Niitaabell Világa: Renee Ericson: More Than Water – Több mint víz (Több mint víz 1.)

Fülszöveg:

Nem érzem helyesnek. Nem érzem helytelennek.

Csak érzem.

E.J. Cunning művészettörténet szakra jár és egy rockzenésszel randizik. Foster Blake vegyészmérnöknek tanul és botfüle van. Egyáltalán nem egymás esetei, csak együtt dolgoznak. Aztán egy görbe éjszaka mégis szexhez vezet – barátokként –, ami után születik egy megállapodás közöttük. Olyan egyszerűnek tűnik az egész, pedig soha semmi nem az.

Sok réteg lapul az emberek külső álcája alatt. Alaposan mögé kell nézni, ha fel akarjuk tárni, amit a másik rejt. Több mint víz – egy egész történet, egy élő, lélegző anyag a mindent visszatükröző felszín alatt.

Csupa művészet, csupa tudomány.

Mélyedj el a titkaiban!

Sok-sok éve annak már, hogy rendszeresen olvasok. A napi rutinom részévé vált. Könyv nélkül szinte sehova sem indulok el, sőt, ha valahova többnapos kiruccanást szervezünk, biztos, hogy nem csak egy kötet lapul meg a táskámban. Ez vagyok én. A folyton olvasó könyvmoly, aki próbál minden percet hasznosan eltölteni. Ennyi év és ennyi történettel, valamint a kiépített, jól megszokott rendszerrel a hátam mögött már úgy érzem, nehezebb lenyűgözni, mint régebben. A legtöbb regénnyel úgy vagyok, hogy bár nagyon élvezem az olvasását és lehet, hogy mélyen meg is ragad, mégis képes vagyok bármikor letenni. Fennmaradni és olvasni hajnalig, mert nem tudom lerakni? Ugyan, én ebből már kinőttem. Ettől függetlenül, nem mondom, hogy nem hiányzik ez az érzés. Jó lenne, ha végre valami annyira le tudna kötni, hogy nem számít a fáradtság, az esetleges kötelezettségek, akkor is olvasok, mert annyira bevonz. Nos, úgy néz ki, végül csak megtaláltam ezt a könyvet.

Renee Ericson története teljes mértékben véletlen került hozzám. Eredetileg egy másik könyvnek kellett volna érkeznie a kiadótól, de hiba csúszott a rendszerbe. Mivel pont egy nagyon várt könyvről volt szó, először kicsit bosszankodtam a csere miatt, de úgy voltam vele, hogy mindegy, egyel-több vagy kevesebb, akkor ezt is elolvasom, bár nem terveztem. Biztos vagyok benne, hogy ezt a sors akarta így, mert ez a könyv képes volt kizökkenteni a megszokott ritmusomból és rávilágított, hogy miért is szeretek ennyire olvasni. Szóval köszönöm az univerzumnak, a sornak és a kiadónak, hogy megismerhettem EJ és Foster történetét.

A Több mint víz című könyv egy new adult regény. Ez annyit tesz, hogy a szereplői - és ezáltal a célcsoport is - elsősorban fiatal felnőttek, akik most léptek az életük egy újabb szakaszába: egyetem vagy épp munkakezdés előtt állnak, helyzettől függ. Fiatalok, akik a szabadság és az elvárások egy újabb szintjével ismerkednek meg. Nincs ez másként EJ esetében sem, aki művészettörténet szakon próbálja megtalálni önmagát, miközben nem feledkezik meg a családi elvárásokról sem. Különleges tehetséggel van megáldva. Kiskorától kezdve alkot, mely által kialakult benne az a képesség, hogy a dolgokat mindig egy újabb perspektívából is képes legyen szemlélni. Igazi bohém, tűzről pattant személyisége rögvest magával ragadja az olvasót is. Ezzel szemben a történet másik főszereplője, Foster inkább a másik oldalt testesíti meg: a számokban és tényekben hisz. Földhöz ragadt, védekező, de ettől függetlenül nyitott, barátságos személyisége által ő is hamar szimpatikussá válik. Vajon mi történik akkor, hogyha két ennyire különböző elemet egy légtérbe helyezünk? Reakcióba lépnek egymással? Erősítik vagy kioltják a másik felet? Vagy teljesen semlegesen képesek egymás mellett létezni?

Ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, rögvest elvarázsolt a szavak finom játéka. Látszik, hogy a szerző nem csak létezik a világban, hanem teljes mértékben megél minden pillanatot: egy szép táj látványát, a különböző illatok összetevőit, az ételek ízét; és ezt kész is átadni az olvasónak. A Több mint víz egy érzékelésben gazdag könyv. Számomra mindig is fontos volt az, hogy túllépjünk az alapszavak adta korlátokon, hiszen csak így lehet ragyogó színekkel ellátni a cselekményt. Úgy vélem, a fordítónak is ez egyfajta kellemes kihívást adhatott. Bár eredeti nyelven nem ismerem a történetet, de úgy vélem Guti Eszter képes volt egy nagyon jó hangulatot teremteni és azt fenntartani.

Olyan érdekes ez. Mindig azokról a könyvekről a legnehezebb írnom, amik a legnagyobb hatással voltak rám. Most is, úgy körülbelül ezer gondolat kering bennem, amit mind szeretnék visszaadni, de alig jönnek a szavak a számra. Azt sem tudom, hol kezdjem. Mert hát ez a könyv egyáltalán nem olyan, mint ami általánosságban nézve megfelel az én igényeimnek. Először is nem ragadott meg sem a cím, sem a borító, sem a fülszöveg. Másodszor tele van olyan klisés elemekkel, amiket nem tudok kellőképp értékelni. Egy szakítással kezdődik, majd kiderül, hogy a főszereplőnk egy nagyon gazdag család sarja, aki természetesen ki akar törni abból a jövőképből, amit a szülei alkottak meg a számára. Majd jön egy fiú, aki sehogy sem illik a képbe, egyáltalán nem a zsánere, mégis valamit megmozgat benne. Ezekkel a feltételekkel már annyi bőrt húztak le a témáról, hogy azt hinné az ember, képtelen újat mutatni a számára. Erre itt van ez a könyv, aminek mégis sikerült, nem is akárhogyan. Egy olyan nézőpontból közelíti meg a dolgokat, ahonnan más még nem nagyon tette. A gyerekes lázadás helyett mély gondolatokat ragad meg és ezeket formálja a saját szájíze szerint. A Több mint víz értéket képvisel. EJ érzésvilága olyan, mint egy elvadult tavaszi kert. A természet a saját kedve szerint uralkodott el, a sok különböző virág szemet gyönyörködtető látvány, az illatuk pedig bódító - talán túlontúl is. Ugyanakkor észre kell venni a növényeket fojtogató gazt is, ami körülöleli őket. Szinte hallani néma sikolyukat, amint gondos ápolás után kiáltanak.

A könyv végig megtartja a maga könnyed hangulatát. EJ és Foster karaktere is egyaránt lélegzik. Olvasás közben úgy érzi az olvasó, hogy nem csupán egy kitalált történettel ismerkedik, hanem valós emberek valós sorsával. A poénok csípőből jönnek - ezeket nem lehet csak úgy megalkotni. Ezeket az adott helyzet szüli. Többször is azon kaptam magam, hogy hangosan felnevetek, sőt, volt olyan jelenet, amit még a páromnak is felolvastam és ő is jót derült rajta. Imádtam EJ humorát. Nem erőltetett, nem bántó, a szókimondó jellege mellett megmarad baráti évelődésként, csipkelődésként. Ez a stílus pozitívan hat olvasóra: ahogy magába rántja a történet, egyszer csak azt veszi észre, hogy elfogytak a lapok. Nem bírtam letenni. Féltem attól, hogy míg én mással foglalom el magam, addig a szereplők csinálnak valamit nélkülem. Ez kifejezetten furcsa érzés volt, mert mint már említettem, gond nélkül képes vagyok az aktuális olvasmányom bármikor letenni. A Több mint víz, kivétel. Ebben is.

Bár nagyon szórakoztató és magával ragadó olvasmány, elsősorban nem ez volt az, ami megragadott bennem valamit, hanem EJ lelki világa. Ennek a lánynak egy komplett univerzum lakozik a csontjaiba. Nagyon jó gondolatai és meglátásai vannak, ami ösztönzi az olvasót, hogy ő is vizsgálja meg a környezetét más szemmel is. Teljesen átlagos és mégis rendkívül különleges. EJ sajátos személyiséggel rendelkezik, szinte ragyog belőle a kreativitás. Természetesen ezt nem mindenki értékeli. EJ egy szerető családban nőtt fel. Édesapja és édesanyja egyaránt csak a legjobbat szeretnék a lányuknak és ezt elég sajátos módon fejezik ki. A saját tapasztalataikból indulnak ki és az általuk megszerzett tudást szeretnék átadni lányuk számára. Nincsen bennük semmi rosszindulat. Teljes mértékben megértettem az ő hozzáállásukat is az élethez, mindemellett magam is inkább EJ oldala mellett tettem le a voksomat. A lapokon egy olyan családi dinamizmus jelenik meg, mely bár építő jelleggel és szeretettel van kibélelve, valójában mérgező környezetet szül. A szerző ezzel világít rá arra, mennyire fontos, hogy felismerjük ezt, és sarkunkat megvetve álljunk ki önmagunk mellett.

Bár egy véletlen hozott össze ezzel a könyvvel, boldog vagyok, hogy végül így történt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire közel fog hozzám kerülni ez a történet, pedig egy szempillantás alatt bevonzott és nem eresztett. Szerelmes lettem ebbe a könyvbe. A mellkasomban dübörgő szívem minden egyes dobbanása az önkifejezésért, saját személyiségünk felfedéséért kiált. Számomra ezt hivatott erősíteni EJ története, mely által a különböző felém támasztott elvárásokat és a saját személyiségemet is összehasonlítottam, felülvizsgáltam. S míg ez a folyamat végigért bennem, addig is remekül szórakoztam. Renee Ericson csodálatosan alkot. A szavai színesek, az általa alkotott történetben pulzál az élet. Sokszor nevettem hangosan. Imádtam az általa teremtett helyzeteket, a szereplők csípős nyelvét és válaszreakcióit. Ez pont így tökéletes ahogy van.

A Több mint víz egyszerre szórakoztatja az olvasót és indít el benne egy lelki folyamatot. A kedvenceim között landolt és biztos vagyok benne, hogy sokszor le fogom venni a polcról a későbbiekben is. Olvassátok, higgyétek el, megéri.

"– Szerintem a tervek naiv és önző bolondoknak valók. Senki nem látja előre senki életét, akárhogy is próbálkoznak. Amúgy meg, mindent összevetve, mindenkinek adatott valami, amit úgy hívunk, hogy szabad akarat."

"(…) a közöttünk lévő kémia tagadhatatlan.

Mi is olyan gyönyörűek vagyunk, mint a láng, amely kitört a korlátai közül, hogy a víz alatt is életben maradhasson.

Saját magunk által teremtett anyag vagyunk.

Több mint víz.

Több mint tűz.

Maga vagyunk a csoda, egy élő és lélegző egyesülés, és nincs olyan képlet, amelyik le tudná írni."

"Tudtad, hogy van egy mondás, miszerint akik soha nem sírnak sokkal jobban szenvednek, mint mások?"