A Durga istennőtől kapott három küldetés teljesítése után már csak egyetlen prófécia áll a tigris átkának megtörésén fáradozó Kelsey, Ren és Kishan útjában. Ám minden eddiginél nagyobb, életveszélyes erőpróba vár rájuk, versenyfutás az idővel és Lokeshsal, a gonosz varázslóval: a bengáli-öbölbeli Andamán-szigeteteken kell fölkutatniuk Durga utolsó adományát, a tűzkötelet.
A nagy sikert aratott Tigris sorozat várva várt negyedik kötetében folytatódik a jók harca a gonoszság ellen, kiderül, mire képes a szeretet meg a hűség, és egyszer s mindenkorra föltárul a tigrisek igazi végzete.
S immáron elérkeztem a Tigris sorozat negyedik kötetéhez. Míg az első három részt már régebben olvastam, a soron következő már abszolút ismeretlen terep volt a számomra. Ez a tény csak fokozta a kíváncsiságomat, így közvetlen a harmadik regény után, folytatólagosan kezdtem el olvasni. Útközben megtudtam, hogy ezzel valójában lezárul a sorozat; az ötödik kiadvány inkább egy plusz regény, nem az eredeti kaland szerves része. Ezzel a tudással felfegyverkezve még inkább próbáltam kiélvezni minden cseppjét, amit mutatott, hiszen akármennyire is vált göröngyössé a kapcsolatunk, végső soron egy fiatalkori kedves emlékem felelevenítése volt a cél és a nosztalgikus hangulat mindent felülír.
Szóval már csak egy hatórás ciklus maradt, amit vissza kell szerezni ahhoz, hogy teljes mértékben megszűnjön a tigris átka. A szereplők minél közelebb kerülnek a megoldáshoz, a gonosz annál inkább aktivizálja magát és egyre bőszültebb erővel igyekszik lecsapni, hogy ezt megakadályozza és a saját érdekeit érvényesítse. A szerző egy olyan befejezést akart alkotni, amely határozottan felteszi a pontot az i-re, ezért olyan messzeségekbe repíti el az olvasót, amire egyáltalán nem számított senki. El kell ismernem, végül tényleg mindent bevetett.
Jelen könyv esetén a fő történeti szál már nem az átok megtörése, hanem a fiúk elrendeltetésének beteljesítése, így a már megszokott időn túli kaland nem kap akkora nagy hangsúlyt. Kissé csalódott voltam, hogy az utolsó egység feloldása ennyire dinamikusan ment, hiszen ezáltal a korábbi három kaland sem tűnik annyira nagy számnak. A következő nagyobb lélegzetvételű rész viszont annál érdekesebbnek bizonyult. A szerző megkavarta kicsit a szálakat. Olyan fordulatokat iktatott be a történetbe, amire egyáltalán nem számítottam. Legfőképp Mr. Kadam megváltozott szerepe érintett meg, amely mintegy katalizátorként szolgált a továbbiaknak. A gonosszal történő végső összecsapás egyáltalán nem olyan lett, mint amit előzetesen feltételeztem. Kétségtelenül felülmúlta az igényeimet, már-már túlságosan is. Durga szerepe is számomra meglepő volt, de nem a jó értelemben. A korábbi részek alatt sem voltam maximálisan oda érte, ám a jelenlegi helyzetben még inkább aláásta az irányába tanúsított tiszteletet. Szinte kínosan érintett, hogy egy ilyen nagy hatalommal bíró istennő ennyire tehetetlen legyen. Arról nem is beszélve, hogy igazából a hármasfogat cselekedete olyan hatalmak kijátszásához kellett volna, hogy vezessen, amelyek által a jelenkori események is megváltoznak, hiszen tettükkel paradoxon örvényt hoztak létre. Ez a rész nagyon leegyszerűsítve jelent meg, amely csöppet sem volt ínyemre.
Természetesen a lélektani folyamatokra is nagy hangsúlyt fektetett az író. Megértem, hogy a lelkekben dúló viharokat is igyekezett az utolsó mondatig fenntartani, hogy minden a végső lezárásban teljesedjen ki, de szerintem sok volt a négy regényen átívelő dráma mennyisége. Kelsey karaktere könyvről könyvre vált egyre unszimpatikusabbá. A kezdeti aranyos, középszerű lányból egy tipikus kis buta tinédzser lett, aki élvezi, hogy mindenki érte rajong, s azonnal megkeveri az állóvizet, ha úgy érzi, hogy az iránta tanúsított imádat kicsit csökkeni kezd. Játszik a fiúk érzéseivel, s maximálisan kiélvezi ezt az érzelmi játszmát, amit okozott. Hiába adott a szerző olyan mondatokat a szájába, amivel azt támasztja alá, hogy ő maga is mennyire szenved ebben a faramuci helyzetben, abszolút nem hiteles. Egyik herceg tiszteletét és figyelmét sem érdemelné meg véleményem szerint. Sajnálom, mert a lényegi dolgoktól vonta el a hangsúlyt és így elnyomásra került a kalandregény volta.
Szereplők: A negyedik részben sem tapasztalható valódi jellemfejlődés, sőt, inkább színvonalbeli csökkenés jellemzi. A karakterek egyre inkább felszínesek, felesleges mártír-sémát vesznek fel.
Történet: A szokásos módon bővelkedik kalandokban és meglepetésekben. A szerző az összes kezében lévő kártyát kijátszotta, de még az asztal alól is húzott néhányat. Sajnálatos, hogy minderre erős árnyékot vet a romantikus irányvonal.
Nyelvezet: Fogalmazás tekintetében érezhető némi javulás. A szerző már több részletet jelenít meg a környezetből, alaposabb leíró részek mutatkoznak a lapokon, ami segíti a vizuális megjelenítést.
Besorolás: A kalandregények sorából e rész egyértelműen átkerült a romantikus kategóriába az én meglátásaim szerint.
Esztétika: E rész már csak puha borítással jelent meg, így a korábbi kemény táblás kiadványok mellett kissé esetlenül fest annak, akit ez zavar. (Engem nagyon.) Beltartalomra viszont teljesen elégedett vagyok. A lapok normál vastagságúak, megfelelő betűmérettel és sorközzel rendelkezik.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Tanuld meg értékelni az adott pillanatot! Becsüld meg az élményeket, mert a szívednek kedves pillanatok csakhamar tovalibbennek, és ha állandóan a jövőt hajszolod vagy a múlt után epekedsz, akkor megfeledkezel a jelen élvezetéről és szeretetéről."
"– Egy okos nő a rendelkezésére álló összes eszközt fölhasználja, hogy megszerezze, amire vágyik."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés éve: 2014.
Terjedelem: 686 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése