább kiábrándultabb lettem. Nem a változtatások vertek ennyire földhöz, hanem az, hogy a szerző mit meg nem engedett magának úgy, hogy egy fiataloknak szánt regényről beszélünk. A kicsit érzékenyebb lélekkel megáldott olvasóknak simán okozhat rémálmokat a lapokon felbukkanó szörnyűségek sora. Enyhe túlzással élve, átcsapott egy mini horror könyvbe az egész, amely roppantmód kiábrándító volt a számomra, hiszen én úgy vélem, hogy ezeknek a sorsfordító köteteknek az olvasás megkedvelésének elősegítése a lényege, hiszen azért dolgozik közkedvelt mesékkel, amiket a gyerekek ismernek és szeretnek, hogy az elsődleges bizalom megalapozott legyen és erre építve tudjon új élményt biztosítani. Az Aladdin átirat számomra inkább romboló volt, semmint építő. Túl sok benne a vér és halál, a természetfeletti erők negatív kijátszása. A szultán sorsa is megrengeti a hitet, de amit a szőnyeggel tesznek az egyenesen gyilkolja a gyermeki ártatlanságot. Jafar karaktere pedig pszichotikus őrület jeleit mutatja és egyre félelmetesebbé válik.
Mindemellett pedig még Jázmin megformálása sem jobb. Az ő lelke sem épp tiszta, a gondalatai pedig végképp nem azok. Erős karakter lett, akit egy másik kontextusban tudnék kedvelni, de ebben az esetben egy kicsit sem, hiszen elveszítette a teljes eredeti jellemét. Aladdin sem túlságosan szimpatikus, de ő legalább hozzávetőlegesen jól játssza a rá ruházott szerepet.
Ez, ebben a formában eléggé kiábrándító lett, méghozzá annyira, hogy egyelőre nem kívánkozom Liz Braswell-től olvasni.
Szereplők: A karaktereknek nem sok közük van az eredeti történet szerintiekhez, amely véleményem szerint egy átirat esetén nem éppen célravezető, hiszen pont az ő jellemük adja a stabilitást, ami szükséges ahhoz, hogy fent tudjon maradni az eredeti hangulat nosztalgikus érzete.
Történet: Kezdetben egy az egyben az animációs történet szerint halad, így a szerzőnek nem sok dolga volt vele. A regény 1/3-tól kezdve jönnek a saját gondolatai, melyek sárba tiporják az eredeti mese értékeit. Fordulatos, de egyre sötétebb cselekmény jellemzi.
Nyelvezet: A könyv fogalmazásmódja alapvetően egyszerű, ám tele van tűzdelve olyan, a tájegységre jellemző kifejezésekkel, amelyet a gyerekek nem biztos, hogy ismernek.
Besorolás: Fiataloknak szánt könyvről beszélünk, de én inkább azoknak ajánlanám, akik majdnem, hogy kinőttek már a mesék birodalmából. Inkább a 14 éven felüliek számára.
Esztétika: A könyv legnagyobb előnye a külső megjelenési forma. Vonzza a tekintetet az erőteljes sötétlila élfestés, amely a borítón is dominál.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Én vagyok a Szultána. Nem várhatom el az emberektől, hogy megtegyék helyettem azt, amire én nem vagyok képes."
"– Ne engedd, hogy az élet igazságtalansága és a szegénység határozza meg, hogy ki vagy! Te döntöd el, ki akarsz lenni, Aladdin. Egy hős leszel, aki törődik a gyenge és kiszolgáltatott emberekkel? Vagy talán tolvaj leszel? Koldus, vagy még rosszabb? Rajtad áll, nem pedig a körülötted lévő dolgokon vagy embereken. Dönthetsz úgy is, hogy valami több leszel."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése