1939-et írunk, és Odile Souchet, a fiatal párizsi lány nem is lehetne boldogabb: felveszik könyvtárosnak az impozáns Amerikai Könyvtárba, és a jóképű Paul személyében a szerelem is rátalál. A náci csapatok bevonulása azonban egy csapásra véget vet az idillnek, és Odile világa összeomlani látszik. Hogy megmentse mindazt, ami fontos a számára, munkatársaival csatlakozik az ellenálláshoz, és úgy harcol, ahogy lehetőségei engedik: a könyvek segítségével. Heroikus küzdelmük ellenére Odile-nek hamarosan szembe kell néznie a szörnyű igazsággal: valaki elárulta.
1983: Lily, a Montanában élő magányos kamasz lány felfigyel idős szomszédjukra, Mrs. Gustafsonra, akit a helyiek csak úgy hívnak, „a háborús menyasszony”. Ki ez a rejtélyes nő, és miért költözött a kisvárosba, ahová látszólag semmi sem köti? Lily kutatni kezd az öreg hölgy múltja után, és egyre több közös vonást vél felfedezni kettejük között. Egy nap sötét titokra bukkan, amely az egész addigi életüket megváltoztathatja…
Janet Skeslien Charles lebilincselő regénye varázslatos óda a könyvekhez, a barátsághoz, Párizshoz, és nem utolsósorban azokhoz a hétköznapi hősökhöz, akik sokszor ott munkálkodnak, ahol a legkevésbé sejtenénk.
A könyvmolyt nem az elolvasott könyvek száma teszi, hanem az, hogy a lehetőségeihez mérten mindig talál egy kis időt arra, hogy a szenvedélyének éljen. Én úgy gondolom, hogy a mennyiséggel szemben sokkal fontosabb a minőség, így az utóbbi években magam is inkább megválogattam, mit veszek kézbe. Természetesen a nagy számok törvénye alapján ettől még előfordul, hogy egy-egy regény nem váltja be a hozzá fűzött igényeket, de ilyenkor mindig arra gondolok, hogy völgyek nélkül a hegyek sem lennének annyira látványosak, tehát szükség van a negatívabb típusú tapasztalatra is. Legutóbbi olvasmányom pont ebbe a kategóriába tartozott, így még inkább úgy éreztem, hogy most egy igazán jó történetre van szükségem. Hosszasan tanakodtam magamban. Nyúljak egy régi kedvenchez? Vagy olvassak egy még nem ismert történetet egy olyan szerzőtől, aki már bizonyított? Vagy csak a kiadót válasszam ki, akiben nagy eséllyel úgy sem fogok csalódni? Esetleg legyek bátor és kezdjek bele egy olyan regénybe, ahol ezek egyike sem adott? Végül az utóbbi mellett döntöttem. A kiválasztott könyv Janet Skeslien Charles A párizsi könyvtár című kötete lett, melyet a Libri Kiadó hozott el nemrégen a magyar olvasóközönség számára is. Úgy voltam vele, hogy egy regény sem lehet rossz választás, amelynek már a címében megjelenik egy, a könyvmolyok által szeretett helyszín. Mivel egy időben magam is nagy könyvtárlátogató voltam, így nagyon is érdekelt, milyen sztorit lehet kihozni a könyvek szeretetéből, a kölcsönzés művészetéből és a keresgetéssel eltöltött órákból.
A történetről:
A párizsi könyvtár központi szereplője Odile, akinek történetét két idősíkon keresztül ismerhetjük meg. A szerző egyszer bemutatja a múltbéli eseményeket, valamint azt többször megszakítva a jelenkori történések is megismertetésre kerülnek, így az olvasó előtt szépen, lassan bontakozik ki a karakter teljes életútja. A múltban és a jelenben megismert személyiségjegyek éles kontrasztban állnak egymással. A sorokon érezhető, hogy több olyan sorsfordító dolog is megesett vele, amely nem tudott nyom nélkül eltűnni, hanem örökre beégette magát a jellemébe, így folytonos változásra késztetve őt a meghatározó tapasztalat. Fiatalkorában egy igencsak cserfes, önfejű lány volt, aki a céljai elérése érdekében képes volt hosszan kitartani; idősebb korában viszont egy visszahúzódó, tartózkodó, sejtelmes, de mellette mérhetetlen szeretettel rendelkező, az állát mindig felszegő asszonnyá vált, aki sosem felejt el adni a külső megjelenésére sem. Az olvasóban hamar fellobban a kíváncsiság lángja, kérdések tömkelege kezd keringeni benne, például, hogy vajon mi okozta ezt a nagyobb változást és mindemellett pedig mégis miért nem maradt a hőn szeretett Párizsban? A hiányzó kirakósdarabkák fokozatosan kerülnek elő a régi könyvek poros belső lapjairól, míg végül összeáll a teljes kép és egy igazán megindító életút rajzolódik ki az olvasó előtt.
A könyv egyik kulcs helyszínéül szolgáló Amerikai Könyvtár a valóságban is létezik. A szerző személyes benyomásait vegyítette a múlt egy meghatározó elemével, ugyanis a regényben megjelenített központi cselekményrendszer, a második világháború alatti könyvtári szolgáltatások rendhagyó módon történő folytatása valóban megtörtént eseményeken alapul. Az írást alapos kutatómunka előzte meg, amely visszatündököl a lapokon is. Méltó emléket állított azon, szinte névtelenségbe burkolódzó embereknek is, akik bár nem a frontvonalon harcoltak, de a maguk módján kivették a részüket az eseményekből. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen megrázó történelmi esemény során a könyveknek is juthatott volna bármilyen szerep, azt pedig végképp nem feltételeztem, hogy ilyen jelentőséggel is bírhatott, így számomra igencsak nézőpont szélesítőnek bizonyult ez az olvasmány.
A könyv elején megismerkedünk a szereplőkkel és a helyszínnel. Odile karakterén keresztül a szerző bemutatja a könyvtár működésének alappilléreit és azokat az elveket, amelyek az adott kort jellemezték. Minden könyvmoly ismeri azt a fantasztikus érzést, amely akkor tölti el, ha a hobbijáról beszélgethet más hasonszőrű emberekkel. A párizsi könyvtár első felében pontosan ezt élhetjük át szinte laponként. Simogatja az olvasó lelkét, puha takaróval vonja körbe, miközben a saját gondolatait látja visszacsillanni a lapokon. Úgy érezheti, hazatalált. Egy igazán könyvszerető közösség fogadja be, ahol a régi lapok esszenciája a bőrbe is beivódik. Egyszerűen imádtam ezt a komfortos érzést, ami olvasás közben eltöltött. A szerző nem csak üres frázisokat csattogtatott, hanem valóban érti és érzi is, milyen gazdag élményt, lelki támaszt vagy éppen stresszlevezető kikapcsolódást tudnak nyújtani ezek a mások által papírra vetett gondolathalmazok. Egyedül csak azt sajnálom, hogy a könyvtárban viszonylag keveset barangolhatott az olvasó. Odile valamennyire megismertette velünk az ott uralkodó kategorikus rendszert, a főbb tevékenységei köröket, melyeket el kell látnia, sőt, még a törzsolvasók közül is jó párat bemutatott, de túl kevésszer nyílt arra lehetőség, hogy csak kedvtelésből végigsimítsunk az egymás mellett sorakozó könyvek gerincén.
A regény második felében már inkább a háború a hangsúlyos. Bár ezer meg egy kötet megjelent a témában, mégis úgy érzem, hogy egy teljesen egyedi megközelítéssel tudta kezelni a témát a szerző, így nem tűnik újabb bőrlehúzásnak, sokkal inkább, mint tudásbővítő egység érvényesül az általa megalkotott történet. Bár a németek és az általuk hozott korlátozások, félelmek nyíltan jelen vannak az utcán, amely sokak szívét is összeszorítja, mégis mellette megadta azt a kis dacos reményt, amivel túl lehetett élni ezt a példátlan időszakot. Mindig is tudtam, hogy a könyveknek nagy erejük van, ám sosem hittem, hogy ekkora. Azzal, hogy ez a maroknyi bátor ember nyitva tartotta a könyvtárat és a továbbiakban is mindenkinek igyekeztek biztosítani a kölcsönzési lehetőséget, bebizonyították, hogy a legelkeseredettebb időkben is fontos az összetartás, a közösség szellemének megőrzése és a kulturális kikapcsolódás lehetősége. A kórházakban fekvő, a szeretteiktől messze lévő sérült katonáknak a különböző történetek segítenek a lelki és testi fájdalmukat feledni egy-egy pillanatra, amely az adott helyzetben különösen fontos volt. Odile és társai a háború névtelen hősei voltak, akik mentális támogatást nyújtottak a rászorulók részére.
A második világháború egyik legmeghatározóbb eleme a nácik által végzett tisztogatás, mely elsősorban a zsidók korlátozására vonatkozott. A párizsi könyvtárban is fellelhető ez az irányvonal, amely azáltal, hogy kedvelt mellékszereplőket állít kereszttűzbe, még inkább megszorongatja az olvasó lelkét. A történet eleinte ezt a szálat finoman, szinte felszínesen mutatja be, ám egy-egy közvetlen cselekmény kapcsán egyre inkább bemutatja, milyen sötét világot is éltünk akkoriban. S nem kellett messze menni ahhoz, hogy valakit árulónak kiáltsanak ki: elég volt egy rosszindulatú, úgynevezett varjúlevél, amelyben meggyanúsították az illetőt és máris lemoshatatlan jelet tettek a neve mellé. Ez egy nagyon erőteljes, kemény téma, ami még a mai, 21. századi olvasó lelkét is megrázza.
Egységében tekintve:
Egy középszerű tapasztalat után pont az ilyen típusú regények azok, amik vissza tudnak terelni a már kikoptatott, komfortos, olvasási élményben gazdag útra. Az alaptéma kellőképp megragadta a figyelmemet, a szereplők hibákkal és érzésekkel telt hús-vér emberek és mindemellett a kibontakozó cselekmény kellő szintű mélységet biztosít egy igazán tartalmas olvasmányhoz. Eleinte csak a szerző könyves gondolataira fókuszáltam, élveztem, hogy mennyire hasonlóan érez, mint én, majd szépen lassan engedtem, hogy teret nyerjenek maguknak a felvázolt problémakörök. Eleinte személyes hatást mutatott a szereplők kapcsán, az ő mindennapi problémájukat mutatta be, majd miután úgy érezzük, kellőképp kiismertük már őket, akkor hozza csak be a második világháború témakörét. Szinte észrevehetetlenül tolul előre, szinte láthatatlan, majd egyre erőteljesebb ködöt képez az eddigi események fölött, mely végül teljesen rátelepszik a szeretettel telt lelkekre. Egyszerűen elképesztő az akkori hétköznapokba történő bepillantás, hogy a németek jelenléte milyen hatást váltott ki Párizsban – és hozzá hasonlóan sok másik városban.
Kivételesen az sem zavart annyira, hogy sem Odile, sem Lily személyisége nem egyezik az enyémmel. A gondolkodásmódjuk sokszor váltott ki belőlem ellentétes reakciót, s biztos voltam abban, hogy az adott helyzetben én másként cselekedtem volna, viszont képes voltam elfogadni ezt a különbözőséget, hiszen pont az általam hibának titulált tetteik miatt váltak emberszerűvé. Ez pedig mindennél fontosabb egy ilyen jellegű történet kapcsán.
A párizsi könyvtár egy csodálatos hely, mely stabilitást biztosított sokak számára egy bizonytalansággal telt időszakban is. Büszkék lehetünk azokra, akik ezekben a nehéz helyzetekben is helyt álltak és a lehetőségeikhez mérten igyekeztek fenntartani a reményt, miközben nem felejtették el, mit jelent embernek lenni.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Megtanultam, hogy a szeretet nem türelmes, a szeretet nem jóságos. A szeretet feltételekhez kötött. A legközelebb álló emberek is hátat fordíthatnak, szakíthatnak, semmiségek miatt is. Csak magadra számíthatsz."
"Hogy miért a könyvek? Mert semmi más nem képes arra a misztikus játékra, hogy az ember más emberek szemével lásson. A könyvtár könyvekből emel hidat a kultúrák között."
"Az olvasás menekülést kínál, gondolkodást valami másról, és a gondolkodás magányát.."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése