2021. március 15., hétfő

Serena Valentino: Ki ​a legszebb? - A Gonosz Mostoha története

Fülszöveg:

A ​fiatal királylány Hófehérke, és gonosz mostohája, a Királynő történetét mindenki ismeri. A mesélésről mesélésre változó apró különbségeket leszámítva a történet mindig ugyanaz: a Királynő féltékeny lesz a lányka szépségére, és ez odáig vezet, hogy megpróbálja eltenni láb alól az édes, naiv kislányt. Arról már sokkal ritkábban szól a történet, hogy a Királynő mitől is lett ilyen gonosz. Sokan próbálták már találgatni az okokat. Talán már a természeténél fogva is egy gonosz boszorka volt, szépsége pedig mindössze a Király elcsábításának eszközeként szolgált. Mások szerint a Királynő azért gyűlölte a lánykát, mert a Király első feleségére emlékeztette. Ám a leggyakrabban egy romlott lelkű nőszemélynek festik le, aki egész nyomorult életében nem szeretett egyetlen teremtett lelket sem. Valójában oly sokféle magyarázat létezik, amely a Királynő végtelen hiúságát és féltékeny dühét találgatja, hogy bajos is lenne számba venni őket. A sorozat első könyve egy olyan változatát meséli el a történetnek, amellyel az olvasóközönség eddig nem találkozott. Egy történetet, mely szerelemről, veszteségről, és egy csipetnyi mágiáról szól. Ez a Gonosz Mostoha könyve.


Kezdeti gondolatok:


Ahogy sok más kislány, én is szerettem apró-cseprő gyermekként a meséket. Ez a szenvedély a mai napig nem veszett ki belőlem. Nosztalgikus érzéssel, kedvtelve megnézek most is egy-egy klasszikus vagy éppen újabb animációs filmet. Most már sokkal könnyebb dolgom van, hiszen felmegyek a netre és öt perc alatt már pörögnek is a kívánt képkockák a szemem előtt. Gyerkőcként viszont máshogy ment: akkor még a videólejátszók korszaka volt. A mai napig emlékszem, milyen mély szeretetet éreztem a szüleim iránt, mikor egy-egy új kazettával megleptek, ami esetén ritkán, de előfordult, hogy akár három mese is ráfért. Ezek között volt egyszer a Hófehérke is – mellette pedig az Oroszlánkirály és a Macskarisztokraták foglalt még helyet. Bár nem lett a kedvencem, mégis rongyosra néztem, már csak azért is, hogy a drága anyukám és apukám részére megmutassam, mennyire hálás vagyok érte, hiszen ritkán jutottunk hozzá új meséhez, így még a kevésbé szeretettek is nagy kincsnek számítottak.
Azóta sem néztem újra meg Hófehérke történetét, de igazából nincs is szükség rá: még mindig emlékszem a legapróbb mozzanatra is. A mesenézés is azon emlékek közé tartozik, amiket gondosan őrizgetek a tudatomban, hiszen ez is egy volt azon lista elemei közül, amelyek oly nagy boldogságot okoztak és amely még inkább erősítette a szüleimmel kialakított szeretetteljes kapcsolatot.
Talán emiatt maradt meg bennem ennyire erősen ez a gyermeki láng, hogy még most is, immáron 27 éves fejjel is rajongva várjam egy olyan könyv, mint Serena Valentino Ki a legszebb? regényének megjelenését.


A történetről:

Amikor gyerekként eme meséket néztem nap mint nap, egy-egy elillanó gondolaton túl nem jutott eszembe megkérdőjelezni a karakterek jellemét. A jó az jó, a rossz pedig rossz. Mindkét típusú ember létezik, így működik a világ, s így marad fenn a kényes egyensúly is. Ahogy cseperedtem viszont egyre inkább megtapasztaltam, hogy az emberek ennél sokkal árnyaltabbak – legyen szó élő vagy kitalált személyről. Amikor ezen gondolkodtam, igyekeztem leásni az eredethez is, így lyukadtam ki végül a krimik és a pszichothrillerek világába. Érdekelt, hogy miként gondolkoznak a bűntettek elkövetői és milyen események hatására váltak ilyenné. Én hiszek abban, hogy a világon mindenki eredendően jó és csak a körülmények személyiségükre gyakorolt hatása miatt nem tartották fenn életük egén a fényesen sütő Napot. Ezen elv alapján természetesen előbb vagy utóbb eljutunk gyerekkorunk meghatározó alkotásaira is. Serena Valentino is eképp tett. Az ő fantáziáját nem Hófehérke ragadta meg, hanem sokkal inkább a gonosz főszerepben tetszelgő Királynő. Olyan kérdéseket tett fel magában, amik mások fejében nem biztos, hogy megfordulnak. Érdekelte, hogy vajon miként lett a Királynő az, aki végül Hófehérke életére tör; mi volt az a trauma, ami ennyire eltorzította a személyiségét? Ez a hölgy végül megalkotott egy alternatív történetet, amely választ adhat többek között ezekre a kérdésekre is.
Már csak a témakör miatt is elmondható, hogy ez a könyv elsősorban a gyermek és ifjúsági irodalom kedvelőit célozta meg. Első gondolatom szerint én a gyermek részre tettem volna, konkrétan a klasszikus mese mellé. Ezt a tényt erősíti a nagyobb betűméret, a viszonylag kevés oldalszám és az igencsak meghatározó külső megjelenítési forma is. A könyv elolvasása után viszont úgy érzem, hogy tévedtem. Ezt a regényt inkább a már kicsit idősebb korosztály kezébe adnám, mondjuk úgy a tizenéveseknek. (Természetesen a lelki érettség itt is fontos tényező, ezért nem is tudnék konkrét kort meghatározni, mikortól ajánlott olvasmány.) A regény nem tartalmaz durvább jeleneteket, mint az eredeti mese, mégis így, leírva, sokkal erőteljesebb hatást gyakorol az olvasóra. A történetnek van egy nagyon enyhe horrorisztikus kicsengése, amit bizony kezelni kell. Ez inkább csak egy kissé nyomasztó és gondolatébresztő módon mutatkozik meg a lapokon, de úgy vélem, hogy nem elhanyagolható tényező. Vagy az is lehet, hogy én vagyok túlérzékeny és túlságosan féltem a kicsi gyerkőcök szeplőtlen lelki világát.
Az olvasó a történetet a Királynő szempontjából, de nem az ő szemszögéből ismerheti meg. Ez az általános ábrázolási mód biztosít a karakter részére némi elhatárolódást. Bár a könyv célja az, hogy az eredeti sztori főgonoszát ismerjük meg teljes valójában, úgy vélem, jelen esetben sokkal célravezetőbb a külső perspektíva a belső narrációnál, mivel ezáltal elkerülhetővé vált az az érzet, miszerint a rossz csak mentegetni próbálja önmagát a tettei miatt. Ebben a formában a felvázolt eseménysor sokkal tényszerűbb, s az olvasóban saját döntése alapján ébredhet együttérzés, nem a főszereplő erőszakolja ki belőle. A Királynő múltjának felfedésével indul a könyv. Egy tehetséges tükörkészítő mester lánya, akire a király egy véletlen találkozás során figyel fel. Hamar szerelem lobban lelkükben, amit házassággal pecsételnek meg. A fiatal nő tele van kedvességgel és bizonytalansággal. Egyfelől boldog, mivel rátalált az az ember, akire egész életében várt és még egy tündéri kislánnyal is megajándékozta, akit sajátjaként szeret, de mellette ott van benne a folytonos kétely is. Úgy érzi, hogy nem érdemelte ki ezt a kitüntetett figyelmet és szinte remegve várja, mikor döbben rá a király, hogy ő csupán egy átlagos mezei egér, semmi több. Saját értékeit meg nem látva próbál nap mint nap megfelelni az új feladatoknak, ami a Király mellett várják. Úgy vélem, ez egy nagyon fontos gondolat. Bár kimondásra csak később kerül, de az olvasó hamar rádöbben, miért is ilyen bizonytalan önmagát illetően a Királynő. Itt, ezen témakör alapos körüljárásával a szerző egy igencsak fontos üzenetet oszt meg a könyvforgatóval. Rámutat, hogy mennyire lényeges, hogy az ember milyen közegben nevelkedik, s milyen gondolatokat osztanak meg vele nap nap után. Ha valaki szeretettel telt szülők ölelő karjában éri el a felnőttkort, akkor sokkal kiegyensúlyozottabbá válik, mintha folyton a különböző becsmérlő szavakat kellene hallgatnia. A Királynő meghatározó jellemzője a szépsége. Az új környezetében mindenki dicsérő szavakat használ, elismerik, hogy ő a legszebb a vidéken, ám ő a korábbi tapasztalatokból kiindulva ezt képtelen elhinni, s emiatt kétségek gyötrik: imposztor-szindróma alakul ki nála és rettegve várja azt a pillanatot, mikor erre a Király is rájön. Idővel ez az érzés átalakul, a lelkében burjánzó szeretet egyre több helyet foglal el, így nem sok helye marad a negatív gondolatoknak. Boldoggá és viszonylag kiegyensúlyozottá válik – ám az örömének egy perc alatt vége lesz, mikor a Király egy csatában életét veszti. Ekkor a szilánkosra tört lelke új formát kezd ölteni, ami megpecsételi a saját és a körötte lévők sorsát. Véleményem szerint a szerző nagyon jól meg tudta ragadni ezt a gomolygó, folyton színt váltó érzéshullámot. Az olvasó végig érzi a hangulatok váltakozását, átéli a mögötte húzódó gondolatok súlyosságát, ami miatt egyre jobban körül tudja határolni a Királynőben rejlő sötétség valódi formáját, mely nem áll másból, mint kétségbeesés, szomorúság, féltés és gyász.


Összességében tekintve:

Kicsit zavarban vagyok e könyv tekintetében. Van benne egy nagy ellentmondás, ami nem hagy nyugodni. A nyelvezete, a hossza és a külső megjelenési forma is azt erősíti, hogy ez bizony egy gyermekkönyv. Túlságosan egyszerűen lett megalkotva a regény, szinte lebutítottan adja át a megfogalmazott gondolatokat. Míg az elején még részletesen kifejtette a szerző, honnan is származik a Királynő, milyen lélektani folyamatok gyakorolnak hatást a személyiségére és hogyan változik egyszerű kislányból valódi feleséggé, addig a regény második fele, ahol bemutatná, milyen eszközök vezettek a lelki torzuláshoz már éppen csak foghegyről van odavetve. Mintha félúton elfogyott volna a szufla. Ezzel szemben viszont ott van a regény központi magját alkotó témakör, a karakterfejlődés és a megértést szolgáló tapasztalatok, amelyek mindinkább megerősítenek a tekintetben, hogy ez a könyv az egyel idősebb korosztály számára való inkább, hiszen ők azok, akik már teljesen át tudják érezni a helyzet súlyosságát és képesek a megfelelő szintű konklúzió leszűrésére. Tehát a kisebbeknek többet ad, mint kellene, a nagyobbak részére pedig a kívánt üzenetet nem a megfelelő formában továbbítja.
Mindezek mellett élvezettel olvastam. Serena Valentino egy érdekes elképzelését valósította meg, amely által egy klasszikus mese eddig tényként kezelt eleme mögé helyezett egy korrekt háttérszorit. A Királynő karaktere így sokkal inkább árnyaltabbá vált és a megismerésével az eredeti történet is még inkább kiszínesedett.
Remélem, hogy a további feldolgozásokat is elhozza számunkra a kiadó. Én úgy gondolom, hogy ez egy igazán ígéretes sorozat, amely egyszerre kelt nosztalgikus hangulatot és biztosít üdítő újdonságot az olvasóban.


Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Mennyi ígéret rejlett benne – mennyi lehetőség, hogy jobbá tegye a világot. Ám ehelyett hagyta, hogy a sötétség irányítsa, mígnem süketté és vakká vált minden más iránt."

"Saját szívét egy törött tükörként képzelte el, amelynek szilánkjai odabent csilingelnek."

A könyv adatai:

Kiadó: Manó Könyvek 
Megjelenés ideje: 2021. február 1.
Terjedelem: 208 oldal


A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése