Fülszöveg:
Nóra életében hatalmas törés volt; otthagyta az egyetemet, és két évig Londonban dolgozott pincérnőként. Ám most az apja infarktusa miatt haza kell térnie, szembenézni a múlttal, és egy fájó szerelem emlékével.
De mi történt pontosan a testvére, Zsóka halála körül?
Miért bukkan fel újra és újra Csongor, a vonzó sógor?
Ha mélyek a sebek, akkor is van bűnbocsánat?
Míg Nóra lépésről lépésre halad a múlt megismerésében, lassan kialakul benne az elképzelés a saját jövőjét illetően is: szenvedélyévé válik a főzés.
A zamatos, pikáns ételek megálmodása közepette Nóra érzelmei egyre magasabb lángon forrnak.
Vajon sikerül-e élete főművét kifőznie: a saját boldogságát?
Lélektani kaland és ínycsiklandozó gasztroregény a nehéz szerelem ösvényein járóknak.
Megszámlálhatatlan kategória létezik, amibe az olvasókat be lehet sorolni. Én magamat az örökös felfedezők között tartom számon. Könyvről könyvre haladva járom a világ valódi és alternatív földjeit. A hosszú évek során rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, melyek közül nem tagadom, nem egyet ültettem át a való életbe is. Úgy érzem, ez egy igencsak kedvező út, amely által csak és kizárólag fejlődhetek. Ahogy öregszem, úgy válok egyre nyitottabbá is a különböző tematikákat és történeteket illetően. Így futottam össze kalandos utazásaim során Istók Anna munkásságával is. Második nyomtatásban megjelent könyve, mely a Semmiért egészen címet viseli, igencsak felkeltette az érdeklődésemet, így hamar beszerzésre majd olvasásra is került. A regény nagy hatást gyakorolt rám. Rengeteg dolgot tudnák felsorolni, ami abban a könyvben megragadott, kezdve a történet ívétől egészen a szavak telt játékáig. Akkor és ott elhatároztam, hogy a szerző munkásságát kiemelt figyelemmel fogom követni, mivel megtaláltam benne azt a belső sziporkát, ami által kiemelkedik az általános írók közül. Nem telt el sok idő, míg beszereztem első megjelentetett könyvét is, melynek a címe is már rendkívül egyedi. Éhes felhő a napot – áll a borítón. Nem most először került a kezem ügyébe. A könyvesbolti pályafutásom alatt sokszor kacérkodtam vele, mindig éreztem valamilyen vonzást az irányába, de aztán, mint oly sok más könyv is, ez is háttérbe került. Egészen mostanáig.
A legutóbb olvasott, tégla méretű könyvek után az Éhes felhő a napot a maga 244 oldalával nem jelentett kihívást. Egy reggel leültem, elkezdtem olvasni és mire megszólalt a déli harangszó, már végeztem is vele. A regény amúgy is a szemnek kényelmes betűmérettel és sorközzel rendelkezik, amely szintén nagyban megkönnyítette az olvasási folyamatot. Mindemellett viszont megszakítottam a sajátos rendszerem. Aznap már nem kezdtem bele másik könyvbe, hiába adta volna még ki az időm is. Egyszerűen nem kezdhettem bele másba, míg ezt a történetet nem zárom le teljesen magamban. Nagyon elgondolkodtatott.
Az Éhes felhő a napot című könyv egy felnőtteknek szánt regény. A történet középpontjában egy fiatal lány áll, aki nem csak, hogy nem találja még önmagát, hanem egyenesen menekül. Maga elől. Minden elől. A szülei, a barátai, az átélt események, a kisebb-nagyobb botlások mind futásra késztetik. Aztán eljön az a pont, mikor szembe kell néznie a múlt, a jelen és a jövő problémáival is. A történetbe akkor kapcsolódik be az olvasó, mikor a főszereplő, Nóra apukája kórházba kerül és egy igen komoly szívműtétre van szükség ahhoz, hogy megmentsék az életét. Ekkor a tékozló lány hazatér külföldi otthonából. Két évvel ezelőtt sok mindent hagyott hátra maga után. Barátságokat és lelki kötődéseket tett tönkre. Itt az ideje, hogy mindezzel szembenézzen és újra felépítse az életét. A könyv rövid fejezetein keresztül, nagyobb időugrásokkal ezt a folyamatot tekintjük meg, miként megy végbe.
A regény felépítése eltér az általános megvalósítástól. A fejezetek között mindig található egy rövid, maximum két oldalas rész, ahol egy idézet van feltüntetve, alatta pedig a hozzá tartozó, az egyik szereplő által futtatott gondolatmenet. Mostanában bevett szokás, hogy már megjelent műveknek a szavait használják fel a szerzők gondolatébresztő gyanánt. Bár mindig is szerettem ezt a módszert, van olyan író, akinél ezt már módszeresen átugrom, mert túlságosan általános szövegeket emel ki, amelyek egyáltalán nem mozgatnak meg és éppen hogy csak kötődnek a történethez is. Istók Anna viszont ezen szempontból is egy kicsit túlmutat az átlagon. Az általa választott idézetek nem hétköznapiak, nincs az az érzet az olvasóban, hogy a szerző kulcsszóra nézve kezdett keresni a citatum.hu oldalon. Ahogy haladtam előre, inkább az az érzés körvonalazódott bennem a részletek alapján, hogy a szerző évek óta, tudatosan gyűjtögette az olvasmányaiban fellelhető, személyét megragadó sorokat, amelyeket most szorosan beépített a történetébe, ezáltal is tisztelettel adózva a mások által megírt művek iránt. Mindemellett a hozzájuk tartozó gondolatok boncolgatása sem volt átlagos. Gyönyörűen átjött a karakter lelkében rejtőző érzések teljes skálája. Egyfajta nyughatatlan csendből vált egyre erősebb stílusra. Érződik a belső vívódás, a kezdeti remény, melynek helyét lassan átveszi a kétségbeesés és a beletörődés érzete. Ezek a részek voltak azok, amik igazán megfogtak.
Ez a könyv egyfajta gasztroregényként is számon van tartva. A fejezetek címei mindig valamilyen ínyencség nevét viselik, melyek mind bele vannak szőve az aktuális szövegrészletbe. Ez a módszer számomra igencsak kedvező, jó érzetet biztosított, egyfajta pozitív megerősítésként szolgált, mindemellett nem érzem úgy, hogy ez a könyv valóban elérné a gasztroregény szintet. Bár a főzés fontos szerepet játszik benne, nem ez a történet központi része, inkább egyfajta mankóként szolgál Nóra részére. Egy támogató eszköz, ami által megtalálhatja az önmagához vezető utat. A főzéssel töltött órák kevésszer voltak kifejtve, bár el kell ismerni, ezek az apró mondatok nagyon érzékletesre sikerültek.
Az Éhes felhő a napot több fontos témával is foglalkozik. Rámutat, hogy mennyire fontos, hogy a szülők miként nevelik gyermekeiket, milyen kapcsolat szövődik közöttük, hiszen ez erre fogják felépíteni az egész életüket. Csak arra tudnak alapozni, amit magukkal visznek már egész kicsi koruk óta. Nóra a könyvben sokszor hibáztatja a szüleit, hogy miattuk vált olyan emberré, aki képtelen a megfelelő módon kommunikálni másokkal. Valamely szinten igazat adok neki. Egy mérgező környezet nagyon nagy hatással van az emberre, amiből nagyon nehéz kiszakadni, még akkor is, ha emellett ideális életet él. Nóra élete veszteségekkel van kikövezve, így számára még inkább embert igénylő munka a változtatás. Lázadó természete miatt ugyanakkor képes kiállni magáért egy idő után – ám nem a megfelelő módon. Mindig is ahhoz tartottam magam, hogy minden esetben meg kell adni a másik félnek a tiszteletet, még akkor is, ha úgy érezzük, nem érdemlik meg. Lehet, hogy Nóra szülei önzők és nem a legoptimálisabb jelemmel rendelkeznek, de a lány sem könnyíti meg a helyzetüket. Mindkét oldal csak kardoskodik egymás ellen, titkolóznak, hazudnak, amiből sosem születhet bárminemű együttműködés, nemhogy még bizalom. Végtelenül kicsinyesek.
A regény másik központi karaktere Csongor, aki Nóra sógora, a halott testvérének volt férje. Már a fülszövegből is teljességgel kiderül, hogy milyen cselekményre számíthatunk a könyv lapjain. Egyértelműen megemlíti a közöttük húzódó szálakat, amelyek a bonyodalomhoz vezetnek. Nórával ellentétben az én szüleim megfelelő értékrenddel rendelkeznek és szeretettel neveltek. Nem is születhettem volna jobb helyre. Talán ezért van az, hogy az én erkölcsi normám ennyire elutasítja a két főszereplő között feszülő viszonyt. Véleményem szerint az ő kapcsolatuk egyáltalán nem egészséges alapokra épült. Értem én, hogy mindketten hordozzák a saját sebeiket, valamint, hogy mely gondolatok és tettek azok, amik végül átbillentik a mérleg nyelvét az egyik irányba, de ez így akkor sem helyénvaló. Ostorozzák magukat az elkövetett bűnökért, majd ahelyett, hogy megpróbálnák feldolgozni az őket ért tragédiákat, inkább próbálnak más kifogásokat keresni, amely által ők sem lesznek vétkesebbek, mint a családjuk bármely más tagja. De ez nem is erről szól, hanem arról, hogy helytelenül cselekedtek. Egyedüli pozitívumként mindössze az jelenik meg, hogy a regény elég hosszú időintervallumot ölel fel, így legalább látszódik, hogy ténylegesen adtak saját maguknak időt. Kár, hogy ezt mind elfecsérelték és ahelyett, hogy a gyógyulás lehetőségét keresték volna, továbbra is csak sodródtak, menekültek. Próbálkoztak, ám közel sem a megfelelő módon. Sajnálom, de számomra elfogadhatatlan e két ember viselkedése. És ez rányomta a bélyegét az olvasási élményre.
Az Éhes felhő a napot Istók Anna első regénye, mely Aranymosás-díjat nyert és ezáltal jelentette meg a Könyvmolyképző kiadó pár évvel ezelőtt. Ennek szívből örülök, mivel a szerzőben rengeteg potenciális érték rejtőzik. Az átadni kívánt gondolatokat alaposan formálja, a leírt mondatokból kiérződik az erőteljes irodalmi háttér. Érződik, hogy egyaránt sokat olvas és alkot. Mindemellett nagyon örülök, hogy nem ezzel a regényével kezdtem meg az ismerkedésünket, mert valószínűsítem, hogy akkor nem vettem volna kézbe – egyhamar, vagy egyáltalán – a Semmiért egészent. Sajnos az Éhes felhő a napot számomra nem hozta az elvárt szintet. Érződik, hogy a szerző tudatosan építette fel a regényét. Nagyon tetszett a kezdeti ciklikus motívum felvázolása, ahogy az életről írt apró gondolatfoszlányok a valóságban is megjelentek, de nem minden esetben volt ez az eszköz megfelelően használva. Bár a könyv rövid, mégis sokszor ismétli önmagát. Elég lett volna pár ráutaló gondolatot elhelyezni a sorok között, ezzel erősítve a folytonos körforgás tényét, mert ebben a formában a szerző pont az ellentétét érte el: olyan érzés, mintha csupán laptöltőként szerepelnének újra és újra ugyanazon gondolatok és események a lapokon, ez pedig rányomja az olvasási folyamatra a bélyeget.
Bár rengeteg pozitívumot fel tudnék sorolni, ami ebben az esetben is megragadta a fantáziámat, a történet fő irányvonalával nem tudok megbékélni. Számomra a két főszereplő között kialakuló kapcsolat nem elfogadható ebben a formában. És ez merően rányomta a bélyeget az olvasási élményemre. Lett volna más út, ahol az ők ketten együtt még az átélt tragédiák után is működtek volna, de ez nem az.
Az Éhes felhő a napot egy író kezdő szárnybontogatása. Ahhoz, hogy lássuk, milyen sokat fejlődött a két regény között eltelt időszakban, nagyon jó - ugyanakkor sajnálom, hogy tartalmilag az elveimmel is harcot vívott – és végül alulmaradt.
"Kevés ember képes arra, hogy a felnőttkor környékén elszakadjon attól a közegtől, amiben élt, és felállítsa a saját értékrendjét.
Könnyebb a megszokottat játszani tovább. Még akkor is, ha soha nem találtunk közben önmagunkra."
"Örök körforgásban ismétlődnek a bűneink, a hibáink. Ciklikusan szeretünk, gyűlölünk, szeretünk."
"Hazajöttem, bár nekem az otthont eddig az emberek és nem a helyek jelentették. Hazajöttem, de hogy otthonra tatalálok-e, az még kérdés."
"– Mert beledöglöttem volna, ha tévedek. Ha még egyszer át kell élnem, hogy nem akarsz engem."
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés ideje: 2017. december 08.
Terjedelem: 244 oldal
A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése